Először közösségi befektető, majd marketingvezető, végül pedig CEO lett a jutalékmentes részvénykereskedést kínáló brit Freetrade-nél Nebehaj Viktor. A beszálló tőkéjét is fintech cégek korai befektetőjeként alapozta meg. A Revoluttal meghúszszorozta, a Freetrade-del pedig még ennél is nagyobb szorzóval sokszorozta meg vagyonát.
A nagy kérdés az volt, hogyan lehet úgy biztosítani a jutalékmentes kereskedést, hogy az profitot termeljen. Kifejlesztettek egy olyan rendszert, amelyben egybefűznek akár sok ezer azonos tranzakciót, és azt egy műveletként hajtják végre, ezzel jelentősen csökkentve a részvénykereskedés költségét. A rendszert három évig csiszolgatták, 2018-ban indultak el a brit piacon, látványos sikerrel – mondja Nebehaj Viktor, aki tavaly lett vezérigazgató a Freetrade-nél, amely több évben is elnyerte a British Bank Awards – „Legjobb online kereskedőplatform” díját.
Viktorral a cég budapesti, Király utcai irodájában találkozom, amely egy közösségi irodaház, hatalmas terekkel, sok növénnyel, pingpongasztallal, játékgépekkel, babzsákokkal. Laza ruhában fogad, már túl van a reggeli edzésen, minden napját konditeremben kezdi munka előtt. Hobbija a madármegfigyelés és a fotózás, erre is szakít időt, amikor hazalátogat.
Története 1979 decemberében indult Esztergomban, apja mozdonyvezető, anyja háztartásbeli, egy ikertestvére van, aki San Franciscóban programozó egy AI-startupnál. Azt mondja, szegény körülmények között nőtt fel Komárom-Esztergom megyében, több helyen is laktak, a legtöbbet Táton. Általános és középiskolában minden tárgy érdekelte és jól is ment neki, voltak évek, amikor kitűnő volt. Később inkább a humán irány és az idegen nyelvek vonzották. Egy évig még oroszt is tanult, azóta képes olvasni a cirill betűket. Aztán jött a német és az angol, szerinte volt hozzá érzéke.
Amikor a 2000-es évek elején bejött az internet, belevetette magát, angolul és németül levelezett idegenekkel. Az egyetemválasztásnál az volt a fő szempontja, hogy melyik a leggyorsabb és a legkisebb költséggel járó, így jött a germanisztika szak, amit három év alatt el lehetett végezni.
Az ELTE BTK-n diplomázott. Nem koleszban lakott, Tátról járt be, mert úgy olcsóbb volt. 4-5 körül indult a busza, másfél óra volt az út
– meséli.
Érdeklődése a technológia irányba tolódott, a weboldalak szerelmese lett, beletanult a html-szerkesztésbe és a dizájnba, elkezdett oldalakat létrehozni. Mások utazási fotóit töltötte fel, rendszerezte, csak hogy legyen valami tartalom. Közben pénzt is kellett keresnie: az egyetem alatt végig dolgozott, kőműves és kertépítő mellett volt segédmunkás. Később a GE service centerben szerzett munkát, német ügyfelekkel beszélt. Ekkor már megszerezte a felsőfokot angolból és németből, előbbit az internetről tanulta. Albérletben lakott az Oktogonnál, lakótárssal, kollégákkal. 2003-ban végzett az ELTE-n, egy évvel az uniós csatlakozás előtt, amit már nagyon várt, készült rá – emlékszik vissza.
Nebehaj Viktor: „Volt egy lila sporttáskám, nagyjából félig tudtam megtölteni a ruháimmal és személyes tárgyaimmal.” Fotó: Sebestyén László
Irány külföld
Egyből azt kereste, hová tudna kiköltözni dolgozni. Az első években még csak Svédország, Írország és Nagy-Britannia kínálta a vízummentes munkavállalást az új csatlakozóknak. Írországra esett a választása, „egy kis tech céghez”, a Google-hoz ment 2005-ben. Még itthonról felvették, tíz telefonos interjú után. Tetszett nekik, hogy blogol, és html-t is látott már.
„Volt egy lila sporttáskám, nagyjából félig tudtam megtölteni a ruháimmal és személyes tárgyaimmal, ennyi volt az összvagyonom, amikor elindultam. Annyira számított a pénz, hogy még aznap is dolgoztam, amikor indult a gépem Írországba” – idézi fel a húsz évvel ezelőtti körülményeit.
Weblapok minősítése volt az első munkaköre a Google dublini részlegénél. Végtelen számú oldalt kellett egyesével megnéznie, hogy „high vagy low quality”. Sok volt a kamu weboldal, értelmetlen szövegekkel, csak azért, hogy bevonzza a keresőforgalmat, ami pénzt termelt az üzemeltetőknek az oldalra kitett reklámokból. Dublin külvárosában bérelt szobát, egy óra volt az út tömegközlekedéssel az irodába.
Azt mondja, kiváló kollégái voltak, többekkel azóta is tartja a kapcsolatot. Nemzetközi csapat volt, angolok, spanyolok, svédek, kelet-európaiak. Munka után együtt jártak a pubokba. Fél év után határozatlan idejű szerződést kapott, ami nagy dolognak számított. 2006-ban pár hónapra kiküldték Kaliforniába, Mountain View-ba, a Google központjába, ami hihetetlenül tetszett neki, ott is sok új ismeretséget kötött.
