Budapest mai képének formálásából mindig is kivették a részüket a bevándorlók, németek, törökök, osztrákok, svábok, zsidók és még számtalan náció megfordult itt az évszázadok során, és hozzátették a magukét a városhoz. A kilencvenes évek elején Magyarországot is elérte a kínai bevándorlás, mely egészen a 2010-es évekig a legjelentősebb migrációs jelenség volt Európában. Azóta Budapesten jelentős és stabil kínai közösség alakult ki, melynek mostanra a X. kerületi Mázsa tér lett a központja.
Kőbánya-Alsó a Nyugatitól 15 perc vonattal, a vasúti töltés egyik oldalán látszik a szebb napokat is látott Kőbánya városközpont, majd mögötte kezdődik a ligetvárosi rész, ahol érdekes szecessziós épületek között lehet sétálni, a kedvencem az Állomás utca 4. alatt található Fried Jeromiás-villa, mely szerintem Budapest legszebb szecessziós háza. Mégsem ebbe az irányba indulok el az állomásról, hanem a Kőrösi Csoma Sándor túloldala felé veszem az irányt, a 2024-ben megnyitott hatalmas Dunaking pláza felé.
A kínai negyed peremén bújik meg egy kis utcában ez tündéri kapu
A környék sokszínű, és mindig is az volt. A XIX-XX. század során számtalan lengyel és sváb érkezett ide, köztük a dédszüleim, de kétszáz évvel korábban például bajor bevándorlók hozták el a szőlőtermesztést és borkultúrát, bőven azelőtt, hogy Dréher Antal sörgyárat alapított volna a kerületben. A bajor szőlőművesekre emlékeztet a Kőbánya címerében is látható Csősztorony, ami most bisztró, de egy időben például giroszozóként működött, illetve a Kada és a Sörgyár utca sarkán álló szőlőfürtös feszület, amelyet bajor Krisztusként is emlegetnek.
Kőbánya tehát történelmileg multikulturális közeg. Az Óhegy park sarkánál ma is lengyel templom áll, és ne feledkezzünk meg a kerület két fontos üzeméről, a Dreherről és a Richterről, melyeket szintén bevándorlók alapítottak. Kőbánya legújabb arculatát is bevándorlók formálják, csak most már nem lengyelek, svábok, zsidók, és görögök hanem a távol-keletiek.
