Egy olyan méretű és energiaigényű agy, mint az emberé, a számítások szerint jóval több alvást igényelne, mégis beéri jóval kevesebbel. Miért?
A testméretet, az agyméretet és a táplálkozást figyelembe vevő modellek – amelyek megbízhatóan jelzik előre, hogy egy-egy főemlősfajnak mennyi alvásra van szüksége – azt mutatják, hogy egy hozzánk hasonló fajnak naponta nagyjából 9,5 órát kellene aludnia.
A valóságban az emberek átlagosan inkább 7 órát alszanak. A becslés és a valóság közötti eltérésnek külön neve is van a tudományos szakirodalomban: az emberi alvás paradoxona (human sleep paradox), mert éppen azzal megy szembe, amit egy nagyobb, anyagcseréje szempontjából sokkal „drágább” agytól várnánk.
Az emberi alvás paradoxona
A nagyjából harminc, alaposan vizsgált főemlősfaj összehasonlítása alapján az emberek az utolsó helyen állnak az összes alvással töltött idő tekintetében. A páviánok, a makik és számos majomfaj – amelyek agya jóval kisebb a miénknél, ráadásul sok esetben sokkal veszélyesebb és kiszolgáltatottabb körülmények között alszanak – mind több időt töltenek alvással, gyakran jelentősen többet.
Ha a nagyobb agy valóban egyszerűen csak több alvást igényelne a felépítéséhez és fenntartásához, ahogyan a hagyományos elmélet feltételezi, akkor az embernek kellene a legtöbbet aludnia a főemlősök között – nem pedig a legkevesebbet.
Éppen ez teszi ezt valódi tudományos rejtéllyé. Nyilvánvaló, hogy itt nem pusztán az agy mérete a meghatározó tényező – ezért vált ez a jelenség külön nevet érdemlő kutatási területté.
Erről szól még a cikk
- Miért alszanak az emberek kevesebbet, nem pedig többet?
- Miért egyedülálló az ember alvásmintázata?
- Módszertani problémák az alváskutatásban
