A photobook műfaja kevésbé elterjedt itthon, pedig tehetséges alkotóból és igényes kötetből azért nincs hiány. Nemrégiben a kezembe akadt egy kivételesen szép darab, Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című kötete. A magány az egyik legalapvetőbb emberi érzés. De mit kezd vele egy fotóművész? Könyvajánló.
„Fotós szeme van” – szokták mondani, nagyjából bárkire, aki már készített egy épkézláb képet. Neogrády-Kiss Barnabás esetében ez tényleg így van, mármint ő tényleg, fizikai értelemben is máshogy lát. A fiatal és kiváló fotóművész, a Capa Nagydíj későbbi nyertese gyerekként súlyos betegséggel, agydaganattal küzdött meg – a történetét Gólya Ági írta meg a Forbes.hu-n, érdemes elolvasni!
Oldalpár a Solitude című kötetből. A fotósnak betegsége után újra kellett tanulnia a mozdulatokat, az őt körülvevő világot.
Ezen a ponton csak két mondatot hadd idézzek Ági cikkéből: „Meg akarta mutatni magának azt, amit a szeme egy részével már nem lát, másoknak pedig azt, amit csak ő lát. Önmaga megugrásának legfontosabb eszköze lett a fényképezőgép.”
