A tréning szó Magyarországon még csak mackónadrágot jelentett, amikor F. Várkonyi Zsuzsa a 80-as években már írt az amerikai Thomas Gordonnak, hogy szeretné elhozni Magyarországra a demokratikus kapcsolati modell tréningprogramját. Kidolgozta az üzleti coaching mélyebb, terápián alapuló módszerét, és elsőként állt színpadra egy improvizációs társulattal, hogy pszichológusként szakértse a rögtönzött helyzetgyakorlatokat. Máig táplálkozik édesanyja gyerekkori bátorításából, amikor személyiségfejlesztő trénerként, egyetemi tanárként vagy terapeutaként megszólal, és akkor is, amikor szakkönyveket vagy regényt ír. Férfiidők lányregénye című könyvének angol változata pár hete már kapható az Amazonon is.

Most készül a negyedik paralimpiájára, mindössze 16 éves volt, amikor Pekingben 2008-ban már rajthoz állt. Sokáig azt gondolta, az úszásban az aranyérem a legfontosabb, mára inkább az önfegyelmet és az önbizalmat tartja benne fontosnak – persze éremből sincs hiány. A története elmesélésével motiválni szeretné az embereket, és közben a fiatal paraúszókat is segíti.

Kalandos gyerekkor és egy még kalandosabb huszonéves korszak után napra pontosan 29,5 évnyi Siemens-érát hagy maga mögött. Kétszer is nehéz időszakban kapott magyarországi feladatot: a kilencvenes évek elején a szocialista tradíciókkal, bő tíz évvel ezelőtt pedig egy óriási nemzetközi vesztegetési botrány utórezgéseivel kellett leszámolnia. Határozott vélemények, diplomatikus tónus és közvetlen gesztusok jellemzik az osztrák-magyar származására büszke Dale Martint, aki kézcsókkal köszön a nőknek, magát és férfitársait mukinak hívja, és bár a magyarországi Siemens éléről most leköszönt, még egyáltalán nem készül nyugdíjba.