Virágboltnak indult, kávézóként folytatódott. Mostanra kicsit mindkettő, de valójában egyik sem. Sokkal inkább kategóriákba nem kényszeríthető, kulturális-gasztronómiai egység, ami ugyanannyira szól a lázadóknak, mint a magasélet élvezőinek. A Kossuth Lajos téri Smúzt üzemeltető családdal beszélgettünk.
Szinte vétek beleharapni, olyan gyönyörű. Ahogy eléri az ízlelőbimbóimat, megszűnik körülöttem a téridő-kontinuum. Omlik, mállik, csordul, egyszerre sütemény, fagyi, főétel. Ha tehetném, feleségül mennék ehhez a mákosgubához, de mivel ezt egyelőre nem teszi lehetővé az anyakönyvi hivatal, a lelőhelyéről írok csak. Mert amúgy az is érdekes.
Már önmagában elég nagy poén a Parlamenttel szemben beülni egy Smúz nevű helyre. Városi legendák szerint volt is némi gebasz a kétértelmű név engedélyeztetése körül, de a két tulajdonos, Lugosi Viktória és Müller László ezt a pletykát eloszlatják. Pontosabban: valóban volt némi fennakadás, de csak a szó idegen nyelvű eredete miatt.
