Stacey Ferreira mindig is utálta, ha azt kérdezték tőle, mi szeretne lenni, ha felnő. Most 25 éves, de a mai napig nem lehet egy szóban összefoglalni, mit csinál: 18 volt, amikor megalapította első cégét, most a másodikat vezeti, közben írt egy könyvet, és elkezdte, majd abbahagyta az egyetemet. Mégsem egy elveszett Y generációsról van szó. Stacey múlt héten a Prágában megrendezett Singularity University találkozón mesélte el a történetét. A Forbes.hu is ott volt.
Mi leszel, ha nagy leszel? Amennyire izgalmas ez a kérdés gyerekként, annyira idegesítő később, a kamaszkorban. Az amerikai Stacey Ferreira három dolog miatt utálta, ha valaki ezt a kérdést szegezte neki.
- A „Mi leszel, ha nagy leszel?” azt sugallja, hogy „nagynak lenni” egy végleges, megváltoztathatatlan állapot.
- Ezzel párhuzamosan a kérdés azt is implikálja, hogy a válaszoló csak egy dolgot mondhat.
- Stacey-nek fogalma sem volt, mit válaszoljon.
Úgyhogy rendszerint csak megvonta a vállát, olyan kamaszosan. Pár évvel később, 18 évesen alapította első cégét. 21 évesen felkerült a Business Insider legsikeresebb egyetemet elhagyó fiatalok listájára, 2016-ban a területükön kiemelkedően sikeres fiatalokat bemutató összeállításban, az amerikai Forbes 30/30 listáján szerepelt.
Egy olyan családban, ahol mindkét szülő az IBM-nél dolgozik, természetes, hogy van otthon számítógép. Sőt ahogy az a kilencvenes évek vége felé, a kétezres évek elején divat volt, a Ferreira családban is volt egy számítógépszobának nevezett helyiség (bármennyire is viccesen hangzik ez így 2018-ban). Stacey és Scott Ferreira szülei naponta harminc percnyi képernyő előtt töltött időt engedélyeztek a testvérpárnak. A gyerekek eleinte számítógépes játékokkal múlatták az időt: „Tudjátok, amikor berakod a CD-t, és izgatottan várod, hogy betöltsön a játék” – meséli Stacey.
Egy idő után viszont vérszemet kaptak, saját játékot akartak készíteni.
Beütötték hát a keresőbe az angol nyelv legvarázslatosabb három szavát („How to code”), és beleásták magukat a programozásba. Eleinte barátoknak, ismerősöknek segítettek honlapok, blogok készítésében, közben szép lassan el is felejtették, miért vágtak bele a programozásba. Ahogy idősödtek, a saját játék ötletét felváltotta egy izgalmasabb és felnőttesebb gondolat: mi lenne, ha csinálnának egy saját oldalt, ami összegyűjti, tárolja, és ha kell, helyreállítja az ember összes felületen használt jelszavát?
Stacey Ferreira Prágában a Singularity University rendezvényén tart előadást.
Richard Branson azt mondta, gyertek – de fizessetek 2000 dollárt
Stacey ekkor tizennyolc éves volt, bátyja húsz. A szüleik elé álltak a Mysocialcloud ötletével, akik azt mondták,
felőlük vállalkozhatnak kedvükre, de egy igazi vállalkozás beindításához nem árt, ha tudják, hogyan kell anyagilag függetleníteniük magukat a családtól. Azaz ki kellett költözniük otthonról.
Stacey bátyjával együtt Los Angelesbe költözött egy barátjukhoz. Három hónapjuk volt, hogy beindítsák a startupot az egyetem előtt.
Javában dolgoztak a prototípuson, amikor a képbe került Richard Branson, a Virgin Group alapítója. Felfigyelt a Ferreira testvérek ötletére,
Twitteren meghívta őket Miamiba egy szűk körű koktélpartira. Fejenként kétezer dollár ellenében.
Forrás: Stacey Ferreira
Stacey és Scott gyorsan megvitatták a dolgot. Tudták, hogy óriási lehetőség előtt álltak, hülyeségnek tűnt volna veszni hagyni. Pénzük viszont nem volt, úgyhogy azt tették, amit minden 18 év körüli ember tesz hasonló helyzetben: hívták anyát és apát.
Az apjuk nem zárkózott el attól, hogy megdobja őket négyezer dollárral, megkérte őket, hogy írjanak neki egy előterjesztést arról, hogy miért kell a pénz, mire fog elmenni és mit várnak az egész projekttől. A srácok éjszaka megcsinálták a házi feladatot, a szülők pedig úgy döntöttek, kölcsönadnak nekik négyezer dollárt, ha megígérik, hogy három hónapon belül visszafizetik. Stacey-ék boldogan belementek, 48 órával Branson tweetje után már repültek is Miamiba. Branson 25 embert hívott meg, 18-an jelentek meg végül – nyilván velük ellentétben nem mindenki engedhette meg magának, hogy ennyi pénzt összeszedjen két nap alatt.
A testvérpár kettős céllal ment oda, egyrészt minél többet akartak tanulni Bransontól, másrészt meg akarták szerezni az emailcímét. Mindkettő sikerült. A szeminárium után írtak neki egy hosszú emailt a kérdéseikkel, Branson pedig összekötötte őket egy barátjával, Jerry Murdockkal, az Insight Venture Partners társalapítójával. Murdock elrepült hozzájuk Los Angelesbe,
eltöltött velük egy kellemes nyári napot, alaposan kikérdezte őket a Mysocialcloudról és a terveikről, végül pedig egy 1,2 millió dolláros befektetési ajánlatot tett nekik.
Stacey-ék elfogadták, a pénz megérkezése után pedig gyorsan megírták szüleiknek a négyezer dollárról szóló csekket.
A következő két évet Stacey négy szóban foglalta össze: próbálkozások, bukások, tanulás, ismétlés. Végül 2013-ban a testvérek elengedték a Mysocialcloud kezét, a Reputation.com vette meg őket. Scott a mai napig CEO.
Elkezdte érdekelni a saját generációja
Stacey más vizekre evezett. Egyik ismerőse, Jared Kleinert megkereste őt azzal, hogy mi lenne, ha könyvet írnának a Stacey-éhez hasonló sztorikról, meg úgy általában arról, hogyan formálják magukéra a világot az Y és Z generációsok. Megírták a 2 billion under 20-t (2 milliárdan 20 alatt).
A könyv írása közben Stacey-t elkezdte érdekelni a saját generációja. Következő dobásával arra összpontosított, amire a kutatások szerint az Y-ok a legjobban vágynak, a munka és a magánélet közötti egyensúlyra. Negyedmagával megalapította a Forge-t. Az alkalmazás célja, hogy rugalmas Y-okat kössön össze rugalmas munkaadókkal. A Forge-on az álláskereső nem a munkabeosztásához igazítja a napi rutinját, hanem fordítva, úgy tud munkát keresni, hogy már előre tudja, ő milyen ritmusban szeretne dolgozni. Stacey nehezen tudott volna egyszerre koncentrálni az egyetemre és a startupra, így abbahagyta a tanulást, és a Thiel Fellowship nevű ösztöndíjprogram keretében 100 ezer dollárt kapott azért, hogy belevágjon a Forge-ba. (A Thiel Fellowship olyan fiatalokat támogat, akiknek elég jó ötleteik vannak ahhoz, hogy egyetemre járás helyett inkább startupot alapítanának.)
A Forge persze se nem egyedülálló, se nem forradalmi. Nem ez az egyetlen startup, ami szeretné újradefiniálni a munka és a pénzkeresés fogalmát, elég csak az Uberre vagy az Airbnb-re gondolni. Ahhoz sem kell messzire menni, hogy újgenerációs álláshirdetési karrieroldalt találjunk, itthon ilyen például a Zyntern.
Stacey ezekkel mind tisztában van, mint ahogy azzal is, hogy valószínűleg nem innen fog nyugdíjba menni.
De ez szerinte így is van jól. Közben alakul a saját brandje, sok helyre hívják beszélni, befektetők és vállalkozók is gyakran megkeresik azzal kapcsolatban, hogy segítsen startupok útjait egyengetni.
A prágai konferencián az előadását három szám összehasonlításával zárta, összeszedte, hogy hány helyen dolgozott a nagyanyja, az anyja, és ő. A nagyanyja egész életében ugyanabban a gyárban dolgozott, az anyja két-két helyen dolgozott a gyerekek születése előtt és után. Az ő generációjának karrierje valahogy így néz ki:
Gondoljunk erre a képre legközelebb, amikor egy tizenévest arról kérdezünk, mi szeretne lenni, ha felnő.
Borítókép: Singularity University, Facebook
