Hatalmas nyomást rakunk az agyunkra a folyamatos digitális eszközhasználattal és információ-feldolgozással. Rövid távú megoldás is van, de érdemes lehet inkább azon gondolkozni, mi lehet a fenntartható megoldás a megváltozott munkakörülményekre.
Több mint egy év telt el a pandémia kezdete óta, mi pedig ennyi ideje vagyunk a képernyőinkhez kötve. Mindegy, hogy nagyhoz, közepeshez vagy kicsihez, a digitális eszközeink lettek az egyetlen mód arra, hogy kapcsolatban maradjunk a kollégáinkkal és hogy elvégezzük a munkánkat.
A mindennapjaink virtuális kizárólagosságát a – hamarosan rekord kapitalizáció elérő – Microsoft 31 ország, összesen 30 ezer lakóján tesztelte, az eredmények elég aggasztóak:
nemcsak arra használjuk a digitális eszközeinket, hogy dolgozzunk, hanem hogy többet dolgozzunk.
Az eredményekről a bbc.com számolt be: 148 százalékkal több időt töltenek az emberek online meetingeken, 42 százalékkal több chatüzenetet és emailt küldenek a munkaidő lejárta után és 200 százalékkal többet hétvégén. A Microsoft adatai szerint 40 milliárddal több emailt kaptak a felhasználói 2021 februárjában, mint 2020 februárjában.
Nem erre lett huzalozva az agyunk
Ezzel az elképesztő kognitív terheléssel nehezen bír el az agyunk. Vannak gyors félmegoldások, amelyekkel ideiglenesen kicsit könnyebben dolgozhatjuk fel a rengeteg ingert, de a probléma messzebbre mutat: hogyan kell kinéznie a kommunikációnknak – és a munkánknak – egy megváltozott világban.
Egy pontig teljesen normális, hogy virtuális munkavégzésre álltunk át, hiszen nem volt választásunk, de nem ez a fő probléma. Számos országban több mint egy órával hosszabb lett a munkaidő, persze nem hivatalosan és a meetingek hossza is nőtt, átlagosan tíz perccel. Eltűntek a szociális jelzések a szünetekre, a munkaidő végére, nem látjuk távozni a többieket, nem ebédelünk együtt és eltűntek a kávészünetek is.
A még több online interakció, még több meeting beütemezése ezt a szociális hiányérzetet hivatott helyettesíteni,
az emberek pedig ezért támaszkodnak ennyire rájuk.
Az agyunk nem a virtuális kommunikációra van huzalozva. Szükségünk lenne megannyi metakommunikációs jelre, gesztusra, mosolyra, hangsúlyra, hogy teljes értékűen fel tudjuk dolgozni, amit a másik mond és arra reagálni is tudjunk. Amikor az online meetingen kis kockánként dolgozzuk fel az emberek arcát és mondanivalóját, amit ráadásul egyszerre látunk, nem is tudatosítjuk, de az agyunk folyamatosan túlórázik. Ezt egy kutatásban is alátámasztották: a virtuális munkavégzés során az agyunk végeláthatatlan béta hullámokat küld, amit akkor szokott, amikor keményen dolgozik. Normális esetben a jelek vegyesen alfa és béta hullámokból, azaz váltakozik a fókusz és a kikapcsolás időszaka.
Rövid távú megoldások
A jó hír, hogy már csak egy olyan egyszerű dolog, mint egy-egy tízperces szünet, nagy változásokat tud hozni az koncentrációnk épségében. Olvasás, séta, zenehallgatás, meditáció, ez mind segít az alfa hullámok termelésében. Próbáljuk meg a tízperces szüneteket nem úgy értelmezni, hogy akkor sem dolgozunk, hanem hogy azért teszünk, hogy tíz perc múlva hatékonyabban tudjuk folytatni.
Nem kell mindig dobni a Zoom linket
Hosszú távon el kell azonban gondolkozni minden egyes meeting kiírása előtt: miért is van erre szükség? Ha egy félórás meetinget egy valaki beszél végig, annak egy emailnek kellett volna lennie.
Így lehetnek hatékonyabb és jobb meetingjeid
A vállalati kommunikációt is fejleszteni kell: vannak, akik hajnal háromkor a legproduktívabbak és akkor árasztják el emailekkel a kollégákat, de ha azok a kollégák csak reggeel 8-kor látják az üzenetet, úgy fogják érezni, lemaradtak. Egyértelművé kell tenni, hogy a munkaidő után érkező emaileket nem kell azonnal megválaszolni, annak nem lesz következménye.
