A Forbes magazin cikkei teljes egészében nem jelennek meg online. Ajánlókat írunk, de a magazin cikkeit nem rakjuk ki ide. Eddig a szabály, most jön a kivétel. Bálint György, ismertebb nevén Bálint gazda 2019. július 28-án töltötte be 100. életévét. Mindenki Gyuri bácsijáról 2018-ban közölt portrét a Forbes: a februári Gazda különszámban jelent meg Siposs Zoltán alábbi cikke, amit most – a kivétel erősíti a szabályt alapon – a maga teljességében közlünk.
98,5 év óriási távlat. Belefér akár az is, hogy az ember egy társaságba kerül József Attilával. A 17 éves Bálint Györggyel ez valóban meg is történt. Gyuri bácsi a költő egyik leghíresebb versében foglaltakkal ellentétben tényleg kertész lett, sok-sok fát nevelt, a kelő nappal kelt de a beojtott virágon kívül sok minden mással és sok mindenki mással is törődött élete során. Az elmúlt évtizedekben a magyarok számára ő lett Bálint gazda, akiben maradéktalanul megbízhatnak és aki közel a századik életévéhez is influencer, azaz véleményvezér, több mint 417 ezer Facebook követővel. A Príma primissima díjat decemberben vette át, cikkeket ír és előadásokat tart. Platina kertész diplomáját, amit 75 év után adnak, két éve vette át.
„Kövér porcsin, latinul Portulaca oleracea. Így hívják. Elnézést, hogy akkor, amikor itt voltatok, nem jutott eszembe” – mondja a telefonba Gyuri bácsi. Még egy óra sem telt el búcsúzásunk óta, de ő azért hívott fel, mert ennek a növénynek a nevét a beszélgetés alatt – az amúgy elképesztően jó – memóriájából nem tudta előhívni, pedig a porcsint édesapja az 1930-as években nemcsak termesztette, de a mediterrán piacra még szállított is belőle. Számára etikai parancs ugyanis, hogy a hozzá forduló, őt kérdező ember tudásán fehér folt ne maradjon.
Dr. Bálint György nagy elődök, a francia Raoul Francé, Járóka Sándor, Öveges József, Marx György méltó utódja, olyan ember, aki az egész népet okítja-tanítja – ő történetesen kertet művelni. Úgy tartja, hogy aki ismeretterjesztésre vállalkozik, annak két sziklaszirt között kell vitorláznia és abban kell okos kompromisszumot kötnie: amit mond az érthető és befogadható legyen a nagyközönség számára, ugyanakkor a tudományt se profanizálja. Idős emberek gyakran panaszkodnak arra, hogy nem hallgatják meg őket. Vele ez éppen ellenkezőleg történik. „Bárhová hívnak előadást tartani, azt látom, hogy érdeklem az embereket, és tudok nekik érdemlegeseket mondani.“
Fotó: Orbital Strangers
Régebben rendszeresen kapott leveleket Bálint gazda Budapest címzéssel, és a Magyar Posta becsületére vált, hogy ezek eljutottak hozzá. Sőt, a 90-es években az is megtörtént, hogy hogy egy multicégtől Mr. Gazda Bálintként érkezett meghívás. Még ma is rengeteg ember, közte sok fiatal vesz részt az előadásain, rendszeresen megállítják az utcán, keresik emailen, Facebookon és telefonon. Ő az a páciens, akitől vizsgálat után az orvosok is tanácsot kérnek, mondjuk arról, hogy miért barnul a kiskertjükben a muskátli. A január közepi Agrárgépshow kiállításon egy svájci küldöttséget vezetett, és ahogy mentek egyik pavilontól a másikig, ők igen csodálkoztak, hogy mennyien megállították segítőjüket. „Kicsit röstelltem is, mert nem tudtam ővelük eleget foglalkozni“ –mondja.
Alapvetően kertésznek tartja magát, de éppúgy igaz rá az a megfogalmazás is, hogy betűvető ember. Szép szó, hiszen benne van a vetés és az írás is. Első cikkét hetedik gimnazista korában írta: ez 1936-ban történt, a Mátra idegenforgalmáról szólt és a Gyöngyös Néplap című hetilapban jelent meg. A kamaszfiú igen büszke volt arra, hogy írása és neve nyomtatásban is látható: „A szövegben olyasmiket fogalmaztam meg, hogy milyen szép a Mátra, mennyire gazdag a flórája és faunája, és miközben közel fekszik Budapesthez, nem annyira látogatják, mint amennyire megérdemelné. Az érdekes az, hogy ez a megállapítás mostanáig igaz.“
A legutóbbi írását pedig éppen azelőtt egy nappal adta le, hogy otthonában fogadott minket. A két cikk között nyolcvankét év telt el. Ha Gyuri bácsiról van szó, akkor meg kell szokni ezeket a majd évszázados távlatokat. Ha őt valamilyen növénnyel kellene jellemezni, akkor leginkább egy öreg kajszibarackfa lenne arra alkalmas.
Kajszibarackfa
A kertünkben látszik egy kivágott kajszibarackfa (Prunus armeniaca) törzsének a legalsó része. Azt a csonkot meghagytuk a földben, hogy majd valami virágcserepet rakunk rá. Mindig sokat nézegettem azt az öreg fát és azt mondogattam, hogy ez éppen olyan, mint én vagyok. Tele van elhalt, korhadó ágakkal, meg olyan hajtásokkal, amikre nincs szükség, tele van leváló kérgekkel, kisebb-nagyobb odvakkal, amik egyre csak korhadnak tovább, tele olyan kártevőkkel, amik az életét nehezebbé teszik. De azért egy kevés barackot mégis terem. Tavalyra olyan állapotba került, hogy elhatároztuk, kivágjuk. Amikor ez megtörtént, akkor én bejöttem a szobámba, leültem a fotelba és nem mertem kimenni. Napokig szomorú voltam miatta.
Bálint gazda 1919-ben született Gyöngyösön. Fogantatása idején országunk államformája még monarchia volt. Születése is kalandos körülmények között zajlott, ugyanis házukat a román királyi hadsereg katonái kifosztották, ezért édesanyjának a nagyszülőktől kellett tiszta lepedőket kérnie. A kis Gyuri létezésének legelső szakaszában legalább négy rendszerváltozás zajlott le, az azóta eltelt időben ezt jónéhány további követte. Viszonylag jómódú családba érkezett, apja 500 holdnyi (közel 290 hektár) földdel rendelkezett Halmajon. Egyetlen fiúgyermekeként az édesapja sokat tanította, arra törekedett, hogy tanulja meg az ő mesterségét, és aztán majd vigye tovább. „Apám rendkívül puritán ember lévén a levélpapírján is úgy jelölte magát, hogy gazdálkodó. Nem engedte, hogy naccságos úrnak nevezzék, ő mindig tekintetes úrnak szólíttatta magát. Semmi mással nem foglalkozott és sohase akart más lenni, mint gazda.”
Fotó: Orbital Strangers
Gyuri bácsi úgy jellemzi őt, hogy a pénzügyekhez ugyan nem igazán értett, de mindig tudta, hogy mit kell termelni. Jól értett például a gazdálkodás olyan alapos tudást igénylő változatához, mint a vetőmag előállítás. Az 1920-as évek végén, a nagy túltermelési válság idején csak kis mennyiségben lehetett búzát eladni. Ekkor rendeletben szabályozták, hogy melyik gazda mennyit hozhat belőle forgalomba. „Egy boletta nevű gabonajegy alapján adhatott csak el az ember, a többit egy vegyszerrel, eozinnal, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tették. Ez apámat erősen érintette, ezért először vetőmaggal kezdett el foglalkozni.“ Az apa ezután többek között spárgát termesztett, ami ma is luxus zöldségfélének számít, neki volt a legnagyobb spárgatelepe az országban: mindennap egy nagyobb szállítmány spárgasípot küldtek a budapesti Nagyvásártelepre. Több hektár szamócájuk is volt, annak a szaporítóanyagát Németországból szerezték be: „Máig emlékszem a fajta nevére, Rotkäppchen, azaz Piroska”– avat be egy fontos momentumba. A birtokon német és francia cégeknek termeltek olyan növényeket, amik Magyarországon a termesztésben jórészt ismeretlenek voltak, például a cikk elején emlegetett kövér porcsint, amit Franciaországban és Németországban salátának használnak. Ezenkívül dinnyét, paradicsomot, paprikát, dohányt, cukorrépát állítottak elő, olyan intenzív kultúrákat, amelyek segítségével a legnehezebb gazdasági időszakokat is át lehet vészelni. Az apa Pozsonyban német gimnáziumban érettségizett és kiváló német kapcsolatokkal rendelkezett, rendszeresen olvasta a német irodalmat.
Vetőmag
