Gotham városa még mindig sötét, még mindig velejéig korrupt, de ennyire földhözragadt talán még sosem volt, mint ebben a majd háromórásra duzzasztott, így is sallangoktól mentes detektívfilmben. Az új Batman legalább annyira Robert Pattinsoné, mint az ellenlábasoké, részben ezért is lesz annyira megkerülhetetlen, mint Christopher Nolan trilógiája. A film háborús időkben jutott vászonra, ami kétségkívül rányomja bélyegét az összhatásra.
Eltelik majdnem három óra. Kifelé kóválygok a moziterem félhomályából. Jó filmeknél amúgy is máshogy hatnak a kinti fények, most viszont kifejezetten nem vágyom rájuk. Hát még mennyire nem vágyhatják azok, akiket pár száz kilométerrel arrébb sokkal közvetlenebbül érint egy most zajló háború.
Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy máskor is így talált volna-e meg az új Batman, mint az orosz invázió megindulásának napján. Elvégre a két világháború alatt sem véletlenül ugrott meg a mozizási hajlandóság: részben mert menekültek az emberek a mindennapokból, vagy mert egymás társaságára vágytak. Nem túlméltatva ezzel saját helyzetemet, félelmeimet, beszédes, hogy inkább a gothami sötétségben merengenék tovább.
