November 29. és 30. között tizedszer rendezték meg a Global Peter Drucker Fórumot Bécsben. A kétnapos rendezvényen főleg vállalatvezetők beszéltek (főleg vállalatvezetőknek), így könnyen érthető, hogy kevés olyan menedzsmenttel kapcsolatos téma volt, amit a konferencia ne érintett volna. A rendezvényen ott volt a magyar Forbes – haza is hoztuk a két nap legérdekesebb gondolatait.
Az, hogy a fórumot Bécsben rendezték meg, nem véletlen: Peter Drucker 1909-ben itt látta meg a napvilágot. Bár kezdetben nemzetközi- és közjogból doktorizott Frankfurtban, és újságíróként is dolgozott, a köztudatba a modern vállalatvezetés egyik úttörőjeként vonult be. Nem csoda, hogy a róla elnevezett konferencia közel ezer vendége is nagyrészt vállalatvezetőkből és vezető beosztású emberekből állt, így a meghívott felszólalók neve után gyakran állt ott a „CEO” vagy a „professor” kifejezések egyike.
A legtöbb beszéd csak néhány percig tartott, emiatt a felszólalóknak nem volt egyszerű dolguk, ha mélyebben ki akartak fejteni egy-egy témát (ellentétben például a márciusi, prágai Singularity Universityvel, ahol a felszólalók több időt kaptak és vegyesebb háttérrel érkeztek). Volt szó válságkezelésről, hosszú távú stratégia kialakításáról, a vállalatok és a társadalom kapcsolatáról, de nem maradhattak el az olyan slágertémák sem, mint a kudarcok kezelése, a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia térnyerése a munkaerőpiacon. A felszólalásokat rövid, moderált beszélgetések követték, ami minden témának adott ugyan egyfajta ívet, de alapvetően
az idei Peter Drucker Fórumon gyakrabban hangzottak el örök érvényű igazságok, mint forradalmian új gondolatok.
Néhány érdekes mondat azért így is akadt, ezek közül gyűjtöttünk össze nyolcat.
-
-
A fórum helyszíne az egykori császári palota, a Hofburg volt – ilyen környezetben nem mindig volt egyszerű a konferenciára figyelni / Fotók: GPDF | © Gerry Mayer-Rohrmoser
-
-
-
-
-
-
-
Paul Polman, az Unilever múlt héten leköszönt vezérigazgatója a klímaváltozásról:
„Tudjuk, milyen irányba kéne tartanunk, de nem megyünk elég gyorsan. A kérdés végső soron az, hogy mennyire érdekel minket, mi történik a világgal. Addig, amíg a saját mohóságunk fontosabb, mint a gyerekeink jövője, nagy szarban vagyunk. Nem ülhetünk továbbra is ugyanazokon a konferenciákon, megbeszélve ugyanazt, amit eddig is tudtunk. Öt perccel vagyunk éjfél előtt. A klímaváltozás mindenki felelőssége. Aki nem tesz semmit, ugyanúgy bűnös, mint az, akikre ujjal mutogat.”
Michael Jacobides, egyetemi docens, London Business School:
„Nem mindenki képes arra, hogy úttörő legyen, és nem is kell, hogy mindenki az legyen. Ez a leggyakoribb hiba, amit a cégek elkövetnek: hogy mindenáron a saját területük Google-jei akarnak lenni.”
Alexander Osterwalder, vállalkozó, a Strategyzer társalapítója és business model innovator (bárhogy is legyen ez magyarul):
„250 projektre jut egy unikornis. Mit jelent ez? Azt, hogy nem fogod tudni kiválasztani, melyik ötlet lesz a nyerő, be kell fektetned a vesztes projektekbe is. A startupok 65 százaléka elbukik, 25 százaléka termel valamennyit, a maradék tíz százalék az, amire mondhatjuk, hogy bejön, és ezerből négy az, ami tényleg telitalálat. Ahhoz, hogy egy cég kiemelkedjen, kell egy játszótér az ötletek kipróbálására. Nem véletlenül mondta Jeff Bezos, hogy a bukás és a találékonyság elválaszthatatlanok. Ahhoz, hogy a jó ötletek felemelkedhessenek, néhány ötletnek szükségszerűen el kell buknia. Erről kellene, hogy szóljon ma a stratégia.”
Dorie Clark, adjunktus, Fuqua School of Business, Duke University azokról az emberekről, akik állandóan időhiánnyal küzdenek:
„Az elmúlt néhány évben menő lett az „őrülten elfoglalt” kifejezés, ez a leggyakoribb válasz a hogy vagy?-ra. Elfoglaltnak lenni státuszszimbólum lett, fontosnak, nélkülözhetetlennek érezzük magunkat tőle. Pedig őrülten elfoglaltnak lenni azt jelenti, hogy nincs kontrollod az időbeosztásod felett. Az időhiány választás kérdése, még akkor is, ha vezető vagy. Nem több időre van szükséged, hanem mentális térre, nem kifogásokra, hanem arra, hogy ténylegesen időt szakíts arra, ami fontos. Ha fél órát, akkor fél órát, ha tizenöt percet, akkor annyit.”
Marshall Goldsmith, üzleti oktató és coach (akinek legalább olyan fehér volt a haja és a szakálla, mint az inge) arról, milyen a jó vezető:
„Nehéz dolog egy győztesnek, ha nem győzhet állandóan. Tegyük fel, hogy vacsorázni mész a partnereddel. Ő X étterembe menne, te Y-ba. Végül ő nyer, X helyre mentek. Mit tesz ilyenkor az emberek nagy része? Duzzog, panaszkodik a kajára és a borra, és feltűnően rosszul érzi magát. Pedig van egy másik lehetőség is: az, hogy befogod, megeszed a hülye kaját és élvezed az estét. Egy jó vezetőnek minden a többiekről kell, hogy szóljon, nem saját magáról.”
Marshall Goldsmith / Fotó: GPDF | © Gerry Mayer-Rohrmoser
Linda A. Hill, egyetemi professzor, Harvard Business School:
„Másképp kell a változásokat kezelni, mint az innovációt. Egy változást menedzselni azt jelenti, hogy kijelöljük a megfelelő utat, kommunikáljuk és végigvisszük. Az innováció nem erről szól, hanem a megfelelő kontextus kialakításáról.”
Constantijn van Oranje, a Delta nevű startuptól arról, mi a baj sok startup mentalitásával:
„Mindenki pillangó szeretne lenni, hernyó senki sem. Pedig ahhoz, hogy pillangóvá válj, elkerülhetetlen, hogy előbb hernyó legyél.”
Szintén van Oranje a sikeres céges kommunikációról:
„Beszélgess egy gyerekkel arról, hogy mit csinál a céged, mi a víziója és a célja. Ha sikerül, akkor elmondhatod a cégedről, hogy a kommunikációja a helyén van.”
10 év után távozik az Unilever vezérigazgatója
