Eláruljuk azt a tíz okot, ami miatt legalább egyszer muszáj meglátogatni a csehországi Karlovy Vary-i filmfesztivált. De érdemes óvatosnak lenni: aki egyszer odamegy, visszatér a következő évben is.
Már hosszú évek óta filmes újságíróként dolgoztam és szorgalmasan látogattam Cannes-t, Berlint és Londont, amikor először rászántam magamat, hogy elmenjek a Karlovy Vary-i filmfesztiválra is. Nem igazán emlékszem, mi vett rá (talán az, hogy az isteni Helen Mirrennek adtak abban az évben életműdíjat, aki akkor Szabó István Az ajtójában játszott?), arra inkább, hogy addig miért nem mentem: a májusi cannes-i fesztivál után kicsit redundánsnak tűnt július első hetét egy cseh fürdővárosban tölteni, ahol a felhozatalt a nem feltétlenül bombabiztos minőségű közép-európai filmek dominálják, emellett pedig főleg más nagyobb fesztiválokon már bemutatott alkotásokat vetítenek. Mit nekem a Hotel Thermal betonbunkere a Croisette után?
2012 volt a változás éve nálam, azóta minden évben megyek, és remélem, ezután sem kell lemondanom arról a kiruccanásról, ami az évem legkellemesebben eltöltött hetévé vált. Most elárulom, miért a Karlovy Vary-i filmfesztivál a legcukibb a világon, és miért érdemes odajárni.
1. Ha nem vagy filmes / újságíró, akkor nyilván soha életedben nem fogsz eljutni Cannes-ba (az ugyanis csak szakmai belépővel látogatható, a vetítésekre nem árulnak jegyeket), itt viszont megnézheted a friss cannes-i, berlini és Sundance-es filmek egy részét mindenki másnál hamarabb. Még embert sem kell ölnöd azért, hogy jegyhez juss, mint Berlinben, sőt, a gatyád sem fog rámenni a fesztiválozásra, mert a jegyárak kifejezetten barátságosak (kb. 1000 Ft egy mozijegy, kb. 15 ezer forintért pedig a teljes fesztivál idejére érvényes, napi 3 jegyre feljogosító bérletet vehetsz).
Hotel Thermal, avagy brutalista fesztiválközpont betonból | Fotó: Bujdosó Bori
2. Személyes kiterjesztés az előző ponthoz: számomra éppen az lett a fesztivál egyik fő vonzereje, ami miatt eredetileg nem találtam olyan izgalmasnak. Hiába járok minden évben Berlinbe és Cannes-ba is, ezeken a gigafesztiválokon lehetetlen mindent megnézni, viszont amikor már lementek, akkor tudja az ember, hogy mit nem kellett volna kihagyni. Na, azokat a filmeket pótolom be Karlovy Varyban.
3. Cannes és Berlin szuper izgalmas, de végig egy őrült sakkozás a programmal és versenyfutás az idővel. Karlovy Varyban fél órával a vetítések előtt sokszor még sor sincs. Ha van jegyed, kényelmesen odasétálsz, bemész, megnézed a filmet. Ha nincs, hamarabb odamész, sorba állsz és jó eséllyel bejutsz, mert a legtöbb vetítésre, ha maradtak üres helyek, a kezdés előtt 5 perccel beengednek bárkit.
4. Nemcsak a fesztiválozás laza Karlovy Varyban, hanem minden. A csehek nem rohannak, nem tülekednek, nem izgulnak. A belvárosban mindenki komótosan sétálgat az utcán, és a boltokban, éttermekben és kocsmákban sem töri össze magát a személyzet, hogy villámsebességgel szolgáljon ki. Ellenben általában nagyon kedvesek. Érdemes hozzálassulni a város tempójához.
Egy tipikus utca fagyiszínű házakkal | Fotó: Bujdosó Bori
5. A belváros annyira giccses, hogy az már csodálatos. Az errefelé inkább csatornának tűnő Teplá folyó szeli ketté, egyik végén a Hotel Thermallal, ami a fesztiválközpont, másik végén a Grandhotel Pupp-pal (ilyen neve is csak Karlovy Varyban lehet egy szállodának), ahol a sztárok laknak és fogadások zajlanak. A kettő között a folyó mindkét partján végig mézeskalács-házikók sorakoznak. Ezeknek a különböző fagyiszínekben pompázó ékszerdobozoknak a többsége a 19. és a 20. század fordulója táján épült, és nem lehet nem imádni őket.
6. A giccses cukiság a mozitermekben csúcsosodik ki. Ugyanis nemcsak a Hotel Thermal termeiben, meg a város két kis mozijában zajlanak vetítések, hanem a gyönyörű Városi Színházban, továbbá az említett Puppnak és más hoteleknek a báltermeiben is. Ezeket a vízszintes padlójú helyiségeket ugyan egyáltalán nem mozizásra találták ki, cserébe viszont gazdagon aranyozott stukkókkal ékesített, kristálycsilláros, leginkább meztelen nőket ábrázoló szobrokkal telezsúfolt termekben nézhetjük a filmeket.
Az idén életműdíjjal kitüntetett Patricia Clarkson a Városi Színházban | Fotó: KVIFF
7. Karlovy Vary ugyebár a gyógyvizéről híres, amiben nemcsak áztatják magukat az emberek, hanem iszogatni is lehet. Utóbbi ráadásul teljesen ingyenes és könnyen hozzáférhető: a folyóparti sétaútvonal számos pontján csobognak gyógyvizes kutak, egyszerűen csak a csap alá kell tartanod a poharad, bögréd, vagy ha igazán sikerült akklimatizálódnod, akkor a helyben vásárolt csicsás kis porcelán ivókancsódat. Vigyázat, némelyik forrás vize kifejezetten forró!
8. Az előző pontból következik, hogy errefelé teljesen szokványos látvány, hogy emberek porcelán kancsócskákból kortyolgatva mászkálnak az utcán. De az is, hogy műanyag söröspohárral a kezükben közlekednek. Már csak az egész városra érvényes visszaváltóspohár-rendszert kéne bevezetni.
Csillezés Karlovy Varyban | Fotó: Bujdosó Bori
9. Két film közt az ember a folyóparton üldögél (egy sörrel) és csak úgy bámészkodik. Vagy lefekszik a fűbe a kis parkok valamelyikében. Vagy elrágcsál egy „oplatkát”, a kör alakú, jobb esetben frissen készülő ostyát, aminek a két vékony rétege közt valamilyen krém lapul. Sokféle ízben készítik, ha bátor vagy, kóstold meg a sörös-csokisat.
10. És akit mindez nem győzött meg arról, hogy jövőre ellátogasson a fesztiválra, annak csak annyit mondanék, hogy a fesztivál helyszínei közt egy órára ingyenesen bérelhető fesztiválbiciklivel is lehet cikázni!
+1 Minden filmfesztiválnak megvannak a maga fura kis hagyományai. Segítek, hogy egyből rutinos öreg rókának tűnj: a Thermal nagy vetítőtermében őrületesen meg kell tapsolni (füttyögni, hujogatni is ér) azt a bácsit, aki a vetítések előtt leviszi a színpadról a mikrofonállványt. Mutatom, hogy megismerd:
Fotó: KVIFF
A kiemelt kép forrása: KVIFF
