Vaspöri Tamás írt egy e-mailt, húsz perccel később csörgött a telefon, és már meg is volt az első megrendelésük – animációt kellett tervezniük a román parlament 23 ezer négyzetméteres homlokzatára.
A Ráday utcában üldögélünk a Maxin10sity egyik tárgyalójában. A falak csupaszak, leszámítva egy panorámaképet, ami a karlsruhei kastélyt ábrázolja, homlokzatán több emelet magas egyiptomi szobrokkal. Pedig ott igazából egy darab egyiptomi szobor sincs, azt is ők vetítették oda. A Maxin10sity csapata hat évvel ezelőtt alakult, lényegében a véletlenek nagyon szerencsés összjátékaként.
Projection mappinggel foglalkoznak, azaz fénytechnikát kombóznak animációval, amiket nagy felületen rendkívül látványosan lehet bemutatni.
Vaspöri Tamás egy modern projektorokat (amiket mozik, múzeumok használnak) forgalmazó multinál felelt a sales-ért, hozzá tartozott a régióban több ország is. Miután a céget otthagyta, egy kis animációs stúdióhoz került, akik projection mappinggel is foglalkoztak. Itt ismerkedett meg a művészeti vonalat vivő Sass Andrással és Czigány Lászlóval. Hamar kiderült, hogy jól és hatékonyan tudnak együtt dolgozni, így amikor a cégvezetés úgy döntött, hogy a nagy, időigényes projektek helyett több, de kisebb kaliberű megrendelésekre állnak rá, ők hárman kiléptek, és saját céget csináltak.
Sass András (balra) és Vaspöri Tamás (jobbra )/ Fotó: Sebestyén László
A leosztás adta magát: Tamásnak volt kapcsolatrendszere, Andrásék feleltek a kreativitásért és az animációkért. „Elkezdtem felkeresni a régi ügyfeleimet, hogy valami újba fogtam, nem érdekelné-e őket” – mondja Tamás, aki a cég üzleti motorjaként hajtja fel a megrendelőket. – Küldtem egy e-mailt Romániába is, húsz perc múlva csörgött a telefon, hogy kellünk, elég gyorsan.” A projekt a maga nemében egyedülálló volt, a bukaresti parlament épületére kellett animációt tervezniük a város 555. évfordulója alkalmából.
„Amikor kimentem, mutatták, hogy milyen technikát akarnak használni, sorba kötöttek 5 Macbook Pro-t, hogy majd erről vezérlik azt a száz projektort, ami az épületre vetíti az animációt. Szerencsére elég hamar belátták, hogy ez nem fog így működni” – mondja Tamás.
A Maxin10sity hardveroldalról egyébként független, a kivetítéshez szükséges technológiát nem ők szállítják (csak kérésre beszerzik alvállalkozók segítségével),
az ő feladatuk a látvány, a történet, és persze a matek, hogy az adott épületen mi az, ami működik, és mi az, ami nem.
Azzal, hogy a bukaresti parlamenttel indítottak, egyrészt generáltak maguknak egy nagyon jó nézettséget online, másrészt viszont akaratlanul is beskatulyázták magukat. „Ezzel még mi is küzdünk, hiszen sok esetben, amikor kisebb épületek mappingjéről van szó, fel sem merül a nevünk, miközben meg nemzetközi szinten is minden nagyobb projekt esetében megkeresnek” – mondja Tamás.
Az elmúlt években így nemcsak visszatérő vendégek lettek Bukarestben, hanem például Berlinben, Dohában, Seattle-ben, Kínában, Michiganben is dolgoztak. A bukaresti munka olyan jól sikerült, hogy utána egy teljes versenyt tudtak felhúzni rá iMappBucharest néven, ahol a fényfestéssel foglalkozó csapatok mérettethetik meg magukat a világ minden tájáról. „Most már sokan akár ingyen is eljönnének, hogy bemutassák, mit tudnak, mert akkora referenciaértéke van” – teszi hozzá Tamás. Ezen kívül Amerikában is van saját szervezésű rendezvényük, Seattle-ben, a Borealis nevű fesztiválon a MOHAI (a helyi történeti és ipari múzeum – a szerk.) homlokzatán tartanak folyamatos vetítéseket a különböző csapatok munkáiból.
A csapat jelenleg 12 főnyi alkalmazottból áll, projekttől függően vesznek fel szabadúszókat, de nincs könnyű dolguk. „Itthon a Digic Pictures az egyik legnagyobb elszívóerő, nehéz jó embert találni” – mondja Sass. Az alkalmazottakért vívott harcban az alapítók inkább a kiégéstől próbálják meg megóvni a csapatot. „Igyekszünk megismerni mindenkit, aki velünk dolgozik, tudni, hogy mi motiválja őket.
Kreatív feladatokkal nem lehet halálra terhelni egy embert, abban nagyon hamar kiég. Inkább költünk többet külsősökre, és vesszük le a terhet a legjobbakról, minthogy elveszítsük őket” – teszi hozzá a szakember.
Évente 8-10 megrendelésük van, egy projekt ideális esetben 2 hónap alatt elkészül, de a koncepciótól függ, hogy mennyit kell vele dolgozni – és persze az árakat is ez határozza meg. „Érdeklődőből sok van, de a fele általában az első e-mail váltás után eltűnik, amikor megírom, hogy kábé mennyibe kerülne” – mondja kuncogva Tamás. Egy tízperces show mérettől függően 100-120 ezer euróba is kerülhet a vevőnek.
A Forbes megkeresésére a Karlsruhe-i rendezvény szervezői azt mondták: 2014-ben kezdtek keresgélni a művészek között, hogy a 2015-ös, a város 300. jubileumára készülő Scholsslichtspiele nevű rendezvényükre megfelelő céget találjanak.
„Az együttműködés nagyon szoros és produktív volt. Fantasztikus ötleteik voltak, és a 300 fragments című alkotásukkal sikerült bemutatniuk a város alapítását és fejlődését. Azóta eddig minden évben felkértük őket a Schlosslichtspiele-re, kijelenthetjük, hogy Karlsruhe-ban rajongóik vannak.”
A nemzetközi piacon sok anomáliával kellett szembenézniük. „Nagyon eltérően kezelik az embert például a Közel-Keleten, ott néha úgy beszéltek velünk, mintha csak a helyi építkezésről hordanánk át a téglát, a Távol-Keleten meg rengetegszer futunk bele abba, hogy nem beszélik olyan jól az angolt, és sokszor a tolmácsok sem fordítanak pontosan, cserébe a határidők szigorúak és rövidek.”
Persze ezeket a nehézségeket át tudják ugrani – Shanghaiban például az Oriental Pearl Towerben lehet találkozni a magyar csapat munkájával, ami egy ötéves szerződés részeként minden este háromszor látható.
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan épület, ami bakancslistásnak minősül, egy rövid összenézés után kibökik: „A piramisok Gízában!” Próbálkoznak is azzal, hogy megfűzzék a hatóságokat egy ilyen projektről, de egyelőre nem jártak sikerrel, pedig már egy látványtervet is összeraktak rá.
