„Aludtam már motorháztetőn és bolt küszöbén. Egy Sonic Youth koncerten a fénypulton aludtam el. Nem számít, hol vagyok. Akár a Fehér Házban is lehetek.” Magyarul is megjelent Bono önéletrajza, a Surrender – 40 dal, egy történet. Részlet a könyv egyik visszaemlékezéséből, amikor a U2 frontembere Barack Obamánál iszogatott – pedig allergiás a borra. Az On the Spot ajánlójával.
Attól tartok, hogy én/mi elbóbiskoltunk szabadságunk kényelmében. Zenekarunk történetének íve az idők ívét tükrözte. Az én generációm egy sor lehetetlen pillanat szemtanúja volt. A berlini fal leomlása. Az apartheid vége. A nagypénteki egyezmény. Még az azonos neműek házasságát is legalizálták Írországban. Lustán hinni kezdtük volna, hogy feltarthatatlanul haladunk a felé az igazságosabb világ felé, amiben hittünk? Még mi, aktivisták és jótékonykodók is. Különösen mi.
Azon kapom magam, hogy visszatérek Martin Luther King szavaihoz, hogy
