Idén áprilisban, A legbefolyásosabb magyar nők listájának megjelenésével egy időben sorozatot indított a Forbes. Azóta minden egyes hónapban egy-egy külső szerző ír arról, milyen módon hatja át a mindennapjait, és végtére is mindannyiunk életét a szexizmus. A célunk? Az érzékenyítés. Ha férfi és nő teljesen egyenlő talán nem is lehet soha, közelítsünk hozzá. A havilapban rendre megjelenő egyoldalas írásokat online nem publikáljuk, de az októberi kivétel: Heal Edina szövegének teljes verziója most itt olvasható.
A Google-nél töltött éveim elején a főnököm hamar rászoktatott, hogy ne kérjek engedélyt olyan dolgokra, amikre más cégnél kértem, hiszen én ismerem jobban a piacot. Hamar megtanultam, ne töltsem az időmet felesleges jelentésekkel, az csak másnak nyújt hamis kontrollérzést, de tőlem veszi el az időt. Az izraeli mérnökkel rendszeresen tartott videokonferencián megtanultam tőmondatokban kommunikálni és a lényegre térni.
Az innováció nem csak technológiai termékek létrehozását jelenti, sokszor döntési folyamatok megváltoztatását, új marketingüzenetek, csatornák bevezetését és a bürokrácia csökkentését is, emlékeztettem magam is kollégáimat a Google-nél, ahol mindannyiunk kötelessége volt, hogy innováljunk. Nem csak a mérnököké. Ha megnézzük a Gmail elsöprő sikerét annak bevezetésekor, a sok fontos mérnöki fejlesztés mellett talán inkább az 1 GB tárhely volt a meghatározó a konkurencia akkori 10 MB-jaival szemben. Nem mérnöki – üzleti innováció.
Sokszor hallottam a kifogást, hogy a Google-nek könnyű, mert annyi pénze van. De szerintem mindenki tudja, hogy az innováció nem csak pénz és IQ kérdése. Nem mondom, az erős alap segít, de régóta tudjuk, hogy a sikerhez inkább kell a céltudatosság, a vasakarat és a kitartás. Ezek eredménye a tanulás, azé pedig a bölcsesség: nem tudunk eleget. Egyedül semmiképpen. Társak kellenek, akik okosabbak. Egy jó csapat, amely sok oldalról képes nézni a megoldandót, ahol a célcsoport is reprezentálva van. Akkor nem fordul elő, hogy a szenzorokat készítő cég elfelejt színesbőrűeken tesztelni, és a végtermék egyszerűen nem látja, vagy rosszabb, gorillának címkézi őket, ahogy tette azt a Google képfelismerője.
Rengeteg olyan rejtett tudása, igénye van különböző emberi csoportoknak, ami kívülről, távolról nem látszik, de amiből hatalmas bizniszt lehet csinálni. Ez az egyik ok, amiért a startupperek, ha nők, nem kapnak annyi befektetést, mint a férfiak, a szegényeknek célzott ötletek annyit, mint a tehetősebbeknek tervezett újítások.
A befektetők szinte száz százaléka férfi és tehetős, általában nem is értik a nők igényeinek megválaszolására létrejött startup üzleti ajánlatát, vagy rosszabb, el sem jut hozzájuk a nő startupper ötlete, mert csak a megszokott köreikből jönnek a bemutatások.
Manapság a konkurencia sokszor nem az iparágon belülről jön, viszont olyan erővel és annyira újat hoz, hogy teljesen újraírja a piacot. Az AirBnB-t nem a szállodaipar hozta létre, az Ubert nem a taxisok.
A Google egyik innovációs alapelve, hogy „az ötlet bárhonnan jöhet”. Ez a hit a sokszínűségben, a nyitottság arra, hogy ne a megszokott helyeken vagy emberektől várjuk az újítást. A cégnél tudják: ha egy iparágat fundamentálisan meg akarnak változtatni, akkor nem az onnan kikerült emberekkel kell dolgozniuk, hanem a témában zöldfülű, máshol bizonyító kívülállókkal.
Heal Edina írása eredetileg az októberi Forbes magazinban jelent meg
Ismerek egy olyan magyar fejlesztőcéget, ahol az új belépőket úgy keresik, hogy legyen valami „szokatlan” az önéletrajzukban. Ezek az emberek rendszerint kívül vannak a megszokott körökön, és nem hasonlók a főnökhöz. De mondok egy másik példát. A Google Maps hosszú éveken át nem tartalmazott kétkerekűeknek tervezett utakat, hiszen Kaliforniában szinte senki nem bicajozik, nem robogózik. A Google-térkép svájci csapatában voltak olyan mérnökök, akik javasolták ezt, hiszen Svájcban sokan bringáznak, de az amerikai vezetőcsapat nem hallgatott rájuk – Svájc kis ország, messze is volt. Csak amikor végre bekerült egy-két indiai és brazil kolléga szilícium-völgyi csapatukba, értették meg, micsoda lehetőséget hagytak ki éveken át azokon a hatalmas piacokon – a zsúfolt Ázsiában, Latin-Amerikában, ahol a robogó a legfontosabb közlekedési eszköz –, ahol a cég küszködött a vezető pozíció megszerzéséért.
Hiába mondom én az ötletem, ami más, de értékes a cég szempontjából, ha nem jutok el a főnökig, ha a megbeszélésen az én hangom meg sem hallják. Sokszor maradtam már én is csendben olyan közegben, ahol nem éreztem magam biztonságban, ahol pont a többség gondolkodása állt teljes ellentétben az enyémmel, ahol az előző két gondolatomat is belém fojtották, és beszélgetés közben rám sem néztek, nem gondolták, hogy én hozzá szeretnék vagy tudnék szólni.
Normális emberi magatartás ez, ami nap mint nap dolgozók millióiba fojtja bele innovatív gondolatokat. Azokkal érezzük jól magunkat, akik hozzánk hasonlók, azokat a véleményeket szeretjük megvitatni, amik tetszenek, a szokatlantól viszont félünk. Pedig újat tanulni, hallani leginkább a távolról jött, sokat látott emberektől szoktunk, nem a szomszédtól.
Ahhoz, hogy a házon belüli innovációs osztálytól oda jussunk, hogy egy cégben ne is beszéljünk az innovációról, mert az legyen a levegőben, az legyen az ebéd, reggeli és vacsora, ahhoz bátorság kell és a szokatlan, a fura befogadása. Ahhoz engedni kell más igazát is a mi célunkért dolgozni.
Engedjük el néha a kormányt, vagy adjuk át másnak, aki még lehet, hogy sohasem vezetett, mert az ötlet bárhonnan jöhet, a mi tisztünk vezetőként meghallani, befogadni és segíteni sikeressé tenni.
Heal Edina az Egyenlítő Alapítvány vezetője, üzleti tanácsadó, a Google magyarországi részlegének volt vezérigazgatója.
