Észak-Spanyolország, azon belül is Baszkföld tájai egészen varázslatosak, a városok nyugalmasak, konyhája pedig stabilan ott van a világtérképen. Egyre többen fedezik fel maguknak – megnéztük, hogy miért. Bevezető ehhez a kicsit titokzatos, mégis könnyen érthető tartományhoz.
Minisorozat
Ez a Forbes.hu észak-spanyolországi minisorozatának első része, amit a borairól híres La Rioja tartománnyal és a titkos tippnek számító Kantábriával folytatunk hamarosan.
„Három évtizeddel ezelőtt még senki sem akart idejönni. Őszintén szólva ez egy csúnya, szennyezett és sötét város volt. Ha elindultál reggel egy fehér pólóban, este egy szürkében értél haza” – mondja Miriam Ruiz López, és ha valaki, ő tudja miről beszél, hiszen ő is a turizmusból él. Bilbao ma már remek turisztikai célpont – Budapestről közvetlen járattal is elérhető, hetente többször is –, és az egykor nehéziparából élő város ma a világ egyik „legsétálhatóbb” városa.
Ahol harminc éve körfűrészek zúgtak, ma esténként lágy dzsessz szól esténként a szabad ég alatt. Néhány évtizede még füstölgő kémények, daruk, raktárak és fatelepek foglalták el a folyópartot, de az 1980-as évekre látszott, hogy a nehéziparra épülő gazdasági modell lefelé tart. A város vezetése ekkoriban határozta el, hogy kultúra által épít új várost – és ennek eredménye az a kisebb csoda, amit ma látunk. Ha egymás mellé tesszük képzeletben az „ilyen volt-ilyen lett” típusú párokat, a kontraszt annyira erős, amilyet kitalálni is nehezen lehetne.
Bár a kép nem pontosan a későbbi múzeum területét ábrázolja, mégis jól visszaadja a város régi, ipari hangulatát. Archív fotó 1919-ből. Forrás: BilbaoPort
A folyópart manapság már reggel megtelik élettel, a rakparton raktárak helyett járókelők, futók és biciklisek osztoznak. A múzeum környékén még este is sokan fotózzák Jeff Koons amerikai művész szobrát, a helyi virágfajtákból összeálló Puppyt, mások a múzeumépületben működő Michelin-csillagos étterembe tartanak. Van a városban több ilyen is, összesen öt, pedig mindössze 350 ezren lakják.
A Nervión (Nerbioi) folyó mentén közvetlenül nem igazán látunk autókat, helyettük mindkét oldalon széles sétányt találunk bicikliutakkal, zöldfelületekkel és fagyisstandokkal. Nem véletlenül említi első helyen egy válogatásában a világ legjobb, legkönnyebben besétálható városai között a The Economist.
Bilbao és folyópartja. Fotó: Yoav Aziz
Baszkföld (baszk nyelven Euskadi) és különösen Bilbao – a katalán főváros, Barcelona után – az ország második legiparosodottabb régiója, amit a környékbeli vasércbányáknak köszönhetett. Egy biztos, a cool és a turistamágnes kifejezések sokáig messziről elkerülték, de egy múzeum mindent megváltoztatott:
a Guggenheim Bilbao szó szerint egy fatelep és raktárak helyén épült föl a folyóparton, és hatása annyira erős lett a városra, sőt, az egész régióra, amit valószínűleg senki, még a tervezők sem láttak előre.
A Puppy helyi virágfajtákból áll össze egy hatalmasra nagyított kiskutyává. Különlegessége, hogy a virágok minden évben más és más színűek, így a „bunda” néha zöld-fehér, máskor épp bordó-narancs színekben játszik. Fotó: Samuel Pujades
Az 1997-es nyitás után szó szerint özönleni kezdtek a látogatók – az első három évben négymillióan keresték fel – és a turizmus ma már jelentős szeletet hasít ki a város bevételeiből. A turistákat persze nemcsak Mark Rothko, Richard Serra, Yves Klein, Roy Lichtenstein, Andy Warhol, Gerhard Richter, Louise Bourgeois vagy épp Willem de Kooning művei és az ebből fakadó szelfilehetőségek vonzották, hanem a különös formájú, 33 ezer fémlemezzel burkolt épület, ami önmagában is egy attrakció – nem véletlenül vonz manapság is évi egymilliónál több látogatót.
