„Ha én lennék a kultuszminiszter, bevezetném a színjátszást mint iskolai tárgyat. Ott nincs mobil, élő emberek jelen időben, egymásra figyelve cserélnek gondolatokat, váltanak ki érzelmeket, közösségi élményben hatnak másokra. Ehelyett a színjátszás szabad és kíváncsi formáinak a fojtogatása zajlik” – mondja Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. Interjú függetlenekről, a politikai szerepvállalás veszélyeiről, sabbaticalról és „hülye, idegen szakállról”.
Forbes.hu: Miután a Kultúrbrigád bejelentette, hogy nem működteti tovább az Átrium Színházat, azonnal felajánlottad, hogy az Örkény befogadja valamelyik előadásukat. Mit szólsz ahhoz, hogy Lakatos Péter, az épületet kezelő cég tulajdonosa kifogásolta: nem egy tehetséges társulat új produkciójának kínáltatok fel játszóhelyet, hanem egy késznek, aminek a létrehozását más már finanszírozta?
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
Mácsai Pál: Nem pusztán én ajánlottam ezt fel, hanem az Örkény társulata. A kifogásra azt szólom, hogy mi nem inkubátorház vagyunk, a mi gesztusunk a szolidaritás kinyilvánítása. Ami annak szól, hogy egy színházi alkotóközösség, amely jó ideje jó nívón működik, megszűnni kényszerül a színháztámogatási rendszer egyoldalúsága miatt.
