Ne becsüljük alul a 2030-ig és 2050-ig tartó feladatunkat a klímavédelmi célokban, bár a szakértők kétségkívül optimistábbak, mint néhány évvel ezelőtt. A Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdásza szerint erőltetett menetben kell villamosítani a következő néhány évben.
Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdász szakértője a Másfélfok sajtóbeszélgetésén tartott előadást a 2030-ig és 2050-ig kitűzött klímacélok jelenlegi állásáról, a magyar és az európai energiaátmenet lehetőségeiről.
Az emberiség bő 200 éve, az ipari forradalom óta bocsát ki szén-dioxidot, ennek eredményeképp mára több száz milliárd tonna szén-dioxid került a levegőbe. Varró szerint a másfél fokos klímavédelmi cél az elmúlt 2-3 évben feljebb került a prioritási listán, de még mindig túlságosan alábecsüljük a feladat nagyságát. „Nagyon gyors ütemű, nagyon radikális transzformációra van szükség az energiaszektorban.
Nem arról beszélek, hogy napelemek vannak a háztetőkön, hanem arról, hogy 2050-re a pakisztáni cementiparnak is karbonsemlegesnek kell lennie.”
Az IEA évek óta részletesen vizsgálja az egyes kormányok klímavédelemben és energetikában hozott döntéseit, közelebbről pedig látszik, hogy a kibocsátás mértéke inkább stagnál, mint csökken: született annyi hatékonyságnövelő, innovációs projekt és beruházás, ami kompenzálja a globalizációval járó elképesztő karbonkibocsátást, de az áttörés nem jött el.
Varró László. Fotó: Forbes archív / Orbital Strangers
Varró most mégis optimistább, mint 2-3 éve. Kritikusan fontos technológiák kerültek olyan érettségi szintre, amellyel szignifikáns erővel bírnak, jó példa erre szerinte a magyar napenergia-felhasználás, amire az elmúlt években milliárd eurónyi forrást fordítottak.
A kulcs a villamos energia, de az atom is marad
Varró szerint az energiaátmenet (a folyamat, amelyben egyre inkább a tiszta energiával történő ellátásra állnak át az államok) még mindig nagyon komfortzónán kívüli téma a legtöbb államnak, hiába törte át a falat a klíma globális problémája a nagyvállalati, a privát és a kormányzati szférában is.
Varró szerint három nagyon fontos szintet kell megugrani, hogy legyen esélyünk a célok teljesítésére:
- Amennyire csak lehet, alacsony kibocsátású villamosenergia-felhasználásra kell átállnia a rendszereknek, a nap- és a szélenergia szerepe lesz a legjelentősebb, de az atomenergia megtartása is fontos;
- Villamosítani kell mindent, amit lehet (közlekedést, fűtést), a jelenlegi 20 százalékot sokszorosítani kell. Ehhez ráadásul a kereslet rugalmasítására is szükség lesz: például erős napsütésnél a fogyasztásnak is növekednie kell, ha viszont nem süt a nap, a fogyasztásnak is csökkennie kell;
- Innoválni kell azokon a területeken, amiket nehéz dekarbonalizálni, ilyen tipikusan a repülés, a nehézipar és a szállítmányozás.
Az átmenethez nem elég az államok önrendelkezése: európai szintű ökoszisztémára van szükség. Példának hozta ide Németországot és Dániát, akik a legsikeresebb megújulóenergia-használók, de ezt európai szintű gazdasági portfóliónak köszönhetik.
Nem szabad elbízni magunkat
Az európai villamosenergia-rendszer eddig jól megbirkózott a nap- és szélenergia felfutásával, de Varró szerint nem szabad elbízni magunkat. Az elmúlt néhány évben nem voltak nagy turbinaberuházások, így a mostani apparátus lassan elkezd öregedni, ráadásul a most látott kiugrás csak egy ízelítő volt abból a tempóból, amit most már folyamatosan tartani kell.
Szerinte a tisztaenergia-infrastruktúrába nagyjából az európai GDP 1 százalékát kell ráfordítani, hogy az átmenet sikeres lehessen.
Magyarországon a napenergia jól teljesít, de a szélenergia le van maradva a fősodortól. Hiába a földrajzi viszonyok miatti gyengébb potenciál, az alacsony sebességű szélturbinák gyenge szélnél is hatásosak. Varró szerint nagy probléma az is, hogy elsőrangú mezőgazdasági területekre építik a turbinaparkokat, mikor erre semmi szükség. Mivel Magyarországon nagyjából három millió lakást fűtenek földgázzal, minden évben egy Kecskemét méretű várost kéne villamosítani a cél érdekében.
Borítókép: Holger Link // Unsplash
