A 19. század elején jóformán lakatlan vidék, egy kicsi halászfalu volt a térkép szélén, a század végére alig maradt olyan ember az országban, aki nem tudta volna, hol található. Abbázia – avagy Opatija – ma is a magyar kulturális emlékezet fontos helyszíne, nem mellesleg a legközelebbi tengerpart. Mit tud ma a város, a Monarchia egyik kedvenc üdülőhelye? Helyszíni riport.
Abbázia. Különös hangzású név, és jó irányba tapogatózunk, ha az olaszokat sejtjük mögötte. Az Isztriai-félsziget mindig is horvátok, szlovének, olaszok otthona volt, de magyarok és isztrorománok (elvándorolt vlachok) is éltek errefelé. A település sokáig használt neve az olasz abbazia, vagyis apátság szóból származik, miként az azonos jelentésű horvát opatija is.
Az Abbázia név kulturális referencia lett, és annyira népszerű volt, hogy 1888-ban Budapesten, az Andrássy út és a Nagykörút találkozásánál még kávéházat is nyitottak ilyen néven. Akkoriban egyáltalán nem volt szokatlan nyaralóhelyekről, egzotikus városokról vagy szigetekről elnevezni pesti vendéglátóhelyet – Fiume, Bristol, Cairo, Miramare, Nizza, Ostende, csak hogy néhány példát említsünk.
