Végtelen irányból érkezik felénk a stressz, a megküzdési stratégiáink nem mindig tudják felvenni a versenyt – nem csoda, ha rákapunk valamire, ami hosszú távon árt. Mennyiben számít a genetika a függőségek kialakulásában? Kétezer éve is drogoztunk? Van, hogy a szülő túlreagálja a dolgokat? Mikor kell segítséget kérni? Interjú Demetrovics Zsolt pszichológus-addiktológussal.
Forbes.hu: Mit gondolsz, miért szeretünk gyakran mennyiségi megközelítést adni a függőségeknek? Például amikor azt méricskéljük, hogy heti hány pohár bortól vagy sörtől számít alkoholistának az ember.
Demetrovics Zsolt: Az emberek sokszor gondolják azt, hogy ugyanattól a kémiai anyagtól mindenkiben ugyanaz zajlik le – pedig nyilván nem, teljesen más a te agyad meg az enyém. Miért gondoljuk, hogy ha egy mozifilm másképp hat rád és rám, akkor a heroin ugyanúgy fog? Ezzel a hozzáállással az a probléma, hogy ilyenkor a drogtól nem látjuk magát a jelenséget, túlságosan a molekulán van a fókusz.
