Sí- és még inkább gasztrotúra a Dolomitokban a hegyi ízek három Michelin-csillagos mesterével, Európa egyik legeredetibb séfjével. Norbert Niederkofler varázslatos világa a Dolomitokban.
„Isten hozta önöket a Kronplatz lábánál!” – mosolyog ránk magyarul az elegáns Falkensteiner szálloda recepciója mögül egy kedves, magas hölgy, majd németül és olaszul utasítja a kollégáit, hogy hová gurítsák bőröndjeinket, és melyik asztalnál szolgálják fel nekünk a reggeli kávét. Egy másik vendéget angolul igazít útba, majd felénk fordulva visszavált magyarra, és a zegzugos, otthonos lobbi egyik közeli kanapéjához tessékeli a hotel egyetlen magyar vendégeit.
„Evelin Keszthelyről” – nyújt kezet, és elújságolja, hogy upgrade-eltek minket egy lakosztályba, ahol még bordásfal és vörös fényes infrakabin is van, hogy legyen hol nyújtani és lazítani a síelés után. Már ha lusták lennénk lemenni a négy emeleten elterülő spába, ahol a gyerek- és a felnőttmedencéből is látni a havas hegycsúcsokat, este pedig a csillagos eget, és ahol a bio-, illetve finn szaunákon kívül egy egész klasszikus törökfürdő is üzemel.
De már a lobbi is sokat ígér: az egyik sarokban elektromos kandallóra néznek a kényelmes fotelek, a másikban mintha alpesi könyvesboltban üldögélnének a vendégek, a bárban karos Storm kávégép fából faragott karokkal. Itt-ott hangulatvilágítás, és nincs is többre szükség, mert egy hatalmas üvegkupolán át természetes fény árasztja el az egész teret, ami inkább egy alpesi falu főtérére emlékeztet, mintsem hotellobbira.
Falkensteiner Hotel Kronplatz
Nem véletlenül: ez az osztrák Falkensteiner csoport három Premium szállodájának egyike, igazi flagship, látszik, hogy beletettek apait-anyait. A négy épület belsőépítészete a négy évszakot idézi. A lépcsőfordulókban síelőket, teniszezőket és erdei kirándulókat ábrázoló pszeudo-holografikus fotóinstallációk vezetik a szemet lépésről lépésre, közben rejtett hangfalakból az adott évszaknak megfelelően hol serceg a hó a bakancs alatt, hol teniszlabda puffan vagy madarak csicseregnek egy-egy másodpercre. Megáll az ész – felhajtunk egy isteni olasz eszpresszót, és már indulunk is a síkölcsönzőhöz.
A lobbi közepén megállít egy húszfős ukrán család, hogy készítsük el róluk az idei téli csoportképet. Amikor kiderül, hogy magyarok vagyunk, a család több férfi tagja is felhúzza a szemöldökét, mi pedig pironkodva felcsapunk házi fényképésznek, és a következő percekben különböző szögekből örökítjük meg a síszünet utolsó közös pillanatait a családi fotóalbumba. Könnyes szemmel búcsúzkodnak egymástól, és indulnak is hazafelé, ki erre, ki arra. Ha jól sejtjük, a család egy gazdagabb tagja hívhatta meg a többieket erre a síelésre itt, Európa napos oldalán.
A következő napokban gyerekeink hol ukrán, hol orosz kortársakkal játszanak a Falkensteiner Kronplatz gyerekklubjában, amihez még egy rendes mászófal is tartozik teljes felszereléssel, este hat órakor pedig mászóórát is tartanak nekik. Az étteremben kivételesen nem a mi gyerekeinkre szólnak rá a pincérek és a menedzserek kétpercenként, hogy ne rohangáljanak, hanem még a mieinknél is sokkal ádázabb ukrán és orosz csöppségekre. Ez nem kis teljesítmény, nekünk pedig óriási megkönnyebbülés, hogy most nem mi vagyunk a túl laza szülők, akik nem nevelték meg rendesen a gyerekeiket, legalábbis A fehér szalag és más Haneke-filmek osztrák sztenderdje szerint.
Már majdnem az EU-bővítésről kezdünk merengeni a Biercher-müzli fölött, amikor hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy a szemünk káprázott, vagy tényleg Manfred Webert látjuk a szomszéd asztalnál. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár óta nem készítettünk szelfit politikussal,
arra is az Északi-sarkkörön került sor egy klímaexpedíción, kellőképp szürreális környezetben, és ezt a jó szokásunkat most sem szívesen törnénk meg, úgyhogy a következő két napban reggelinél megpróbálunk mélyen a férfi szemébe nézni a bécsi roppanós virslik fölött, hogy rájöjjünk, ő-e az a pesti óriásplakátokról, de aztán feladjuk. Nincs pofánk megkérdezni Ramónt, a tapasztalt concierge-t sem, aki a bolzanói reptéren volt állomásfőnök, mielőtt a luxusvendéglátásban kötött ki. Pedig rajta látszik, hogy tényleg mindent tud, amit tudni érdemes. A legjobb hüttéket is ő ajánlja a környéken.
