Marik Péter magyar vállalkozót hat éve szerelmi csalódás vitte Mexikóba, ahol meglehetősen kalandos úton, de végül megnyitotta az első magyar mexikói búvárhostelt. A merülések nemcsak az üzletben, de a magánéletben is meghatározták az életét, de úgy tűnik, eddig mindig sikerült kievickélnie a mélyből.
Az interjút kicsit el kellett halasztani a Karib-tengeren tomboló északi szél miatt. Marik Péter lecsillapítja a szél által felborzolt kedélyeket: a búvárok dühösek, hogy lemondja a programot, de fő a biztonság. Marik Péter hazaszalad a pár percre lévő otthonába, hogy elkezdjük a videóbeszélgetést. Kicsit zilált a haja, de ezt fogjuk rá a szélre. Ő Cozumelben, Mexikóban, én Budapesten.
Marik Péter, a 2Tank Dive Hostel Cozumel tulajdonosa 2012-ben egy, pontosabban két szerelmi csalódás elől menekült egyenesen Mexikóig. A szerelmi szálakat ne bolygassuk, a lényeg, hogy valahogy egyikből jött a másik csalódás, és Péter akkor úgy gondolta, hogy csak egy búvároktatói tanfolyam húzhatja ki a válságból. Szabadúszó rendezvényszervezőként dolgozott, és épp végzett egy nagy projekttel a General Motors-szal. Volt némi megtakarítása, így este leült a komputer elé és írt egy thaiföldi, egy hondurasi és egy mexikói búváriskolának.
„Csütörtök hajnali kettőkor jött egy email Mexikóból, hogy az elkövetkező fél évben mindössze egy szabad helyük van, a szombaton kezdődő tanfolyamra. Azonnal igent mondtam és megvettem a repülőjegyet, akkor még retúrjeggyel. Másnap reggel szóltam a főbérlőmnek, hogy elutazok két hónapra és szeretném kifizetni a bérleti díjat. A főbérlő a másnapi találkozón közölte, hogy nem engedi, hogy üresen hagyjam a lakást és felmondja a bérleti szerződést. Az éjszakát azzal töltöttem, hogy az összes holmimat feltettem a vaterára egyforintos aukcióra. Hajnali ötre végeztem, lecipeltem mindent a tárolóba és kiürítettem a lakást. A kulcsot odaadtam egy haveromnak, hogy intézze az eladásokat, alvás nélkül kimentem a reptérre és felültem a gépre” – meséli Péter a kezdeteket nevetve, bár biztos vagyok benne, hogy hat éve ezen nem derült.
Cozumel egy alig 500 négyzetkilométeres kis sziget Mexikóban a Karib-tengeren, kedvelt célpontja a búvároknak. Péter ahogy betette a lábát a szigetre, azonnal meglátta az üzleti lehetőséget, bár akkor ez még nem tudatosult benne, hiszen retúrjeggyel a zsebében csak egy búvároktatói tanfolyamra érkezett. „Volt huszonöt négy- és ötcsillagos szálloda, és mindössze két hostel. A drága hotelek tömve voltak amerikai nyugdíjasokkal, nyilvánvalóan olyanokkal, akik ezt meg tudják fizetni. Láttam viszont, hogy a szigettől fél órányi kompútra vezetett egy, a hátizsákos turisták körében nagyon népszerű útvonal. A hátizsákos utazók és a pénzszegényebb búvárok Cozumelen összesen két hostel kínálatából válogathattak” – Péter maga is egy „penészes lyukat” bérelt a tanfolyam idejére.
Péter két hónap alatt búvároktató lett. Utána hazautazott, mert voltak még befejezetlen munkái és a pénze is elfogyott. Akkor egy barátja lakását bérelte Budapesten, a Facebooknak köszönhetően hamar híre ment, hogy búvároktató lett, így kliensei is hamar akadtak. Horvátországba utazott, hogy leendő búvárokat oktasson és pénzt keressen, de a fejében már motoszkált egy ötlet. Pétert nem abból a fából faragták, aki sokat hezitál, vett egy repülőjegyet Mexikóba, ezúttal csak oda.
„Csak annyi időre tértem haza Budapestre, hogy felüljek a repülőre. Annyi pénzt szedtem össze, hogy egy hatágyas hostelt el tudjak indítani.
A tervem az volt, hogy búvároktatással kombinálom a szálláskiadást, s a búvároktatásból bejövő pénzt visszaforgatom és további ágyakat veszek” – kezdődött volna a mesébe illő történet.
Egy magyar barátja, akinek volt már két hostele akkor, megkereste, hogy szívesen társulna vele. „Megjelent Mexikóban és együtt kezdtünk el ingatlan keresni. Jártuk az utcákat „se vende”, azaz eladó-kiadó feliratokat nézegetve. Meg is találtuk az ingatlant, felhívtuk, kivettük, berendeztük és 2014 januárjában megnyitottunk.”
Aztán hamar kiderült, hogy másképp gondolkodnak, és a hostel sem ment túl jól. Péter eladta a részét és úgy döntött, hogy inkább egyedül vág bele a hostel üzletbe. Kiderült az is, hogy a vételárat csak egy év múlva kapja meg, így megint pénz nélkül maradt. Azt kérte az akkor már volt üzlettárstól, hogy a búvároktatást őrá bízza – így megint tudott volna némi pénzt keresni –, de az üzlettárs hamarosan bezárta hostelt.
Péter a félretett pénzéből újra nekiállt ingatlant keresni. Bele is botlott a főutcán a tökéletes helyszínbe egy csődbe ment divatáruüzletet helyén.
„Felhívta a tulajdonost egy mexikói haverom, és azonnal megállapodtunk. Mindenre igent mondott. Mondtam neki, hogy az első három évben nincs áremelés, mondta, hogy ok. Aztán mondtam, hogy a következő tíz évben is csak az infláció mértékében emelhet árat, erre is igent mondott.” A szerződést 2015 augusztusában írták alá és gőzerővel kezdtek dolgozni, hogy a 450 négyzetméteres egykori ruhaboltot átalakítsák szálláshellyé.
„Nem volt bent áram, a mobiltelefonom lámpájával világítva próbáltam felmérni a helyszínt, egy hatalmas csarnokot.” Péter egy tervezőt is bevont a munkába, akinek a terveiről csak később derült ki, hogy minden falat méterekkel arrébb tervezett, mint ahogy kellett volna. De a sötétben biztosan neki sem volt könnyű dolga. Mint ahogyan Péternek sem a mexikói szakemberekkel. Éjjel-nappal a helyszínen volt, dolgozott és irányította a munkákat.
Volt olyan villanyszerelője, aki közölte, hogy elmegy ebédelni és csak két hét múlva jött vissza.
Az ágyakat is ő barkácsolta, mert emeletes ágyakat nem árultak arrafelé.
Ezek csak az apró-cseprő problémák voltak, a nagyobb gond az volt, hogy elfogyott a pénze. Az épülő hostelt látván több búváriskola is meglátta a lehetőséget és ajánlatot tettek arra, hogy megvennék az akkor még csak félkész szállót. Péter már-már hajlott arra, hogy eladja és feladja az álmait. Aznap este elkeseredetten ment haza.
„Kiírtam a Facebookra, hogy ennyit az álmokról és sajnos ez a tervem nem fog össze jönni. Hajnali három óra volt Mexikóban, magyar idő szerint reggel kilenc. A barátaim elkezdtek írogatni.
Három óra alatt összejött a hiányzó három millió hatszázezer forint. Ennek egy része baráti kölcsön, de sokan, akik kisebb összeget adtak, csak annyit mondtak, hogy majd hívjam meg őket egy sörre.”
A baráti támogatás hatására a munkálatokat gőzerővel folytatta és 2015 karácsonyán megnyitotta a 2Tank Dive Hostel Conzumelt. A mexikói törvények szerint mexikói céget alapított, de azt mondja, a szükséges papírok beszerzése nem volt nehéz. Azt meséli például, hogy a tűzvédelmi engedélyt is úgy adták ki, hogy ellenőrt sosem látott. Az ügyintézésben sokszor mexikói barátai segítenek neki, mert bár jól ért spanyolul, nem beszél elég jól. A munkatársaival angolul kommunikál.
A 2Tank Dive Hostel Cozumel hostelbe a Booking.com és a Hostelworld.com adatai szerint 2018 év végére és 2019 év elejére már alig van hely. Három év alatt csaknem megduplázták a kezdeti forgalmukat, ma már szezonban teljes kihasználtsággal működnek. Az árak 13 dollár körül mozognak, de a fő bevételi forrás a mai napig a búvároktatás. A felszereléssel együtt naponta 100 dollárba kerülő merülés mellé ingyen szállás jár. A hostel sikere a Booking.comon található értékelésekben is látszik. „Minden tökéletes volt és nagyon barátságos a személyzet” és a „szuper csapat, jó kisugárzás”. A legtöbb értékelés pozitív, persze vannak kevésbé elégedett vendégek is. Péter elmondása szerint a legnehezebb feladat a hostel működtetésében, hogy folyamatosan jelen kellett lennie, a mexikói törvények szerint ugyanis csak mexikóiakat foglalkoztathatott, és nagyon sokáig tartott, mire megtalálta azt a nyolc alkalmazottat, akikben tökéletesen megbízhat. A vendégek főleg az Egyesült Államokból és Kanadából érkeznek.
Péter hosszú utat járt be, de úgy tűnik a magánéleti válságból kilábalt, mexikói partnerével közös babájuk három hetes. És az sem kizárt, hogy újabb hosteleket nyit majd.
