Áttetsző leplek, rajtuk torz férfiaktok, hatalmas festményeken arc nélküli emberalakok, amik néha az ikertornyokból zuhannak lefele, míg máskor mennybemenetel közben látjuk őket. Megnéztük a Kiscelli Múzeum templomterében berendezett Reigl Judit-kiállítást, amit a száz éve született és 2020-ban elhunyt művész figuratív alkotásaiból rendeztek. Reigl Judit 1950-ben emigrált Párizsba, és ugyanabban a pajtából kialakított műteremben élt és alkotott ötven éven át, ahová először megérkezett.
„Judit egyszer eljött ide megnézni egy kiállítást, és amikor bevezették a templomtérbe, azonnal azt mondta: itt tudná elképzelni a hatalmas leplekre készült festményeit” – meséli Cserba Júlia kurátor. Emiatt merült fel benne és Gát János kurátortársában, hogy Reigl Judit festőművész figuratív alkotásaiból születése századik évfordulóján éppen a Kiscelli Múzeumban rendezzenek kiállítást.
Állsz a lenyűgöző templomtérben, a falakon óriási emberalakos festmények, középen leplek, amelyekről mintha a mennybe igyekeznének az emberalakok. Arcuk nincs, magunkat, egymás láthatjuk bennük. A hatalmas férfiaktok közt itt-ott, de tényleg csak elvétve fel-felbukkan egy-egy női vagy gyermektest is. Olyan hosszan el lehet időzni a lenyűgöző festmények közt, vagy megnézni a hátsó traktusban berendezett kis helyiségben a rövidfilmet Reigl Judit műterméről, hogy az ember észre sem veszi: gyorsan eltelik egy-másfél óra.
