A pandémiás időszak sok szempontból átszabta a munkavégzés kereteit. Még a korábban hajthatatlan munkaadók is megbékéltek a home-office-szal, és arra is rájöttünk, hogy az online meetingekkel sokszor számottevő időt spórolhatunk meg. Ezekkel párhuzamosan a négynapos munkahét ötlete is felmerült, de ezt már nehezebb áttolni a főnökökön. Sokan attól tartanak, a háromnapos hétvége csökkentené a munka hatékonyságát, a feltornyosult feladatok pedig stresszesebbé tennék a munkaórákat. A pszichológusok szerint azonban nem az a megoldás, hogy kukába hajítjuk az ötletet, hanem hogy átalakítjuk azt. Mi lenne, ha nem a munkahetet, hanem inkább a munkanapokat rövidítenénk le, mondjuk 2-2 órával?
Több munkaóra = nagyobb hatékonyság?
A pszichológusok szerint, ha napi nyolc óra helyett csak hatot dolgoznánk, látványosan javulna mentális egészégünk és munkamorálunk. És ez nem csak a munkavállaló, de a munkaadó érdekét is szolgálja: rövidebb időintervallumban könnyebben megőrizhető a fókuszáltság és a motiváció, így a hatékonysági ráta is javulhatna.
Adam Grant szervezetfejlesztő pszichológus szerint azonban messze vagyunk még attól, hogy ez legyen az általános vélekedés.
A legtöbb ember magától értetődőnek veszi azt a mintát, amiben felnevelték. Mindig mindenki öt napot dolgozott egy héten, napi nyolc órában. Innentől kezdve ez megingathatatlan”
– mondja el. Hozzáteszi: ha át akarjuk formálni a munka rendszerét, előbb azt kell újragondolnunk, mi alapján értékeljük az elvégzett munka minőségét.
Ahelyett, hogy az emberek valódi teljesítményét mérnénk, egyszerűbb megoldás az óraszámot figyelni, és azt feltételezni, hogy a több az jobb. Ezt a feltételezést kéne elengedni végre”.
Hozzáteszi: a norvégok és a dánok kevesebb mint 40 órát dolgoznak egy héten, mégis ők a világ 7. és 8. legproduktívabb országai.
Celeste Headlee, a híres Do Nothing: How to Break Away from Overworking, Overdoing, and Underliving szerzője hozzáteszi: a koncentrációs képességünk sem végtelen, és amikor erőn felül, erőszakkal próbáljuk kontroll alatt tartani a figyelmünket, többet hibázunk, romlik a kreativitásunk, mulasztunk, és szépen lassan a kiégés felé vezető úton is elindulunk. Mint a felmérésekből kiderül, az emberek nagy része csak a munkaideje feléig érzi magát igazán produktívnak, és ha kevesebb óraszámban dolgoznának, több energiát fektetnének a feladatokba.
Ezt egyébként több kutatás is alátámasztotta: egy svéd bentlakásos kórházban két éven át figyelték meg azokat az ápolókat, akik csak napi hatórát dolgoztak, és megállapították, hogy sokkal kevesebbszer mentek betegszabadságra, és 85 százalékkal több munkahelyi tevékenységben vettek részt aktívan. Grant szerint ennek a priorizálás az oka:
Minél kevesebb időd van a munkára, annál nagyobb figyelmet szentelsz az elvégzendő feladatokra. (…) Ebben az esetben a munkanap valódi munkanap lesz, nem pedig feleslegesen eltöltött 8 óra, aminek az egyik fele csak alibizés.”
Azért vannak buktatók
Bár a rövidített munkanapok látszólag valódi jackpot, Grant figyelmeztet, hogy ebben az esetben is érdemes felkészülni néhány buktatóra. Először is, semmi sem garantálja, hogy a megváltozott munkarend minden dolgozóra ugyanúgy hat majd, és mindenki produktívabbá válik a hatórás beosztásban. Azonban ez elsősorban nem a hatórás munkavégzés, hanem a munkaszervezés hibája a szakember szerint.
Ha nem bízhatsz abban, hogy a dolgozód ugyanolyan produktív lesz kevesebb munkaóra alatt, akkor vagy rosszul választottál kollégát, vagy a vezetőségben, vagy a munka kialakításában van a hiba.”
A rövidebb munkanap emellett kihívást jelenthet a nemzetközi cégek számára is, akik sokszor a bolygó másik felén élő, eltérő időzónában mozgó partnerekkel meetingelnek. Szintén megeshet, hogy egyes területeken, leginkább az egészségügyben plusz embereket kell felvenni – ezt példázza a korábban említett bentlakásos otthon is, ahol mivel az ápolók kevesebb óraszámban dolgoztak, új munkaerővel kellett kitölteni a kieső periódusokat.
Grant szintén a potenciális buktatók közé sorolja azt az eshetőséget, hogy bár a munkanap rövidebb, egyes feladatok elvégzéséhez továbbra is 8 órára lesz szükség, így sokan a túlóra mellett döntenek majd. Hozzáteszi: ez jó munkaszervezéssel és kommunikációval orvosolható, amennyiben a munkaadó hajlandó újragondolni elvárásait és a feladatok kereteit.
Csak álom, vagy valóság?
Azonban a sok buktató ellenére is úgy tűnik, a rövidített munkaidő közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. A pandémia óta a munkaadók sokkal tudatosabban közelítenek a munkaszervezéshez, és jóval kritikusabban szemlélik a korábban megkérdőjelezhetetlen mintákat. A produktivitás fontossága és a jó munkamorál megteremtése egy szintre került, és ebben különösen nagy figyelmet kapnak a családosok. Grant szerint a dolgozó szülők profitálnák a legtöbbet a rövidített munkaidőből, hiszen így rengeteg olyan életvezetési probléma kerülne le a vállukról, ami a gyerekekkel kapcsolatos.
Nem szabad alábecsülni azt a terhet, amely a gyermekgondozással foglalkozó szülőket sújtja. Ez az egyik legnagyobb kihívás és stressz, amelyen az emberek átmennek a munka során, és a rövidített munkanapok segíthetnének a probléma orvoslásában”
– mondja Grant. Hozzáteszi: akinek megadatik a lehetőség, hogy kevesebbet dolgozzon, hálás lesz érte, és ez növeli a cég iránti elköteleződést is. A spekulációk alapján jogos a felvetés, hogy így nem csak motiváltabb, de hűségesebb kollégákat alkalmazhatnak majd a vállalatok.
