Luxushobbi vagy a befektetők csúcstippje? A veteránautózás megítélése lehet végletes, de az oldtimer nem véletlenül lett kissé felfedezetlen, mégis biztos befektetési forma az elmúlt években.
Az ember viszonylag ritkán áll olyan garázsban, ahol egyszerre parkol egy 1975-ből származó Ferrari 365 GT4 2+2, egy 1969-ből származó Mercedes-Benz 280 SL, egy 1994-es Ferrari Testarossa és egy 1967-ből származó Porsche 912-es. De ha az ember történetesen veteránautókról ír cikket, akkor ez mégis megtörténhet, Budapesttől nem is olyan messze. És még csak be se kell törni hozzá.
Porsche 912
A tulajdonos egy olyan gyűjtő, aki az itthoni gyűjtők többségéhez hasonlóan senkit sem enged szívesen az autói közelébe – és igaz ugyan, hogy mi sem drifteltünk néhány perc múlva a közeli utcákban, de jó volt ott nézegetni ezt a négy autót. Számára a garázs időnként úgy működik, mint egy gumiszoba: ha ideges a munkája miatt, bezárkózik és csak nézi a kocsikat. De nem csak nézi őket:
az oldtimer az utóbbi tíz-tizenkét évben az aranynál is jobb, brutális hozamot termelő befektetési formává vált.
Elsőre talán meglepő lehet, hogy a jelenséget a 2008-as gazdasági válság indította el, vagy legalábbis gyorsította fel olyan mértékben, amire talán senki sem számított. A jelenség magyarázata röviden összefoglalható: aki csak tehette, igyekezett minden pénzét menekíteni a papírokból, az ingatlanpiac bedőlt, ezért az arany, a műtárgy, a borok vagy épp a veteránautó váltak a befektetők célpontjává. Ezek közül is az autó mutatta a legnagyobb stabilitást, a legtöbb típus értéke növekedni tudott, egyes csúcsveteránok ára pedig egyenesen kilőtt.
Mégis, hiába az adott esetben brutális hozam, hiba volna az oldtimert részvényként kezelni.
A veteránautó gondoskodást igényel, időről időre mozgatni kell és bele kell kalkulálni olyan tételeket is, mint a saját garázs vagy a felújításra szánt munkaórák. Ráadásul bizonyos típusok esetében akár zuhanhat is az ár, mivel a veteránozásból gyors pénzt akarók közül sokan fordulnak most vissza az ingatlanok felé.
Citroën 2CV
Bár a tévéműsorok azt a képet sugallják, hogy gyors pénzt lehet vele realizálni, az oldtimer mindenképpen türelmet igénylő befektetési forma. Hogy minek megy föl az ára, közel sem egyértelmű, de annak, aki jókor vásárol egy adott típusból, minden másnál jobb befektetés lehet.
A nemzetközi aukciós toplisták egyeduralkodója az utóbbi 15-20 évben egyértelműen a Ferrari – akár azt is mondhatnánk, a többiek a kanyarban sincsenek. Az olasz márka után a legtöbb szereplővel az Alfa Romeo, az Aston Martin, a Bugatti, a Dueseneberg, a McLaren és a Mercedes-Benz szerepel a legdrágább autók százas listáján, de a darabszámot tekintve együttesen sem érik utol a maranellói márkát.
Hogy mi lesz a következő? Akár egy fiatal festő esetében, ezt itt is nehéz biztosan előre jelezni.
Az egyik legjobb magyar restaurátorműhely vezetője szerint például az Alfa Romeo 156 GTA ára szinte biztosan emelkedni fog a jövőben, a W123-as Mercedesek árában pedig már most tetten érhető ez a folyamat. „Abban a korban nagyon meghatározó típus volt. Nem véletlenül készült belőle 2,7 millió darab” – mondja Kövesdi Dénes, a hazai W123-as klub elnöke. „Befektetés szempontjából még nem jó, de ugrani fog.”
Mercedes-Benz W123
„Veteránautót tartani üzletileg nem feltétlen éri meg” – mondja Kövesdi Dénes. Ugyanakkor a klubhoz tartozás érzése, a találkozók, a vonulás, másnak a szerelés nagy pluszt ad. „Amikor a veteránnal mész, nézed a tájat, nem arról van szó, hogy sietni kell.”
Megjelent az áprilisi Forbes, benne sok oldtimer autóval, Fördős Zé sztorijával és a legbefolyásosabb magyar nők listájával!
