Most, hogy az európai parlamenti (EP) választásoknak vége, a következő nagy lépcsőfok a hétéves költségvetési ciklus elfogadása lesz.
Az EU hétévente szavaz a következő hét év költségvetéséről. A legutóbbi tervezetet 2013-ban fogadták el, ez a 2014-2020 közötti időszakot fedte le. Alább láthatóak a rendszer legnagyobb nyertesei, és azok is, akik a legtöbb pénzt pumpáltak be – világosan látszik, hogy miért ment akkorát a Brexit-propaganda, Nagy-Britannia ugyanis nettó befizető, azaz jóval több pénzt önt be a rendszerbe, mint amennyit visszakap.
Persze ez önmagában nem jelenti azt, hogy a nagy nyugati gazdaságoknak csak a szenvedés jár a tagságért. A Bertelsmann Foundation tanulmánya szerint a közös piac legnagyobb nyertese egyértelműen az egyébként nettó befizető Németország, kb. 96 milliárd eurós többletet tud a kasszában, és egy átlagos német a közös piacnak köszönhetően kb. 1046 euróval gazdagabb éves szinten – a többi EU-tag állampolgárai “csak” 840 euróval jártak jobban. Az 1992-ben létrehozott közös piac célja a vámok és egyéb adók eltörlése volt a tagállamok között, hogy ezzel pezsdítsenek az országok kereskedelmi viszonyain, és pozícióba hozzák a kontinenst az olyan nagy játékosok mellett, mint például az Egyesült Államok. A 2007-es válságot a németek át tudták vészelni, míg több ország, köztük a déli tagállamok lassultak és nőtt a munkanélkülségi rátájuk is, ami kedvezett mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb pártoknak, és megágyazott a 2016-os Brexitnek is.
Az EU költségvetésének oroszlánrészét (kb. 70 százalékát) a tagországok hozzájárulása adja. A hozzájárulást a GNI (Bruttó nemzeti bevétel) alapján döntik el, ezért az évről évre változik, és az összeg országról országra eltérő lehet.
A tudás megszerzésének a problematikája maga az üvegplafon – páros interjú a magyar cégek jövőjéről
