Magyar tervező, multikulti, robotok, cigifüst és rengeteg lóerő egy helyen. Ilyen a stuttgarti Porsche-gyár.
Ha esetleg valaki nem tudná, hogy Stuttgartban gyártják a Porschét, annak azért legkésőbb a reptér kijáratánál feltűnik, hogy vagy a Porsche-tulajdonosok éves összejövetelét tartják pont abban a parkolóban az éjszaka kellős közepén, vagy van valami hely a közelben, ahol futószalagon nyomják őket (ez a jó megfejtés!).
Persze nemcsak a Porsche, hanem a BMW, a Mercedes és az Audi csillivilli modelljei is ott sorakoznak az éjszakai lámpák narancsos fényében.
És ez csak a kezdet. Másnap reggel a városban ide-oda kapkodom a fejemet, csak a propelleres sapka és a nyalóka hiányzik a kezemből a hülyegyerek-vigyor mellé, 911-esek, Panamerák, a BMW M-sorozatának különböző verziói kerülgetik egymást a csúcsforgalomban. Itt egy ráfutásos koccanássorozatból olyan nagy kár keletkezne, hogy még egy milliomos is belesápadna.
Stuttgartnak van még egy sajátos tulajdonsága, az egész város egy gödörbe épült, a reptértől kezdve folyamatosan lejt az út (egy perc tiszteletadás azoknak, akik Stuttgartban laknak, és úgy döntenek, hogy futni fognak).
Az itteni gazdaság motorja (hehe) az autóipar. Bárhová fordulunk, mindig látunk egy klasszikus, acél-beton-üveg szenthátromság alapján megtervezett szalont, persze ez sem véletlen. A német járműipar itt született meg, ez a város hallotta meg először az egyik üvegházból átalakított műhelyből jövő könnyű, gyors benzines motor hangját, amit Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach épített az 1800-as évek végén – innen indult, és a mai napig itt van a Mercedes főhadiszállása is.
Porscheplatz
De kanyarodjunk tovább, mert jön a Porscheplatz! Igen, a Porschénak saját tere van a városban, és ez már nem az a kategória, amit csak úgy meglát az ember, mert ez hatalmas felületekkel, extravagáns építészeti megoldásokkal szinte beleugrik az érkező arcába. Van itt szalon, gyár, múzeum. A múzeum melletti körforgalomból három oszlop nyúlik fel több emeletnyi magasságba, mindegyiken egy-egy hófehér Porsche kapaszkodik, a látvány már kissé szürreális. A múzeum bejáratának előterében a 911-esek különböző generációi sorakoznak, tovább fokozva az amúgy is csúcsra járatott nyálelválasztást.
A körforgalom átellenes oldalából nyílik a gyár. Itt készülnek a motorok, illetve itt szerelik össze kész állapotra az autókat.
Ipar 4.0
A szerelőcsarnokban egyből szembeötlenek a padlón futó fekete vonalak.
Már rákérdeznék, hogy ez az-e, amire gondolok, amikor a kanyarban felbukkan az, amire gondoltam – egy önvezető robot, ami a vonalat követve viszi az alkatrészeket a munkásoknak.
„Nem üt el, úgy van tervezve, hogyha akadályt észlel, álljon meg” – biztosít a kísérőnk. Aki járt már gyárban, az tudja, hogy mik azok a sajátos tulajdonságok, amikkel egy ilyen helyen találkozni lehet – a fény, az, hogy minden melóson ugyanaz a ruha van, a hatalmas belmagasság, a különböző szerelőállomások, műanyag dobozok – gyár, na.
De azért az a jelenet, amikor egyszerre három irányból jönnek a robotok, néha egy ember vezette targonca, a gépsor pedig komótosan viszi a sportautókat, akkor is egy kicsit olyan, mint egy sci-fi jelenet egy 80-as években forgatott filmből.
Mivel a város egy völgyben fekszik, a gyártóterületet nem nagyon tudják bővíteni vízszintesen – úgyhogy a folyamatot inkább emeletekre osztották. Ehhez kellett például egy speciális lift, ami az emeletek között viszi a kasztnit.
Ahogy az egyik emeleten befejezik az utolsó feladatot, az autót robotkarok átemelik egy légpárnázott liftbe. A lift ereszkedik egy emeletet, majd csinál egy 180 fokos fordulatot, és újra a sorra teszi az autót.
Aztán ott vannak a magyar szemnek szokatlan szabályok, a munkások néha bringával közlekednek, és nincs megtiltva a dohányzás a csarnokon belül (vannak pihenőrészlegek, ahol egy nagyteljesítményű elszívó alatt még pöfékelhetnek is, de egy másfajta, asztalhoz épített elszívót a folyosón is láttam).
A szakszervezet erős, ezt az egymilliomodik autó leleplezésénél is érezni lehetett. A gyárban fotózni csak úgy lehet, ha nincsenek a képen a dolgozók, a szakszervezeti főnök a gyártósorról küzdötte fel magát a pozícióba, és elmondta, hogy az ő feladata a Porschénál, hogy azok, akik Porschét gyártanak, jól érezzék magukat, mert ettől lesz jó a termék.
Persze azt is tudja, hogy csak az dolgozhat itt, akinek a vér helyett is benzin folyik az ereiben, és a családjaként tud tekinteni a hatvan különböző nemzet soraiból összeverbuválódott nagy Porsche-közösségre.
A gyár mellett a múzeum kihagyhatatlan, a klasszikusoktól kezdve a különleges versenyautókig minden Porsche össze van gyűjtve egy épületbe.
Fotók: Nagy Zsolt
De mi olyan nagy szám a Porschéban?
Most el lehetne kezdeni sorolni mindenféle lóerőket, cilindereket, nyomatékokat és litereket, de ezt inkább a szakújságírókra hagyom. Ami fontos, hogy a Porsche történelme során nem nagyon kötött kompromisszumot, azaz sosem áldozta be a teljesítményt vagy a dizájnt valamelyik szempont oltárán – ez alól talán egyedül a 2009-es Panamera kivétel, ott a Porsche CEO-ja is beismerte, hogy nem sikerült a legszebbre, bár még mindig messze van attól, hogy rondának hívjuk.
A 911-eseket egymás mellé állítva gyönyörűen látható, hogy vannak bizonyos elemek, melyeket nem hagynak el, az autó eredeti „génjei” még a legújabb modelleken is visszaköszönnek, és ha egy büszke tulajdonos megbőgeti a motort az utcán, az emberek nem fájdalmas, hanem izgatott arccal fordulnak a hang irányába.
És hogy ezért ki felel? Hát egy magyar!
Hölgyeim és Uraim, Varga Péter.
19 éve él Németországban, a legjobb tervezőiskolába járt, és 15 éve dolgozik a Porschénak. Jelenleg ő a külső designért felelős osztály vezetője. Egyensúlyozik a mérnökök elképzelései, a cég vezetőinek ötletei, a szabályozások (mint például a gyalogosvédelem) és természetesen az ízléses design által határolt keskeny pallón. Ismeri és elismeri a konkurens vállalatok tervezőinek munkáit, az egyetem után dolgozott a Jaguárnak is, de a diplomamunkáját a Porschénál írta. “Szerencse, szorgalom és egy kis tehetség kell hozzá” – mondja, miközben a bal oldalán az első, 1963-as, jobb oldalán a legújabb 911-es áll – amiről így elmondhatjuk, hogy kicsit magyar.
Megjegyzés: Az utat, a szállást és az idegenvezetést a Porsche szervezte és állta, a cikk tartalmába viszont nem volt beleszólásuk. Köszönjük a segítséget!
