Nagy Károly évtizedekig dolgozott mészárosként, ma bölények, juhok, alpakák és emuk között él – Erdélyben. Húsz évig élt Németországban, mielőtt úgy döntött, hazaköltözik szülőföldjére. Nyugdíjas éveit nem pihenéssel tölti, egy Székelyzsombor nevű falu határában létrehozott egy állatsimogatót, ahol ugyanolyan szívesen lát iskolásokat, mint céges csapatépítőket.
1987-ben Nagy Károly, a brassói mészáros és felesége kettesben, két gyerekük nélkül körútra indultak Romániából. Ismerőseiknek azt mondták, Magyarországot, Kelet-Németországot, Csehországot, Bulgáriát és Lengyelországot látogatják meg. Azt, hogy az igazi terv az, hogy átjussanak Nyugat-Németországba, Károly még a hozzá legközelebb állóknak sem árulta el.
„Nem azért mentem el, mert nekem nem volt itt jó. Azért mentem el, mert nem láttam, hogy a gyerekeimnek lenne itt jövő.”
Károly fia és lánya a mai napig Németországban él, ő azonban húsz év után úgy döntött, hazaköltözik szülőföldjére, azzal a céllal, hogy német mintára létrehozzon egy olyan állatsimogatót, ahol mentálisan beteg embereket szállásolhat el, és segítséget, terápiát nyújthat nekik. Megfelelő mértékű állami segítség híján a terv egy részéről lemondott (Romániában a terápiás jellegű állatkert ismeretlen műfaj volt), a hagyományos állatsimogató mellett döntött végül.
A tízhektáros tanyán az elmúlt évben százhúsz állatot gyűjtött össze, vannak bölényei Kanadából, alpakái Peruból, kameruni juhok, emuk, vaddisznók, őzek, törpekecskék, szarvasok, csüngőhasú disznók, nílusi és kanadai libák, pávák, gyöngytyúkok és némarécék.
Nagy Károly teljes történetét a decemberi Forbesban olvashatod, ahol öt mesélni való életutat mutatunk be: megírtuk Faludy György unokája, Alexander Faludy, Bob Feit magyar származású amerikai újságíró, Sárosdi Daváhügijn Ganbold mongol műfordító és Varga Erika, a Romani Design alapítójának történetét is.
Fotók: Jámbor Anita (Vellum)
Önéletrajz nélkül jelentkezett a The Wall Street Journalhöz, harminc évig maradt
Isten selejtet nem teremt
