Akkor kezdtem el követni Bercsényi Balázs munkásságát, amikor úgy hat évvel ezelőtt egy Dalí-stílusú zsiráfot tetovált egy barátnőmre, aztán kettőt pislogtunk, és már olyan vendégek látogatják, mint Lewis Hamilton, Cate Blanchett, Orlando Bloom vagy legutóbb Aaron Rodgers. Egyik pillanatról a másikra megközelíthetetlen, távoli idollá vált: sztártetováló félmilliós követőbázissal, közel 1000 eurós óradíjjal, és egy menedzserrel, aki visszaír az e-mailekre, ha Balázst keresnéd. Bár nincs erről reprezentatív kutatásom, megkockáztatom, hogy magyar tetováló még nem jutott ilyen messzire. De mindez csak puszta adat, egy clickbait bevezető, amit a beszélgetésünk óta nem érzek hitelesnek.
A materiális dolgok ugyanis mindennek ellenére távol állnak tőle. Pénzről, menő vendégekről nem szívesen beszél – szellemről, lélekről, utazásról, gyógyításról annál szívesebben. Bár ez egy interjúhelyzet, nyitottsága és érdeklődése fékezhetetlen. Nem beszéltetek, hanem beszélgetünk, pár perc alatt érzem, hogy ez mindkettőnkről szól. Így megy ez a munkában is: ha valaki belép hozzá a szalonba, teljesen mindegy, hogy ünnepelt filmsztár vagy a szomszédsrác. Egy közös önismereti utazás veszi kezdetét, aminek desztinációja egy olyan egyedi és részletgazdag minta, ami mindkettőjük életében mérföldkövet jelenthet. Igen, még a 2000. alkalom után is. És hiába a nagy hírnév, a hatalmas hype – Balázs azt mondja, ha pécsi vendéglátós marad, ugyanilyen boldog életet élne.
Forbes.hu: Meglep, hogy itthon találkozunk. 2020-ban hazatértél a New York-i rezidenciádról, a Bang Bang Tattoo-ból, és a pandémia óta nem költöztél vissza. Hogyhogy?
