Új korszakához érkezett a Műegyetem. Az ország egyik legnagyobb presztízsű állami felsőoktatási intézményét a fenntartó oly’ mértékben éheztette ki, hogy az jó eséllyel maga indítja el csatlakozását az alapítványi egyetemek köréhez.
Mi történt? A nemrég lezajlott rektorválasztás eredményeként a Műegyetem történetében először nyíltan modellváltáspárti vezetőnek (Charaf Hassannak) szavazott bizalmat a 28 tagból álló szenátus. A Válasz online cikke szerint ez azt látszik igazolni, hogy az intézményben anyagi szempontból valóban tarthatatlanná válhatott a helyzet és az alapítványivá válástól a kezdetektől mereven elzárkózó egyetemen ez fordíthatta meg a közhangulatot. Ha egyáltalán megfordította. A szavazótestület döntése ugyanis nem feltétlenül tükrözi az egyetem polgárságának és munkatársainak álláspontját az ügyben.
Miért fontos ez? A rektorváltással egyértelművé vált: nincs tovább. A BME képtelen tovább szembeszegülni azzal a kormányzati akarattal, amely – paradox módon – saját, állami tulajdonából alapítványi fenntartásba kényszeríti az intézményt. Bár Charaf Hassan már az előző rektorválasztáskor és most is nyíltan a KEKVA (közérdekű vagyonkezelői alapítvány által működtetett) modellt tartotta a legkedvezőbbnek az egyetem számára, egyelőre úgy tűnik, megválasztásával még a kocka nincs elvetve teljesen. Azt ugyanis ő is jelezte, hogy az uniós Erasmus és Horizon programokból való kizárást nem vállalhatja fel az egyetem, ahogy azt is kétszer meg kell gondolnia, a régió legnagyobb EU-s pályázójaként kockáztatja-e, hogy elesik más uniós forrásoktól is.
Kontextus. A Műegyetem idehaza, sőt, a Visegrádi Négyek országaiban a legsikeresebb európai uniós pályázó, nemcsak az egyetemek, de az összes kutatóintézet, vállalat, kormányzati szerv tekintetében is. Az új rektor ugyan azt mondta, hogy korábban az alapítványi fenntartásra való váltást teljes részletességgel kidolgozták, kérdéses viszont, hogy az akkori viszonyok közül mi adott ma. A modellváltási hullám elindulásakor, a covid-járvány idején még biztosan volt keret az államkasszában ezeknek az átállásoknak a finanszírozására, ami azonban azóta nagy valószínűséggel elfogyott. Kérdés, a jelenlegi kondíciók mellett használhatók lennének-e az új rektor által összeállított tervek.
Czigány Tibor, az egyetem leköszönő rektora. Fotó: BME
Mi jön ezután? Az alapítványivá válást formálisan a szenátusnak kell kérnie, a pénzügyi feltételek biztosításának megvonásával pedig úgy tűnik, rá lehet szorítani a szenátust arra, hogy hosszú távon ebben a lépésben lássa az intézmény problémáinak megoldását. Egyesek szerint a kormánynak komoly ütőkártya lehet a kezében az Európai Unióval szemben, ha az ország egyik legnagyobb egyeteme önként csatlakozik az alapítványi egyetemek köréhez. Akárhogy is lesz, az elmúlt időszak legalább arra jó volt, hogy elindult egy párbeszéd az egyetemi polgárság körében arról, milyen fékeket kell beépíteni a rendszerbe egy esetleges modellváltás esetén. A szakszervezet is jelentősen megerősödött, átlépve a kritikus 10 százalékos határt. Ráadásul – egységben az erő – az alapítványi egyetemek szakszervezetei össze is tudtak fogni, és közösen mozgósítva kényszerítették ki, hogy válasz nélkül hagyott, háromezer dolgozó által aláírt nyílt levelük tartalmáról tárgyalásokat kezdjen velük Hankó Balázs államtitkár.
