December eleje óta tart az amerikai profi baseball-liga, a Major League Baseball lockoutja, a tulajdonosok és játékosok sikertelen megállapodási kísérletének eredménye. Úgy tűnik, még egy jó darabig nem is lesz változás. De mit jelent a lockout, mi zajlik most az amerikaiak egyik kedvenc hobbija körül?
Bár hazánkban még kevésbé játszott, a baseball az Egyesült Államok második legnépszerűbb sportja, amelynek profi ligája, a Major League Baseball (MLB) november elején az Atlanta Braves huszonöt vesztes éve utáni győzelmével fejezte be szezonját.
Az áprilisi újranyitásig tartó posztszezon legtöbbször rövid szusszanásnyi pihenéssel és edzéssel telik, de ugyanannyira fontos a klubok számára, mint az év többi része. Ez az időszak ugyanis a szerződések és cserék ideje, a jövő évi csapat összeállítása és stratégia felállítása folyik, az ügynökök az utánpótlás fiataljait szemlézik, telefonokat intéznek és más csapatokkal tárgyalnak: kit hajlandóak elcserélni, kit akarnak lepasszolni, kiért cserébe és mennyiért.
A rajongók számára is hasonló módon izgalmas lehet ez az idő. Persze meccsek nincsenek, és ilyenkor csak unalmas és ezerszer látott összefoglalókat lehet látni a csapatok közösségi oldalain, de a napi szinten megjelenő hírek, amelyek hatalmas összegű cserékről szólnak, minden szurkolóban felveti a kérdést: jobb lesz-e a klubom, mint tavaly?
Idén azonban ez nem történik meg. Se cserék, se átigazolások, még évösszefoglalók sincsenek.
Örülhetett az Atlanta Braves, a győzelmükkel zárt az MLB-szezon. De a mostani kalamajka miatt még összeállításokat sem posztolhatnak a diadalmenetükről. Fotó: Wikimedia Commons
Az MLB szervezete és a játékosok szakszervezete (MLBPA), mint minden munkaadó és munkavállaló kapcsolatában szokás, szerződésben állapodik meg a munkafeltételek mikéntjeiről. Ez a kollektív szerződés, a Collective Bargaining Agreement fekteti le a következő öt év szabályait, a szezon hosszától kezdve a játékosok idegenben játszott meccsein kapott menüválasztékon át a sport gazdasági kérdéseiig. Olyan szabályokat, mint például a klubok költségvetése, na meg persze a játékosok fizetése.
Az előző szerződés december elsején, éjfélkor lejárt, ezzel kizárva a megállapodás lehetőségét a három opció közül, írja a New York Times. A maradék kettő azonban nem kecsegtet pozitív reményekkel.
Az első a sztrájk, tehát az MLBPA kihirdeti, hogy a játékosok megtagadják a munkavégzést, amíg nem kapnak jobb feltételeket. A második a lockout.
Ez utóbbit jelentette be Rob Manfred, aki hivatalos címe szerint Commissioner of Baseball, azaz a MLB vezérigazgatója, majd még aznap a rajongók számára is megfogalmazott egy levelet a kialakult helyzetről. De mit is takar ez pontosan?
Senkinek sem előnyös, mégsem találnak rá megoldást
A lockout a sztrájk fordítottja, vagyis nem a munkavállalók szüntetik be a munkavégzést, hanem az MLB tulajdonosai tagadják meg a munkavégzés lehetőségét: kvázi fizetetlen szabadságra küldik a játékosokat.
Ez azt jelenti, hogy a klubok nem tarthatnak edzéseket, a stadionokat teljesen lezárják, a felszerelések és eszközök nem használhatóak.
Ezen felül sem játékosi szerződéshosszabbítások, sem átigazolások és cserék nem lehetségesek, hiszen az ügynökök sem dolgozhatnak. Még a közösségi oldalakra sem lehet reklámot, vagy az elkövetkező szezonnal kapcsolatos híreket posztolni. A teljes MLB-t leállítják, mint egy gyárat.
Persze ilyenkor két dologra gondolhatunk: először is, mit számít pár hónap a játékosoknak? Hiszen a fizetésük elég lenne, hogy eltartsák magukat életük végéig. Másodszor, a szezon csak áprilisban kezdődik, tehát addig úgysem kell dolgozniuk. A dolog azonban nem ilyen egyszerű.
A lockout mindkét fél számára kedvezőtlen. A tulajdonosok nem tudnak reklámozni és hirdetőket szerezni, hiszen nincsen hely, ahová ezek a hirdetések felkerülhetnek. A szervezet a játékosokból és a rajongókból él.
Amerika egyik kedvenc hobbija, több évtizedes hagyománya van a baseball-szezonoknak. Még akkor is van miről beszélni, ha meccsek éppen nincsenek. De most túl nagy a csend. Fotó: Eduarde Balderas // Unsplash
Ha nincs megállapodás, nincs játékos. Ha nincs játékos, meccsek sem lesznek. Ha nincs mit nézni, nem is lesz néző.
Ebben a tekintetben szinte csak a sportolók élveznek előnyt, hiszen rábírhatják a tulajdonosokat a megoldás mielőbbi elérésére. Ugyanakkor a játékosok számára sem hasznos a várakozás: a szezon közeledtével a free agent játékosok (tehát azok a sportolók, akiknek lejárt a szerződésük és nem újították meg vagy nem igazoltak át másik csapathoz) a lockout miatt továbbra is munka nélkül találják magukat, így könnyebben beleegyezhetnek egy, a szervezet számára kedvezőbb megállapodásba.
A lockout tehát haszontalan és idegőrlő mindenkinek. Akkor mégis miért nem egyeztek meg az elmúlt öt évben, ha mindenki tudta, hogy a kollektív szerződés idén decemberben lejár?
Érdekellentétek csapnak össze
Leegyszerűsítve, a megállapodás csakis attól függ, melyik fél enged a saját bevételéből. Míg az elmúlt években a szervezet tulajdonosainak és befektetőinek fizetése egyre emelkedett, addig a játékosoké fokozatosan csökkent. Az MLBPA ez ellen akart tenni és követelései ésszerűnek tűntek, még a liga képviselői számára is.
A játékosok alapvető minimálbér emelése mellett az egyes kluboknak előre meghatározott költségvetési maximumát is emelni kívánják, valamint az ún. tanking használatát is be akarják tiltani a CBS szerint.
A tanking egy olyan eljárás, amelyet a rosszabbul teljesítő csapatok általánosan használnak a szezon vége közeledtével: direkt módon veszítenek. Ez azért jó, mert az éves toborzásnál hamarabb választhatnak az alsóbb ligák feltörekvő játékosaiból, mint a jobban teljesítő csapatok.
Direkt veszítenek, hogy előbb toborozhassanak játékosokat. A tanking bevált módszer, de betiltanák. Fotó: Chris Chow // Unsplash
Az MLB válasza két fontos engedményt tartalmazott. A bérminimumot 100 millió dollárban állapították meg, tehát egy klubnak minimum ennyit kellett költenie összesen a játékosai fizetésére.
A másik pontjuk viszont a költségvetési maximumot csökkentette, 210 millióról 180-ra, amely a klubok és így a játékosok számára is hatalmas esést jelent.
Bár ezzel megoldották a tanking problémáját, hiszen a csapatok így nem tudnak annyit ígérni az újoncoknak. Így több jut a már ligában lévő játékosoknak, viszont a többi követelményt ezzel a két, némileg ellentmondásos ígérettel felrúgták. A szervezet számára az eddig hatályban lévő szerződés feltételei megfeleltek, semmiképp sem kívánnak eltérni tőle a jövőben.
A megállapodás kulcsa főképp arra irányul, hogy a játékosok szövetsége valamivel jobb feltételeket tudjon kicsikarni a szervezettől, ami nem csak a fizetést takarja.
Nem csak a pénzől van szó, szabályokat is átírnának
Az MLBPA számára nem csak a játékosok fizetése a fontos, hanem a sport szabályaira, engedményekre és a klubok szabályozására vonatkozó módosításokat is rendszerint újra kívánják vitatni az ötéves szerződésmódosítások alkalmával.
Rengeteg olyan szabály van, amely értelmetlen, vagy éppen ellentmond egy másiknak. Vagy szimplán akkora előnyt jelent a játékmenetben, hogy az jelentősen befolyásolhatja a szezon végeredményeit.
Ilyen például az ún. designated hitter, vagyis a dobó játékos (pitcher) helyett ütő, külön erre fizetett játékos kérdése. Mivel az MLB-ben a dobó a legfontosabb pozíció (hiszen ő az, akinek a munkája eldöntheti, hogy az ellenfél egyáltalán kontaktba kerül-e a labdával, vagy kiesik) ezért a pitcher-ök külön edzenek a csapat többi tagjától és a dobáson kívül mást nem gyakorolnak intenzíven. A sport támadó elemére nem fektetnek nagy hangsúlyt. Emiatt a legtöbb dobó rettenetes ütő.
Sok dobó rémes ütőként: ezért a csapatok külön ütőket szerződtetnek. De az egyik amerikai liga megköveteli, hogy a labdát dobó játékos üssön is: ez pedig sok csapat számára egyenlőt jelent az azonnali kieséssel. Fotó: Bill Stephan // Unsplash
Ez azért jelent problémát, mert az MLB két ligája, az American és a National League közül csak az egyik alkalmaz designated hitter-eket, így ha a két liga egy-egy csapata küzd egymással, legtöbbször a szabály az, hogy ez a játékos nem léphet pályára és a dobónak kell ütnie.
Míg a National League-ben ez nem jelent problémát, az American League ütésben gyenge dobói számára legtöbbször ez egyet jelent a strikeout-tal, vagyis az ütés nélküli kieséssel. Az ilyen és hasonló szabályok megvitatása is fontos az MLBPA számára, de a lockout érvénybe lépésével ezek a kérdések is ellaposodnak.
Igazságtalanul büntetik a játékosokat, a rajongók is felháborodtak
A lockout talán legigazságtalanabb hatása a játékosok egészségügyi és rehabilitációs pénzügyi segélyének elvétele. Mivel a sportolók sérüléseinek, baleseteinek vagy egyéb, olykor a sporton túlmutató egészségügyi problémáinak kezelését és fedezését is az MLB szervezete intézi, december másodikától ezek a juttatási csapok elapadtak. A szervezet befagyasztott minden, a játékosokhoz kapcsolódó információt. Az MLB.com honlapon az aktív sportolók adatlapjáról eltávolították a profilképeket, és nem is kerülnek fel, amíg a két fél meg nem állapodik a szerződés feltételeiről.
A sportolók nemtetszésüket és dühüket közösségi oldalaikon fejezték ki, profilképüket lecserélték az üres sziluettre, amelyet a weboldalon is használt a szervezet, ezen kívül cinikus, olykor elszomorító módon kommentálták az MLB döntését.
Jameson Taillon, a New York Yankees dobója, akit 2017-ben hererákkal műtöttek és azóta a szervezet segítségével tudott csak rehabilitáción részt venni, követőitől kért segítséget Twitteren: „Amióta az MLB úgy döntött, kizár minket, nincs lehetőségem a fizikoterápiás csapatunkkal dolgozni, akik a műtétem óta vezették a felépülésem menetét. Most, hogy én lettem a rehabom főnöke, mi legyen az első szakmai döntésem? Személy szerint azt gondolom, elég volt ebből a cirkuszból. Végeztem vele, kész vagyok.”
A rajongók Taillon és más játékosok oldalaira írt kommentjei is felvették ezt a ritmust, sokan szintén a szürke sziluettre változtatták profilképüket.
Messze lehet még a megegyezés
Hogy meddig tart a lockout, sem megmondani, még jósolni sem tudják az elemzők. A legutóbbi munkaleállás az MLBPA 1994-95-ös sztrájkja volt, amely a ’94-es szezon rájátszását teljesen eltörölte, így abban az évben nem született bajnok. A legutóbbi lockout 1990-ben volt, harminckét napon át tartott, néhány nappal eltolva az április szezonkezdést. Az MLB és az MLBPA végül megállapodott és az akkori árfolyam 68 ezer dolláros bérminimumát 100 ezerre emelték.
Az, hogy a mostani leállás is megoldódik ennyi idő alatt, nem tudni. Mivel az eddig eltelt hónap alatt semmiféle elmozdulás nem történt a megoldás irányába, így nagyon úgy tűnik, a lockout egy ideig még nem is fog befejeződni.
Tauber Ákos
A vendégszerzők nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Tim Gouw // Unsplash
