Ahogy az ember nem akarja az apja zenéjét vagy a híradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen issza, amit a szülei szeretnek – vallják a Bukovinszky testvérek, akik 2013-ban vették meg a legrégebbi magyar kisüzemi főzdét, a Szent Andrást. Azóta százmilliókat költöttek fejlesztésre, és amellett, hogy megtartották a főzde régi klasszikus söreit, ma egészen extrém kísérleteket is folytatnak. A covid alatt az earl grey tea ízesítésű portertől a sárgabarackos-bazsalikomos és a kókuszaromájú komlóval megbolondított IPA-ig bátorkodtak. A Szent András Sörfőzde történetét az augusztusi Forbesban írtuk meg.
Jó-jó, hogy van ez a sok gyümölcsös sörkülönlegesség, de azért egy rendesen megkomlózott, cseh típusú ivósört is készíthetne már valamelyik kisüzemi sörfőzde, célozgatott egy blogbejegyzésben a kézműves sörreneszánsz egyik belső ellentmondására Marosvári László, becenevén Ogre, a magyar sörblogszféra törzskommentelője 2012-ben, a második Főzdefeszt után. Erre rögvest felhívta őt Simkó József, a Szent András Sörfőzde akkori tulajdonosa, és magyarázkodni kezdett, hogy mivel a nagyüzemek óriási mennyiségekben állítanak elő pilzeni típusú söröket, a piacon ilyesminek már nincs hely.
Hacsak ők ketten nem tudnak kitalálni valami extrát, tette hozzá egy kis habozás után, ami mégis létjogosultságot adna egy újabb efféle alapsörnek. Mondjuk egy arcot, ami lehetne Ogre, aki eléggé ismert sörös körökben. Ogre azonnal Békésszentandráson termett, és miután összedugták a fejüket az ottani sörfőzőmesterekkel,
