A Dob utcai Cupákos lett az első Hungarian Street Food Awards abszolút győztese; a magyaros bisztró képviselheti hazánkat a berlini verseny európai mezőnyében – de legalább kilenc másik helyet is érdemes rendszeresen látogatni.
Volt már minden a bulinegyedben, még gasztropályán is, csak egy tisztességes, jó ár-érték arányú, magyaros bisztró hiányzott a turistáknak. A Dob utcai Cupákos nem egyszerűen betömte az űrt, hanem a környéken élőknek és dolgozóknak is stabilan jó ebédelőhelyet teremtett. Sőt: megrögzött hajnali giroszozókat kezdett átszoktatni késő esti kolbászozásra és zúzapörköltözésre. Ez azért mégiscsak jelentős minőségi javulás
– írtam a Cupákosról tavaly év végén, a Forbes Life nagy étteremajánlójában, ahol azokat a helyeket soroltuk fel, ahová örömmel visszajárunk enni, bárhol is legyenek az országban.
Ettől függetlenül minden objektivitásomat bevetve vágtam bele az első hazai Street Food Awards étteremtesztjeibe, mint a három zsűritag egyike. Papp Reginával, a We Love Budapest főszerkesztőjével és Susánszky Ádámmal, a Zing Burger és a Karaván street food udvar társtulajdonosával osztottuk szét egymás között a helyszíneket, úgy, hogy mindenhol legalább ketten kóstoljunk, különböző időpontokban, lehetőleg inkognitóban. Végül 1-10-ig terjedő skálán pontoztuk az ételeket, a brandet és a kiszolgálást/éttermi élményt, az összesítéskor pedig a szervezők súlyozták az ételekre adott pontokat. Eközben a közönségdíj sorsát a verseny honlapján több ezer szavazó döntötte el.
Így lett abszolút kedvenc a Wesselényi és Kazinczy utca sarkán álló hely, amely így 250 ezer forintot és dicsőséget nyert, valamint a lehetőséget, hogy képviselje hazánkat a European Street Food Awards berlini döntőjén szeptember 28-29-én.
Csak egy kis bemelegítő nasi a Cupákosban
Most először volt ilyen verseny Magyarországon. A szervezők, azaz a Karaván Street Food Court mögött álló Susánszky Ádám és Almási Gábor célja az volt, hogy a jó helyek, a minőségi ételek és szolgáltatók felé orientálják a fogyasztókat (az összeférhetetlenség miatt a Zing nem indult a versenyen, Susánszky pedig nem pontozta a Karavánban székelő versenyzőket). Szerintük reális, hogy egy-egy ilyen díj híre releváns plusz forgalmat generál a nyertes helyeken, ezért az abszolút győztes díján kívül hét kategóriában összesen tíz díjat osztottak ki:
- A legjobb hamburger/szendvics street food hely: Kandalló
- A legjobb húsimádó street food hely: Bp BARbq
- A legjobb nemzetközi street food hely: Tölcsibe
- A legjobb magyaros street food hely: Cupákos
- A legjobb vegán street food hely: Vegan Love
- A legjobb pizza street food hely: Manu+
- A legjobb édesség street food hely: N’iceroll
- Közönségdíj: Kürtős Legenda
- Beauty különdíj (a legszebb magyar food truck): Market BDPST
- Összetett I. hely: CUPÁKOS
Azt a szervezők is elismerték, hogy a versenynek voltak még gyermekbetegségei (és voltak versenyzők is, akiket ki kellett zárni), Almási azt mondja, nemcsak a kajákat tesztelték, hanem magát a versenyt és a műfajt is.
Én viszont alapból örültem, hogy sokan neveztek, több mint negyvenen, és hogy új szereplők is feltűntek a színen, méghozzá elég jók. Ilyen volt például a Tölcsibe, akik fagylaltszerű óriástölcsérben különböző szaftos csirkés-salátás fogást kínálnak, a tesztek alapján remek minőségben. A vidékiek között is volt számomra újdonság, és köztük is akadt olyan, aki miatt érdemes autóba ülni, ilyen például a Déli Part BBQ.
Talán ez az egyik legfontosabb feladat ma a magyar gasztróban: a felzárkózás Budapesten kívül.
A színvonal összességében az átlagostól a csúcsig terjedt, sajnos néhány ételen látszott, hogy a készítője kompromisszumokat kötött, vélhetően fontosabb volt neki, hogy kijöjjön a matek, mint hogy maximálisan elégedett legyen a vendég. Ugyanakkor a legjobbaknak is érdemes lehet még külföldön nézelődniük, esetleg ötleteket gyűjteniük, fejlődniük.
Eredetileg is sejthető volt, de utólag már egyértelmű, hogy azok a versenyzők tudtak nagyot alakítani, akik tudatosan tervezték a márkájukat, helyüket, és gondozzák is azt. Világos, mennyit számít, ha egy vendéglátóhelyet a tulajdonosa a sajátjának, a szívügyének érzi azt: ha ott van a logó kiválasztásánál, a receptek kitalálásánál, ha részt vesz a napi munkában. „A személyesség érződik a minőségen, de ha valaki valahol spórol, az megbosszulja magát a végeredményen” – értékelt Almási Gábor is. Ilyen például a Cupákos is, amelyet a szemközti Macesz Bisztró egykori séfje, Tasnádi Ákos álmodott és valósított meg.
Nem volt cél, hogy az abszolút győztes hely magyaros legyen – indulhattunk volna pizzával vagy burgerrel is Berlinben –, de én azt hiszem, a nyertesnek úgy kell kint helyt állnia, hogy nemzetközi színvonalon villant valamit a magyar gasztronómiából, méghozzá egyértelműen street food kategóriában. Szép kihívás, de egyáltalán nem lehetetlen a Cupákos számára.
