Piaci rést találtak és a legjobb időben, az elsők között rendeztek olyan talkshow-jellegű beszélgetéseket, ahol a kulturális tartalmaké a főszerep. Juhász Anna és Bonta Gáspár lassan tíz éve viszik a Hadik Irodalmi Szalont, estjeiken a hazai kulturális szcéna legfontosabb képviselői lépnek fel havi rendszerességgel. Az eseményre öt perc alatt elfogynak a jegyek, nagy anyagi haszon mégsem származik belőle. Igaz, nem is ezért csinálják.
Az 1900-as évek elején állt egy kávéház a Bartók Béla utca 36. szám alatt, melynek illusztris vendégköre messze földön híres volt. A Hadik olyan törzsvendégekkel dicsekedett, mint Karinthy Frigyes (ő nevezte el a Hadik pincehelyiségét Szatyornak a falak gyékényborítása után), Déry Tibor, Móricz Zsigmond vagy éppen Kosztolányi Dezső. Az aranyéveknek 1940-ben vége szakadt, és a kávéház bezárta kapuit. A kétezres évek elején a helyiség még cipőboltként is működött, ám 2010-ben hamvaiból feltámadva ismét kávézóként nyitott meg.
Ebben az időszakban történt, hogy Juhász Anna irodalmár a házibulijára való készülődés közben elmesélte régi barátjának, Bonta Gáspár építésznek, hogy szívesen tartana újszerű irodalmi esteket a nyitás előtt álló Hadikban. „Miért nem csináljuk együtt?” – kérdezte Gáspár és ezzel a szóbeli megállapodás meg is köttetett. Pontos tervük nem volt, csak azt tudták, hogy az estek központjában az irodalom áll majd, ám nem a hagyományos módon.
Nem szerették volna, ha az esemény egy klasszikus irodalmi estet idéz, ahol eltartott ujjú szakmabeliek magasztos nyelven csacsognak a kultúráról egy zárt közösségben.
Olyan rendezvényt akartak, ami mindenki számára nyitott, és a meghívottak a saját érzéseikről beszélnek egy művész vagy alkotás kapcsán, akár a közönség bevonásával. Elképzeléseik bejöttek: a szalonért lassan tíz éve rajong a közönség és a szakma, a Highlights of Hungary elismerését is elnyerték.
Érzelmi hullámvasút irodalmi köntösben
Kilenc évvel az indulás után, egy májusi estén a Hadik Irodalmi Szalon már a 100. estjét ünnepelte, főszerepben Radnóti Miklóssal. A Szatyor galériájáról szó szerint lógtak az emberek, egy gombostűt sem lehetett leejteni. A színpadon Mácsai Pál osztotta meg első élményeit Radnóti Miklós feleségéről, Gyarmati Fanniról.
fotó: Lettner Krisztina
A fiatal színészjelölt 1980-ban találkozott először Fifi nénivel, amikor második körére készült a Színművészeti Főiskola felvételijén. A rosta ezen szakasza egy beszélgetés, mely során felmérik, hogy a leendő hallgató mennyire intelligens. „Az embernek ilyenkor valóban az életéről van szó” – mesélte a jubileumi eseményen a színész. Gyarmati franciát tanított a Színművészetin és a Candide-ról kérdezte a fiatal színészjelöltet. Mácsai – aki már akkor rendszeresen fellépett a Pince Színházban, így sokszor hiányzott a gimnáziumból – három dolgot tudott elmondani a mű kapcsán: félfenekű nő, pikareszk, II. Rákóczi. Továbbjutott, de Radnóti feleségét a harmadik körben sem kerülte el. „Mikor meglátott, annyit súgott a többiek fülébe, hogy »nem túl okos fiú.«”
A közönség jól szórakozott Mácsai sztoriján, majd mikor Hámori Gabriella felolvasott egy részletet Gyarmati naplójából, mindenki elhalkult és csendben figyelt.
A Hadik Irodalmi Szalon minden estje ilyen: a közönség és a színpadon szereplők egyszerre ülnek fel egy érzelmi hullámvasútra, hol nevetünk, hol elkomolyodunk.
„Egyszer Bartis Attila egyedül állt a színpadon. A végén felolvasott A nyugalomból, és olyan erős hatása volt, hogy a közönség elfelejtett tapsolni” – meséli Anna a Hadik Irodalmi Szalon egyik emlékezetes jelenetéről. „Kellemetlen csönd, aztán felhőszakadás” – mondja az élményről Gáspár is, aki Annától függetlenül ugyanezt emeli ki, amikor a top pillanatokról kérdezem.
fotó: Lettner Krisztina
Irodalmi est olasz mintára
Juhász Anna nem akármilyen gyermekkort tudhat magáénak. Édesapja, Juhász Ferenc költő gyakran hívta át magukhoz a kortárs költészet és művészet nagyjait, otthonukban egymásnak adogatták a kilincset az olyan nevek, mint Esterházy Péter, Weöres Sándor, Szabó T. Anna. A Hadik Irodalmi Szalon alapításakor Annának ezek a délutánok jelentették az egyik előképet. A másik hatás a római Trizsnya kocsmából érkezett. Az Olaszországba emigrált művészházaspár, Szőnyi Zsuzsa és férje, Trizsnya Mátyás saját otthonukból varázsoltak művésztanyát, ahol rendszeresen vendégül látták az országba látogató magyar művészeket. Megfordult náluk többek között Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Pilinszky János, vagy épp Illyés Gyula. Férje halála után a „kocsmát” Szőnyi Zsuzsa egyedül vitte tovább, és a koncepció semmit nem változott: otthona továbbra is nyitva állt mindenki előtt, aki művelte vagy szerette az irodalmat.
„Nem volt semmi korlát, egyszerűen csak menő volt kultúrával foglalkozni. Egy asztalnál ültünk és könyvekről beszélgettünk a saját érzéseinket keresztül.”
Ugyan Anna itthon is sok művészeti eseményre járt – többek között édesapjával – de ezeket túl magasztosnak találta. „Számomra ezek unalmasak voltak. Egy nagyon szűk kör tartozott csak bele, és nem igazán voltak nyitottak másokra. Nálam az olasz minta működött.”
Miután a házibuliban Anna és a szintén művészcsaládból származó Gáspár kitalálták, hogy közösen vágnak bele a szalonba, Anna meggyőzte a Hadikot, hogy adjanak nekik egy estét és nézzék meg, hogyan fog elsülni. „Akkor még nem tudtam, hogy pontosan milyen lesz, de azt garantáltam, hogy sokan lesznek” – mondja Anna, aki már korábban is sikeresen próbálkozott hasonló jellegű események szervezésével és moderálásával.
Juhász Anna // fotó: Sebestyén László
„2010-ben a Hadiknak csak múltja volt. Juhász Anna és Bonta Gáspár folytatták azt a missziót, amit a kávéház mindig is képviselt – meséli Bosznai Tibor, a Hadik ügyvezető tulajdonosa, aki egy korábbi projekt kapcsán már találkozott Annával. – Anna már nagyon várta, hogy egyszer magához térjen a Hadik, és mikor látta, hogy elkezdődik az építkezés tudta, eljött az ő ideje.” Tibor szerint Anna nagyon meggyőző és optimista volt: „Azt mondta, hogy csinálni fog egy nagyon sikeres irodalmi szalont.”
Az IWIW-korszak végén, a Facebook magyarországi berobbanásának idején még hírleveleken adtak hírt a közelgő eseményről. A vizuálról Gáspár gondoskodott, aki összerakott egy arculatot és egy plakátot.
„Piaci rést találtunk, volt egy hiány az emberekben”
– mondja Anna arról, miért lehetett azonnal sikeres a rendezvény. Már az első este telt házas volt, ami alátámasztotta, hogy egy Trizsnya-kocsmaszerű kezdeményezés itthon is megállja a helyét. „Fontos mérföldkő volt. Emlékszem, néztem felfelé, láttam Saly Noémit és Karinthy Mártont és azt éreztem, hogy valami nagy dolog történik – emlékszik vissza az első szalonra Bosznai. – Sok irodalmi eseményen részt vettem, de itt azt éreztem, hogy valami többlet van. Egészen megható volt.”
Anna már az elejétől tudatosan építette fel a rendezvényt. „Sváb családból származom, rendszerekben gondolkodtam már a legelején.” Soha nem hitt abban, hogy csak szájhagyomány útján be lehet robbanni egy eseménnyel. Idővel mindennek lett Facebook- és Instagram-oldala (a Hadik Irodalmi Szalon mellett a szintén Anna által alapított New York Művész Páholynak is).
Amennyire határozott volt a közösségi média megjelenésben, Anna a sajtót soha nem kereste, de nem is volt rá szükség, mindig voltak megjelenések az aktuális eseményekkel kapcsolatban. A telt házas szalonra a média is felfigyelt, melyben nagy szerepe volt annak is, hogy szinte minden alkalomra a szcéna ismert művészeit hívták meg.
Nem üzlet, szerelemprojekt
„Idefele jutott eszembe, hogy rágógumizom, szóval most egy rágó van a kezemen” – mondta Bonta Gáspár, a Hadik Irodalmi Szalon másik alapítója, mikor Anna unszolására felment a 100. est színpadára. „Köszönöm, Gáspár. Most bebizonyítottad, hogy miért vagy csendestárs és miért kapsz kevesebb szót” – csipkelődik Anna, aki kettejük közül nemcsak az esemény főszervezője, de moderátora is.
Gáspárra mindketten csendestársként hivatkoznak, ő az, aki a háttérből dolgozik, elsősorban a megjelenésért felel. A témák kitalálásába ő is gyakran beszáll, de sokszor „rágta már Anna fülét” az arculatváltások miatt is.
„Megbízom benne. Volt olyan branding is, amit más le is másolt. Számomra ez is azt jelentette, hogy Gáspár munkái nagyon előremutatóak.”
Bonta Gáspár // fotó: Sebestyén László
Az eseményeknél vannak nagy nevek, de számos esetben a kitalált rendező elv alapján választanak meghívott vendégeket, akik nem biztos, hogy közismertek. Nekik a szalon egy jó ugródeszkát is jelenthet. „Vannak, akiknél garantált a telt ház, és van, amikor az általam ismert, de egyébként kevésbé híres művészeket hívom meg” – meséli Anna, aki kitér arra is, hogy a fiataloknak szívesen adnának plusz támogatást. Gondolkoztak azon, hogy legyen Hadik Irodalmi Díj, vagy a régi Hadikhoz hasonlóan, az írók kávét és süteményt kapjanak az írásaikért. „Szeretnék visszaadni valamit abból, amit én is kaptam” – mondja Juhász Ferenc lánya.
Náluk nincs forgatókönyv vagy próba, az események ad hoc alakulnak. „Fontos beszélni azokról, akikről az iskolában tanulunk, de az érzéseinken keresztül. Az, hogy valaki milyen családban született, az életére is hatással lehet. Érdekes, hogy a meghívott művészek hogyan reagálnak egy másik alkotó életére” – meséli Anna.
Anna úgy látja, hogy az embereknek egyre nagyobb igénye van a hasonló irodalmi estekre, már nem csak a zenés dzsemborik a csalogatóak.
„Elkezdtek nyitni a téma felé és kialakult egy piac. Mások is felismerték, hogy ez menő dolog, ami sok embernek lehetőséget teremt.”
Anna azért azt is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetnél lehetne sokkal előrébb is tartani, az irodalmi események támogatottsága és megbecsültsége még mindig gyerekcipőben jár. Sok hasonló rendezvénynél például a szervezőknek nem alapvető, hogy megkérdezzék a fellépő vendégeket a honoráriumról. „Azt gondolják, hogy az ember csak odamegy és beszélget. Pedig ez is egy munka.”
Annának sok pénze van a szalonban, az elején az egyéb munkáiból megkeresett pénzt fektette bele a Hadik Irodalmi Szalonba. „Az elején, ha százezer forintom volt, akkor húszezer forintot félretettem. Ilyenkor kevesebbet ettem egy hónapig csak azért, hogy a Szalon mehessen. Senkitől sem vártam el, hogy azért jöjjön el, mert ez Annácska cuki helye, a lehetőségeimhez mérten mindig adtam honoráriumot a meghívott művészeknek.”
A szalon Anna szerelemprojektje, nem a pénz a fő motiváció. A belépő jelképes 1000 forint, de a Szalon sokáig teljesen ingyenes volt.
„Az a cél, hogy nagyközönséget tudjunk megszólaltatni. Azért csinálom, mert ennek nagy súlya van, nem azért, hogy megéljek belőle.”
„Annának a vérében van az, hogy még több embert közelebb hozzon az irodalomhoz és a kultúrához. Ez nála genetikus” – fogalmazza meg a siker egyik kulcsát Bosznai. A kávéház tulajdonosa szerint az estek egyik erőssége a személyesség, ami annak is köszönhető, hogy Anna a meghívott vendégek nagy részét már gyerekkora ismeri. „A beszélgetések nem egy száraz kérdés-felelekben merülnek ki.”
Juhász Anna és Bonta Gáspár // fotó: Sebestyén László
Anna már nem fizet a Hadiknak, de ehhez kilenc sikeres év kellett. A Hadiknak ez jelentős bevételt és hírnevet generál, és azzal sem járt rosszul, hogy a rendezvények nem Anna, hanem a kávéház nevével futnak. A közel egy évtized alatt azért voltak mélypontok is, ami főleg annak tudható, hogy az irodalomban még mindig nincs elég támogatottság. A nagyközönség visszajelzése azonban elég volt ahhoz, hogy túllendüljenek ezeken a válságokon. Ennyi idő alatt még mindig nem laposodott el az esemény, a meghirdetett rendezvényekre öt perc alatt elkelnek a jegyek.
„Ha ötszázan vannak és kifeszítik a falakat, akkor nem lehet megkérdőjelezni, hogy működik a dolog.”
Az idén ősszel 10. születésnapját ünneplő szalon lassan kinövi a Hadikot, egyre jellemzőbb, hogy társulnak más szervezetekkel vagy külső helyszíneken vannak, de mint Anna meséli, a kávéházat nem tervezik elhagyni: „Mégiscsak ez az otthonunk.”
A kiemelt képen: Juhász Anna és Bonta Gáspár // fotó: Sebestyén László
Statikai rémálomnak tűnt, de megcsinálták: egy plázában nyílt meg Budapest legújabb mászóterme!
