Kommersz tarhonya és homáros-kaviáros burger rákmajonézzel. Minden is volt a jubileumi, háromnapos Gourmet Fesztiválon – végigettük-ittuk a legnagyobb neveket, és néztük, ahogy a hétvége alatt szépen lyukat éget a zsebünkbe a magyar gasztro szcéna keresztmetszete. Kendőzetlen vélemény-összefoglaló a legjobbakról és azokról, akik nem ugrották meg a lécet.
„Mamám is így szokta” – mondja nevetgélve a friss Michelin-csillagos Salt séfje, Tóth Szilárd, ahogy épp hangyákat rakosgat apránként lucskos káposztájára. Én először gyozát látok a jubileumi Gourmet Fesztivál színpadának óriáskivetítőjén, de mentségemre szóljon, a hangyasokkhatás és a jó százméteres távolság kettős akadályát a sok kóstoló után már nem tudtam bevenni. Azért én is sorba állok a szervírozásnál, hátha jut nekem is, de a színpadra szinkronban felugró tömegben én érzem magam hangyának. És sajnos nem az élbolyban csápolok.
A hangyás lucskos káposzta inkább a ritkán extravagáns fogások közé érkezett az Örökség tematikának értelmezéseit felvonultató Gourmet-ra. A magyar – vagy éppen saját családi – hagyományokhoz visszanyúlva a legtöbb bodega biztonsági játékra ment, fájndájningosított köntösben tálalt mangalicát, kolbászt, lángost és zsíros kenyeret. Séf bátyámmal, Tamással settenkedtünk végig két nap alatt a magyar gasztro szcéna legnagyobb nevein – Tomi mint értő szakmabeli, és én mint a gasztronómia oltárán önmagát készségesen feláldozó, lelkes amatőr. Szubjektív vélemény a fesztivál legjobbjairól, legnagyobb meglepetéseiről és legfájdalmasabb csalódásairól.
