Alex Farcet startupkeltetőt indított, ma már világszerte 18 programja fut öt kontinensen. Elmondta azt is, hogy szerinte mik a kilátások Budapest és Magyarország számára.
Múlt hét pénteken a Budapest Startup Safary és a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) által szervezett üzleti rendezvényen startuppereknek és multik vezetőinek tartott workshopot Alex Farcet, a Startupbootcamp nevű akceleratorhálózat társalapítója. Alex maga a nemzetköziség: Spanyolországban született, az Egyesült Államokban, San Franciscóban startupperkedett, Hongkongban és Brüsszelben is élt, van francia útlevele is, és most Koppenhágában él dán feleségével. Nagyon kellemes keverékét hozza az amerikai és európai attitűdöknek: lelkes, mint a tengeren túl szokás, de két lábbal a földön jár, ha valami nem ígéretes, arra nem mozdul rá, mint arrafelé sokszor a pitchekben és állandó pörgésben szocializálódott kezdő vállalkozók.
Alex 2007-től kezdve indított el számos startup-támogató kezdeményezést szerte a világban – előtte hosszú évekig a DHL-nél dolgozott, vezető beosztásig vitte, és a globális multi számos európai irodájában megfordult. Tanult, volt ötlete is, aztán megcsinálta és világméretűvé növelte saját hálózatát, a 2009-ben startoló Startupbootcamp-et. Most pedig azt tanítja a multiknak, hogyan alkalmazkodjanak a gyorsan változó világhoz, innováljanak olyan sebességgel, mint a startupok, levetkőzve a multik lomhaságát és bürokráciáját, miközben a cég is egyben marad. Budapesten is erről tartott előadást.
Európa és Amerika különbségéről úgy fogalmazott: egy hétvége alatt a Szilícium-völgyben annyi dolgot intéz el, mint Európában egy hónap alatt.
“Az amerikaiaknak nincs életük, de gyorsan dolgoznak. Európában pedig ismerjük a munka-magánélet egyensúlyát. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, azért dolgozunk, hogy éljünk”.
Alexnek ugyan kevés, de némi magyar kötődése azért van: 1991-ben egy amerikai üzleti iskola gyakornokaként Budapesten dolgozott három hónapot a DHL-nek. Jól emlékszik erre a rövid időszakra, a DHL még jóval kisebb cég volt, mint ma – az iroda valakinek a házában volt -, itthon pedig ezerrel dübörgött a változás, a legnagyobb hír pedig akkoriban az első Meki megnyitása volt.
Budapestről egyébként azt gondolja, hogy már megvannak a sikertörténeteink – Prezi, Ustream kérdés nélkül jött példának -, de még nagyon az elején vagyunk a történetnek, és nyilván világszinten nem vagyunk elől. A rangsorok azonban nem is számítanak, inspirációnak már ez is elég. Jönni fognak még ilyen sikerek, mert sok a vállalkozó és érdeklődés is van. Mindenkinek mások az erősségei: Magyarországon például szerinte jó az oktatás, az agyelszívástól pedig nem kell félni, mert úgyis visszajönnek az emigránsok és itt hasznosítják a tudásukat.
Előadása annyira jól felépített volt, hogy nagyon sokat kilőtt a tervezett, szokásos interjúkérdéseimből: részletesen elmesélte, hogy az első startupkeltetőjüket azért indította Koppenhágában, mert segíteni akart másokon, sőt személyes motivációiba is belement: egyszerre volt rákos ő és gyereke is – szerencsére mindketten meggyógyultak, de ez elég nagy löketett adott neki ahhoz, hogy másokon kezdjen segíteni. Sikerrel: mára 18 különböző programjuk fut öt kontinensen, pont az előadás előtti napon indult el új akcelerátoruk Fokvárosban, Dél-Afrikában.
Ne uberizálódjunk!
Alex szerint a nagyvállalatok rettegnek, és jogos is. Elterjedt a mondás: ne uberizálódjunk, azaz ne tegye tönkre a bizniszünket pár garázsból induló srác pillanatok alatt – ma ugyanis ez simán megtörténhet, és nem védett egy óriási cég sem, csak azért, mert sok pénze és munkatársa van – az innováció gyorsul, ráadásul egyre olcsóbb, a szoftverek megeszik a világot. Hiába alakulnak úgy az arányok, hogy a kockázatitőke-befektetőknél 48 milliárd dollár forog, az angyalbefektetőknél 28 milliárd, amíg a legnagyobb ezer cég 8238 milliárdot költ innovációra – ez a halom pénz még nem biztosíték semmire.
Alex Farcet Budapesten
Kicsit sántító példája szerint a SpaceX-nek 320-szor kevesebb idő kellett arra, hogy összerakja űrhajóját, mint a NASA-nak az Orionnal (egyelőre sem a magáncég, sem az állami vállalat nincs a Marson a járművével, a SpaceX szépen halad, de töredékét csinálja, mint a NASA). A lefordíthatatlan szójáték szerint
“rocket science is disrupted by people in garage”
, azaz a rakétatudományt (nem szó szerint értve ezt használják a bonyolult témák megnevezésére is) a garázsból újítják meg.
A cégek, multik erre a kihívásra sokféleképpen reagálnak, van, aki még több pénzt önt a megszokott szerkezetbe, egyszerűen többet költ innovációra, mások, például a Siemens a cégen belül hozott létre startupkeltetőt Next47 néven, és bimodális működésre álltak át: egyszerre próbálnak gyorsan innoválni, és megmaradni hatékony, de globális multinak. Van, aki feladja ezt, és egyszerűen megveszi a startupokat, amik passzolnak a cégbe, ilyen mondjuk a Facebook, aki felvásárolta az Instagramot meg a Whatsappot (bár a motiváció ott főleg a júzerbázis megszerzése lehetett). De nagy a mozgás és sokat költenek a kevésbé ismert startupokra is. Szintén megoldás lehet, hogy külső partnereket vonnak be az innovációba, Alex nyilván ezt promotálta leginkább: a Startupbootcamp – a cégvezetők képzésén kívül – pont ebben tud segíteni a vállalatoknak.
A lényeg, hogy az egész megközelítésen kell változtatni a vállalatoknak, mert a startupok elmentek mellettük. És ez már nem fog megváltozni: parancs helyet ledikálják a teendőket, nem belül, hanem garázsból fejlesztenek, a kockázat-minimalizás helyett a sebességre mennek rá, nem specifikáció alapján fejlesztenek már, hanem lépésenként haladnak, nagy csapatok helyett igyekeznek hét fő alatt maradni, nem a jogdíjakra mennek rá, inkább nyílt forrásúvá teszik, amit lehet. Bármelyik formátumot is választja a cég, ezeken kell elgondolkodnia – és talán eleve startupokból indulva ez könnyebb. Alex szerint a nagy cégek a startupos innoválást kezdhetik kicsiben is, például szervezzenek egy Hackathont. És fókuszáljanak külső és belső innovációra is, mert ha bármelyik elmarad, attól a sebességet még hoznia kell (erre jó a külső innováció) a vállalatnak, és nem igaz, hogy cégen belülről nem jöhetnek jó ötletek.
