Az idei Liskalandról már írtunk néhány nappal ezelőtt. A táborban részt vett Liska Tibor fia is, aki ma már nyugdíjas, de most is nagy energiákat fektet a modell ismertetésébe és bevezetésébe. F. Liska Tiborral a modell korlátairól és előnyeiről beszélgettünk.
Mitől lehetne hatékonyabb egy Liska-modell alapján működő társadalom?
A gazdaság önszabályozó lehetne, nem attól függne a gazdaság, hogy éppen ki a pártfőtitkár vagy a miniszterelnök. Az egyes alrendszereket a piaci logika irányítaná, és nem kormányzati döntések. Amikor kívülről akarunk folyamatokba beavatkozni, akkor a legjobb szándékkal is több kárt okozhatunk. Olyan ez kicsit, mint az emberi szervezet: központilag nem lehetne a teljes anyagcserénket és működésünket irányítani, az túl bonyolult. Minden alrendszer maga végzi és irányítja a feladatát, a központi idegrendszer pedig ezeket hangolja össze. A válságokat, buborékokat szerintem sokkal jobban tudná a piac kezelni, mint az állami beavatkozások. A piac is sokszor téved, de talán ritkábban, mint a bürokrácia, és ami fontosabb, sokkal gyorsabban korrigálja tévedéseit.
Hogyan lehetne a gyakorlatban egy ilyen önszabályozó gazdasági modell felé elmozdulni?
A feltétel nélküli alapjövedelem már ebbe az irányba megy. Az önszabályozó gazdaságban több olyan tevékenységet piacilag kell megoldani, amit eddig az állam oldott meg, leginkább a szelekciót és a redisztribúciót. A Liska-modellben a társadalmi örökség kamatai, külön állami apparátus nélkül, mindenkinek meg tudnák teremteni a jövedelmeket.
De lehetséges egyáltalán olyan fontos állami feladatokat, mint az egészségügy, a nyugdíj és az oktatás teljesen piaci alapokra helyezni?
Az egészségbiztosítást könnyen piacosítani lehet, hiszen elég erre alkalmas (biztosító) vállalkozás van. Be lehetne vezetni, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás mintájára mindenkiknek legyen alap egészségbiztosítása piaci alapon, amit ki lehet egészíteni „cascóval”. A nyugdíjat kiváltja a társadalmi örökség rendszere. Az oktatás esetében nagyon magas hozzáadott érték keletkezik, de nem ott, ahol létrejön. Azt kellene megoldani, hogy az oktatási intézmény realizálja ezt, ez a felsőoktatásban működhetne. Erre már van példa a sport világában: több olyan klub működik, amelyik kinevel játékosokat és „eladja” milliókért egy másik klubnak. Ebben az esetben az oktatási intézménynél realizálódik a hozzáadott érték. Az sem példa nélküli, hogy cégek és fejvadászok azért fizetnek felsőoktatási intézménynek, hogy olyan szakembereket képezzenek, akikre szükségük van. Ezzel az is megoldódik, hogy olyan végzettséget szerezzenek a fiatalok, ami valóban piacképes.
Akkor akár állam nélkül is működhetne egy társadalom, gazdaság?
Egyértelműen kiderült a táborok során, hogy szükség van államra. Apám elgondolása szerint csak olyan formában lenne szükség az államra, mint a focimeccsen a játékvezetőre: csak a szabályok felet őrködhet, de nem rúghat labdába. Mindig előfordul, hogy olyan probléma merül fel, amire korábban senki nem gondolt, új szabályokat kell ezekre alkotni. Tehát a verseny felügyelete és a szabályok folyamatos fejlesztése nagyon fontos feladat, és ha ezek a változtatások nem egy csak egy szűk csoportnak kedveznek, hanem a döntő többség számára elfogadhatóak, akkor nem is okoznak problémát.
Mennyire tudja a rendszer azt kezelni, hogy az innovációhoz hosszú évekre kell beruházni – egy-egy gyógyszermolekula estében akár 20-30 éve a fejlesztési idő. Nem éri meg kevésbé az innovációba fektetni egy ilyen rendszerben, hiszen bármikor megveheti valaki a cégemet?
A tapasztalatok azt mutatják a táborok alapján, hogy viszonylag kevés esetben kerül sor kényszerkivásárlásra, általában csak a szimuláció elején, amikor még nem alakult ki a piaci árszint. Egy-egy vállalkozás értékét a tulajdonosnak kell tudnia a legjobban, ha valaki mégis többet kínál az általa becsült értéknél érte, akkor örülnie kell, mert jó üzletet kötött. Fontos, hogy a tulajdonosváltás súrlódásmentes legyen, ezt biztosítja is a modell, mivel a tulajdonosnak érdeke, hogy nálánál is hatékonyabb utódot találjon. Egyébként az innovációnak nagyon sok formája van. Az is innováció, ha a kocsmáros átrendezi az asztalokat és ettől nő a forgalom. Egy cégen belül (vagy akár kívül) többen is lehetnek, akiknek van ötletük hatékonyabbá tenni a működést és ha tudják biztosítani a garanciát, akkor lehetőségük is van a megvalósítására. A gyógyszerkutatás és hasonló nagy tőkeigényes projektek esetén kevesen lesznek garanciaképesek, de akit kivásárolnak, az akkor sem jár rosszul. A tulajdonosnak annyira kell fellicitálnia a cégértéket, amelyen szívesen átadja. Ez nincs ingyen, de csak minimális többletköltséget jelent, viszont biztosítja magát és jól jár, ha mégis kivásárolják.
