Ahol a közösség ereje találkozik a technológiával és a big datával, ott olcsóbbak lehetnek a biztosítások, hatékonyabb a működés és egész más az ügyfélélmény. Hogyan? Pár gondolat a piac hagyományos szereplői és az InsurTech startupok szükségszerű együttéléséről.
Közösségi biztosításokról akkor beszélünk, amikor a nagy kockázatközösségen belül egy adott biztosítási szolgáltatás esetére kisebb közösségek alakulnak, a maguk számára kialakított saját játékszabályokkal. Hogy egy extrém elméleti példán egészen lebutítsuk a modellt: egy biztosítótársaság casco-ügyfélkörén belül akár egy család is kialakíthat egy saját kockázatközösséget.
Megállapodnak abban, hogy év végén megnézik, mennyi balesetük, kárkifizetésük volt, és ha kevés, akkor visszakapnak a biztosítótól némi pénzt a befizetett díjukból. Bővíthetik is a közösségüket, barátokat is bevehetnek, de közös érdekük, hogy – maradva az autóbiztosításnál – minél biztonságosabban vezessenek, ezáltal minél alacsonyabban tartsák a díjukat. És nem ez az egyetlen lehetőség, ami a közösségi biztosításban rejlik.
P2P biztosítás elméletben
A közösségi vagy peer-to-peer (P2P) biztosítás egyik fontos eleme lenne – ahogy azt ebben a cikkben már vázoltuk – a részleges díjvisszatérítés lehetősége, azaz végeredményben alacsonyabb biztosítási díj megfizetése. A biztosításokkal kapcsolatos általános ellenérzés egyik oka ugyanis, hogy amennyiben nem történik káresemény az ügyfélnél, akkor ő „kidobott pénznek” érzi a befizetett biztosítási díjat. A közösségi megoldás úgy próbálja ezt a kifogást kezelni, hogy – ha a teljes közösség kárhányada alacsony – a portfólión keletkező nyereség egy részét a közösség tagjai számára visszaosztja. Ezáltal – amennyiben az biztosításmatematikai szempontból valóban indokolt – a biztosítási díj olcsóbbá válik a közösség tagjai számára, a magasabb díjat pedig csak akkor kell megfizetniük, ha azt a magas káralakulás indokolja.
A P2P másik fontos eleme, hogy csökkenthető a biztosításközvetítők szerepe, sőt, akár ki is iktatható. A közösségi biztosítás modelljében a tagságot (számára különleges előnyöket nyújtva) egy sokkal aktívabb szerep betöltésére ösztönzi a kockázatközösség megszervezésében (lásd a bevezetőben említett családi példát).
Ideális esetben a közösség önszerveződővé válik, s a közösség tagjai ajánlják ezt a megoldást, ezáltal nemcsak ügyfél, de értékesítő/ajánló szerepben is feltűnve.
Amennyiben a kárhányad jól alakul, a biztosítás díja valóban alacsonyabb lesz a piacon elérhető díjakhoz képest, aminek köszönhetően a közösség tagjai szívesen ajánlják majd a terméket, ezáltal nőhet az értékesítési volumen. Mivel a közösség minden tagja személyesen érdekelt az alacsony káralakulásban, így várhatóan olyanoknak fogja ajánlani a megoldást, akikről azt feltételezi, kedvező hatással lehetnek a teljes közösség káralakulására (ezáltal is szolgálva a saját és a közösség érdekeit).
Az ilyen típusú értékesítésnél a klasszikus értelemben vett ügynöki jutalék nem merül fel, aminek köszönhetően a díj még alacsonyabb.
A közvetítői szerep átvétele és a közvetlen nyereségérdekeltség két további pozitív hatást hordoz, melyek mind az alacsonyabb kárhányad, s így hosszabb távon az alacsonyabb biztosítási díj irányába hatnak:
- a közvetítő által generált visszaélések, biztosítási csalások kiiktatódnak a rendszerből
- mivel ismerősök számára ajánlják a biztosítást a közösség tagjai, ezért feltételezhető, hogy az információs aszimmetria mértéke jóval alacsonyabb, mint amikor a biztosító közvetítőn keresztül kínálja a termékét, azaz kisebb bizonytalanságot kell beárazni a termékbe. Az is várható, hogy a tagok jó káralakulást produkáló biztosítottaknak ajánlják a megoldást, miáltal némiképp a kockázatelbíráló szerepkört is átveszik a biztosítótól.
Mindkét jelenség az alacsonyabb díjak irányába hat, aminek köszönhetően egyre szélesebb rétegek számára válik elérhetővé a biztosítás. Elméletben ez nagyon vonzó, de vajon működik a gyakorlatban is?
A gyakorlati korlátok
A P2P akkor lehet működőképes, ha a veszélyközösség kellően nagy és homogén egységet tud alkotni. A fogyasztók például veszteségeknek lennének kitéve, ha például a pénzalap (a szakmabeli terminológiában „pool”-ként is szokták hívni) résztvevői indokolatlanul megtagadják a követelés megfizetését, vagy ha a pénzalap elégtelen forrásokkal rendelkezik. Ezen túlmenően fizetésképtelenség esetén a veszteségek nem fedezhetők a jelenlegi kártérítési rendszerekben, mivel csak azokat a fogyasztókat védik, akik biztosítási szerződést kötöttek az engedélyezett biztosítóval. Kérdés, hogy a magyar piacon elérhető-e ez a kellően nagy veszélyközösség.
A díjvisszatérítésre, így a díj látható mértékű csökkentésére azokban a biztosítási szegmensekben van lehetőség, amiket a biztosító társaságok (jelentős) nyereséggel művelnek. Hazánkban az amúgy is igen kis nyereséghányaddal (az utóbbi években sok társaság esetében veszteséggel) művelt gépjárműpiac nem biztos, hogy a legjobb közeg.
Ha ténylegesen sikerül a hagyományos közvetítői szerepkört kiiktatni, azaz a rendszer kvázi P2P biztosítóként működik, de az eredetileg betett tőke nem biztos, hogy elegendő minden kár és a felmerülő költségek fedezésére – akkor merre megy a P2P modell? Szintén kérdés még, hogy a közösség valóban képes-e teljes mértékben átvenni a közvetítők szerepét, és nagy volumenben akvirálni új tagokat.
Ha a P2P nem teljes formájában, csak közvetítői szinten jelenik meg (jelenleg ez elterjedt világszerte, és hazánkban az egyetlen P2P próbálkozás, a Kriph.io is ezt az irányt képviseli), akkor a biztosítási díjnak a jutalékra is fedezetet kell teremtenie, azaz a díjcsökkentés lehetősége jelentősen korlátozódik.
Erre jön a technológia
A CB Insights tanulmánya szerint 2016-ban a biztosítási technológiákba történő befektetések 1,7 milliárd dollárt tettek ki. Ugyanebben az évben az InsurTech startupok száma a nemzetközi piacon 173-ra, azaz 42 százalékkal emelkedett. A nagy biztosítási szolgáltatók attól tartanak, hogy elveszítik üzleti tevékenységük jelentős részét. Szinte naponta jelennek meg új megoldások, amelyek számos módon befolyásolják a biztosítási értékláncot.
Egyrészt rámutatnak a már piacon lévő, régi szereplők gyenge pontjaira, másrészt hatalmas lehetőségeket tárnak fel, kiváltva a biztosítási ágazat változásának szükségességét.
Hogy hol van szükség változásra? Legalább négy ponton.
Költségcsökkentés – A biztosítók működési költségei és az ügyfelek beszerzési költségeinek 20-40 százaléka például marketingre és a forgalmazásra megy el. A technológia segítségével a biztosítók drasztikusan csökkenthetik ezeket a költségeket. Az induló vállalkozások olyan innovatív megoldásokat kínálnak, mint például a kockázatok kifinomultabb becslése, csökkentése, jobb kárrendezés és a szolgáltatások költséghatékonyságának javítása.
Vevői elkötelezettség – Ez talán a legfontosabb: ma gyakran kritizálják a biztosítókat, hogy alacsony az elkötelezettségük a vásárlók felé. A digitális korszakban, ahol az ügyfelek igényei gyors ütemben növekednek, a biztosítók is élvezhetik a digitális technológiát az ügyfél-élmény javítása érdekében. A mai vevői igények legfontosabb fejlesztései a biztosításhoz való 24 órás hozzáférés, a biztosítási kötvények dinamikus kezelése, valamint a személyre szabott biztosítási termékek kínálata.
Adatelemzési fejlesztések – Az adatelemzések egyre fontosabbá válnak, olyan ígéretes technológiákkal, mint például a dolgok internete (IoT – Internet of Things) és a mesterséges intelligencia (AI – Artificial Intelligence). Ezek révén sokkal több információt lehet szerezni az ügyfelek viselkedéséről, és ez a kulcsa annak, hogy biztosító kapcsolata javuljon az ügyfélportfóliójával.
Az innováció ösztönzése – Felmerül a kérdés, hogy mennyi ideig tart a jelenlegi konzervatív biztosítási minta egy olyan világban, ahol a változás mindenütt jelen van, és mindenféle szolgáltatás egyre inkább digitálissá válik. Nyilvánvaló, hogy a biztosítási szektornak is lendületet kell adnia az innovációnak.
A fenti szempontokat technológiai oldalról érdemes mélyebbről is megnézni, íme néhány diszruptív megoldás az innováció elősegítésére:
Big Data technológiák – Manapság főként az árképzés alkalmazása során használják, ám a jövőben sokkal több területen hasznos lehet: a marketingben és az értékesítésben, az ügyfelek igényeinek megértésében, a jobb döntéshozatalban és a termékfejlesztés során. De a Big Data felhasználható a személyre szabott ügyfélszolgálatban is, például a chatbot technológián keresztül az ügyfelekkel való kommunikációban.
A dolgok internete avagy Internet of Things (IoT) – Ez a technológia lehetővé teszi, hogy az eszközök egymással összekapcsolódjanak az interneten keresztül, és például szenzorok segítségével valós időben összegyűjtsék az adatokat a környezetről. Például a telematika lehetővé teszi a proaktív megfigyelést, és helyet teremt a használat alapú biztosítási modellek (UBI – Usage-Based Insurance) számára. Már számos InsurTech startup és hagyományos nagy biztosító is használja ezt a technológiát. Az egyik példa a kaliforniai székhelyű Metromile, amely ügyfelei számára automatizálja a díjfizetéseket. Az AXA és az InsurTech startup Oscar különböző IoT-megoldásokat kínál az egészségügy részére. Biometrikus információkat gyűjtenek az ügyfeleikről, így személyre szabhatják egészségbiztosítási kötvényeiket.
Az IoT és a Big Data együttes alkalmazásával olyan információkat tudhatunk meg, amik eddig elképzelhetetlenek voltak. Hol tartózkodik az ügyfél, milyen sebességgel megy, és hasonlók – ezt kihasználva teljes mértékben személyre szabható a biztosítás. Ha látjuk, hogy az országhatárhoz közelít, akkor külföldi balesetbiztositást ajánljunk neki; amennyiben egy elegáns óraszalon wifi-jéhez csatlakozik, megfelelő vagyonbiztosítást ajánlhatunk. Oroszországban már számos biztosító kötelezi az ügyfeleit arra, hogy kamerát rögzítsenek az autójukba. Baleset esetén a rögzített adatok segítségével sokkal hatékonyabb a felelősség megállapítása. Elég a felvételt bemutatni, nincs felesleges papírmunka.
Mesterséges intelligencia – Bár a mesterséges intelligencia még mindig gyerekcipőben jár, a technológia hatalmas mennyiségű adatkezelésre képes. Alapvetően a mesterséges intelligencia a számítástechnika egyik területe, amely olyan intelligens gépek létrehozását hangsúlyozza, amelyek az emberekhez hasonlóan dolgoznak és reagálnak, olyan funkciókkal, mint a beszédfelismerés, a tanulás, a tervezés és a problémamegoldás. Az intelligens gépi tanulás minden bizonnyal hatással lesz az egész biztosítási üzleti ciklusra, számos olyan következménnyel, mint például az egyszerűbb adatgyűjtés és tárolás, hatékonyabb adatelemzés. Ezek szinte automatikusan kínálják az eddig nem létező kiegészítő szolgáltatásokat, és teljesen új felhasználói élményt ígérnek.
Konklúzió?
A biztosítás egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül a közösségi üzleti modellek innovációját és a digitális fejlődést. Új üzleti modelleket kell kifejleszteni, amelyek ösztönzik az ügyfélközpontú gondolkodást, hogy kielégítsék az ügyfelek újabb igényeit.
A Big Data, a dolgok internete, a mesterséges intelligencia és a P2P biztosítások drasztikusan megváltoztathatják a biztosítók üzleti tevékenységét.
Az InsurTech startup-ok minden téren kezdenek megjelenni, és megpróbálnak beilleszkedni a biztosítási üzletágba. A hagyományos biztosítóknak meg kell találniuk az InsurTech vállalkozókkal való együttműködést, mivel ez hatalmas lehetőségeket nyit meg a hatékonyság növelésében és a termékfejlesztésben.
A végeredmény akár win-win is lehet a piac régi szereplői és az InsurTech startupok számára egyaránt.
Dr. Trinh Anh Tuan a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Corvinus Fintech Center vezetője. Közreműködött Sallai Linda, a CIG Pannónia CIG Életbiztosító Nyrt. termék- és üzletfejlesztési igazgatója.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
Tudod, mi az a fintech? Olvasnál még fintech ötletekről? A júliusi friss Forbes-ban nagy összeállítással készültünk: 20 magyar fintech cég, akikre figyelni kell!
