Az első magyar orvosnő, a pragmatikus finnek, és egy itthon betiltott képzés is meghatározza Szécsi Noémi írói létét. Bár egész életében íróként és újságíróként dolgozott, a covid alatt kitanulta a szakács szakmát is. A nők szempontjából vizsgálja a történelmet, de a kultúrtörténet mellett a kezei közül kikerült már családregény, történeti szatíra, irodalmi paródia, mese és rémhistória is.
Hajszárító és egyéb hajmaceráló eszközök híján a rövid haj 1872-ben eggyel kevesebb gondot jelentett, amikor Hugonnai Vilma útnak indult, hogy Svájcban elvégezhesse az orvosi egyetemet. Az ékszereit tette pénzzé, hogy kijöjjön a diákévei alatt.
A vegetarianizmusra emberkísérletként tekintett – ami ráadásul olcsó is volt.
Vegetáriánus, sokat sportoló, rövid hajú értelmiségi nő. Amikor Szécsi Noémivel a Nemzeti Múzeummal szembeni kávézóba menekültünk az éppen aktuális nyári hőhullám elől sűrűn előforduló karakter a körúton. A 19. század végén azonban talán Dr. Hugonnai az első magyar orvosnő az elsők között volt, aki így élt.
Azt vallotta, hogy aki a gyomrát irányítani tudja, az a fegyelmével mindent el tud érni, bár több tanára is hangoztatta, hogy aki a húst mellőzi, annak a szellemi képességei is csökkennek.
Az orvostanhallgató mással is pukkasztott polgárt abban az időben, amikor a legtöbb nő még fűzőben szorongatta magát: rendszeresen sportolt, holott egy úrhölgynek nem illett sem izzadni, sem barnulni. Az a munka jele.
Szécsi Noémi főleg az ő orvosi feljegyzéseire támaszkodott a Lányok és asszonyok aranykönyve című művelődéstörténeti kötetében, amiben annak az eddig kevésbé kutatott területnek a mélyére ásott, hogy a 19. és a 20. században a különböző társadalmi státuszú nők hogyan éltek.
A Szécsi Noémiről szóló teljes portét a Forbes szeptemberi lapszámának részeként megjelenő Forbes Women különszámában olvashatod. Itt pedig bele is lapozhatsz a magazinba: