Először is, lazán. Felejtsd el a felülfogalmazást, a pohár centrifugaszerű pörgetését, a tudálékos tekintetet és a befeszült arcizmokat. De ez nem jelenti azt, hogy a fenti köröket elhagyva ne lehetne tudatosan kóstolni.
Nem akármiből
Az egykori Szovjetunióban működtek olyan automaták, amelybe csak be kellett dobni a pénzt, folyt a sör, a sorban álló delikvensek pedig az odaláncolt korsóból fogyaszthatták az italt. (Állítólag még ma is léteznek ilyenek, bár ezt nehezen akarom elhinni.) Nemcsak ilyen értelemben, de fontos, hogy miből iszunk. Az illatban és ízben kevésbé komplex ivósörökhöz az egyszerű füles korsó a megfelelő választás, amivel egyrészt remek bicepszgyakorlatot végezhetünk (cseh erőemelők előnyben), másrészt akkor sem hagyja fölmelegedni az italt, ha valamilyen okból szorongatnánk a korsót (ez a jelenség az olcsó kocsmák kamaszokból álló célközönségénél figyelhető meg a legeklatánsabban). A búzasörökhöz a nyújtott, váza alakú, a karimánál záródó poharak illenek, ami
segít a hab tartósságának megőrzésében,
a szűk alsó részben pedig az élesztődarabok koncentrálódnak. Az angol ale-ek jellegzetes pohara a pintes pohár, amit onnan a legkönnyebb megismerni, hogy a felső harmadnál kissé kiszélesedik, majd visszaszűkül. A szűkülő karimájú pohahárral kevésbé a hab irányából közelíthetünk a kérdéshez, ez inkább
az illatok vezetésében jelent segítséget, így az aromás, erősen komlózott IPA-hoz ez a legjobb választás.
Figyelj a megfelelő hőfokra!
Falusi kocsmák specialitásai a fagyasztóládából (a lőtt szarvas mellől) előhalászott sörösüvegek, míg a turistacsapdaként funkcionáló belvárosi romkocsmák a mosogatógépből frissen előhúzott, kézmeleg poharakkal kápráztatják el a Birmingham-külsőről érkezett vendégeket, akiket ez persze ekkor már a legkevésbé sem zavar. Pedig
a – borokhoz hasonlóan – a különböző sörfajták más és más ideális fogyasztási hőfokot igényelnek.
Általában elmondható, hogy a lager típusú söröknek jót tesz a hideg, az erősebb és testesebb sörök lehetnek melegebbek.
A könnyű lagereket, egyes búzasöröket, a gyümölcsös söröket és a kölschöt 7-8 C°-on, a testesebb lagereket és a könnyebb ale-eket, a stout-ot és a portert 8-12 C°-on, 12-14 C°-on a belga sörök többségét és az erősebb és karakteres söröket – mint a duplabak, a trappista sörök, a hordóban és palackban érlelt Russian imperial Stout – fogyaszd! Érdekesség, hogy a profi kóstolók és a sörfőző mesterek melegen (is) kóstolnak, mert így hamarabb kijönnek a sörök hibái.
Nézd meg!
Az első kérdés, amit a szemünk segítségével tisztázni tudunk, hogy az adott sör szűrt-e. A zavarosnak tűnő szűretlen sörökben még ott úsznak az elhasznált, kis élesztődarabok, ezek könnyen felismerhetőek. A színek tekintetében az aranysárágtól a kőolajosan fekete árnyalatokig terjedő skála alapján
a felhasznált malátára, annak szárítási, illetve pörkölési módjára és ezáltal az ízekre is következtethetünk.
Érdemes megfigyelni a habot is. A szűretlen sörök habképződése a sok maradék élesztő és fehérje miatt intenzívebb, de a komló mennyisége szintén befolyásolja, hogy mennyi ideig és milyen hab koronázza az italunkat.
Add meg a módját!
Figyelj a sör illatára és élvezd az ízeket! Nem kellenek a szertartásos elemek, de ha jó sört kóstolsz és igazán szeretnéd érezni az ízeket, akkor mindezt ne dohányzás vagy épp egy jó szaftos pacalpörkölt közben tedd. Ha pedig a vendéglátásban dolgozol, figyelj a részletekre! A sör ízét a legkevésbé sem befolyásolja, de a sörőrülteket elvarázsolhatod azzal, hogy a (a sör márkájához illő) korsót egy (a sör márkájához illő) alátétre teszed le, a márkajelzést pedig beforgatod a vendég elé. Ha mindezt még az adott sörnek megfelelően is csapoltad ki (minden sör más dőlésszöget, sebességet, technikát igényel), mindenki boldog lesz. A sörgeekek mindenképpen.
