Salzburgról azt mondják, hogy a legmediterránabb város az Alpoktól északra. A 16. században a velencei építész, Vincenzo Scamozzi, majd a követője, a vernai Santino Solari kapták a megbízást, hogy alakítsák át a sókereskedelemből meggazdagodott város arculatát. Jó munkát végeztek, a templomtornyokkal és kupolákkal teli óváros 1996 óta az UNESCO Világörökségének része.
231 kg. Ennyivel kevesebb szén-dioxid került a levegőbe azzal, hogy autó helyett a vonatot választottam. Ezen tűnődöm a vasúttársaság vendégszeretetét élvezve, na meg azon, hogy milyen profin felépítették a kínálatot. Részletesen elemzik, melyik alapanyag honnan érkezett a büfékocsiba, van márkázott töltőkábel, de az abszolút kedvenc az ÖBB Schienenbienen. Ezek a méhek „aus ganz Österreich”, egész Ausztriából gyűjtik a sínek mentén a biominősítésű virágmézet, amit aztán a vonaton csurgathatunk az alpesi gyógynövényekből készülő teába. Valahol itt indul a körforgásosság.
Salzburg budapesti szemmel nézve azért ideális célpont, mert bár 550 kilométerre fekszik, még sincs távol: 7 óra előtt pár perccel szállok vonatra Kelenföldön, és 12 óra után nem sokkal már a Steinterrasse nevű helyen ülök egy proseccóval.
