Öt évvel ezelőtt három közgázos, Rajk szakkollégista nem nézte tétlenül, ahogy gyökeresen megváltozik a felvételi keretrendszer a Budapesti Corvinus Egyetemen. Összeálltak és elhatározták, segítenek másoknak is, hogy a nívós egyetemen tanulhassanak.
2012-ben az államilag támogatott helyek száma drasztikusan, 95 százalékkal esett vissza a Corvinuson, a költségtérítéses helyeken pedig 250-300 ezer forintot kértek, kérnek el félévente. Ezzel sok, gyenge anyagi hátterű, viszont tehetséges diák esik el a bejutástól, az ő támogatásukra jött létre a Szabó Kálmán Tehetségprogram. (A tehetségprogram Szabó Kálmánról, a Corvinus Egyetem volt rektoráról, a Rajk alapítójáról kapta nevét, aki – egykor diákként – a népi kollégiumi mozgalom jeles képviselője volt.) Évente 8-10 egyetemista első éves tandíját vállalják át, de ha a kiválasztott államilag támogatott helyre jut be, akkor is megkapja az egyébként szabadon felhasználható összeget, amit így megélhetésre, albérletre fordíthat.
A programba felvételizni kell. Egy ötfős bizottság (négy rajkos diák és egy „felnőtt”) választja ki az ösztöndíjasokat , de még azelőtt, hogy kiderülne, bejutnak-e és ha igen, milyen helyre az egyetemre. Ezzel biztosítják, hogy az is „merjen felvételizni”, akinek nem lenne pénze az első éves tandíjra, és fontosnak tartják, hogy úgy adják be a jelentkezésüket az egyetemre, hogy tudják, ha felveszik őket, lesz miből finanszírozniuk az első évet. A tapasztalat az, hogy a második évtől már könnyebb a munkavállalás, gyakornokság, amivel tudják menedzselni a megélhetésüket.
A programba bekerüléshez egy próbaérettségit kell tenniük, két tárgyból, egyikből emelten, másikból középszinten, utána pedig egy szóbeli rész is van. Utóbbin – egyebek mellett – a jelentkező anyagi helyzetét is felmérik. Minden évben tíz diákot választanak ki, utána pedig drukkolnak, hogy mind a tízen be is jussanak az egyetemre. A jelentkezés januárban van, így a februári egyetemi jelentkezésnél már tudják a diákok, hogy bekerültek-e a programba.
A Forbes.hu-nak három huszonéves volt és jelenlegi rajkos kollégista – Harsányi Dóra, Dobák Zita és Bíró János – meséltek a működésükről. Dóra a forrásszerzésért felel, Zita koordinátor, János pedig az első évben volt ösztöndíjas, később pedig önkéntes a programban. „Lelkesített, hogy talán olyanok, akikkel együtt tanultam és akiknek nem volt lehetőségük Budapesten tanulni tovább, azoknak is tudnánk segíteni” – mondta a Szabolcsból jött Dóra, akinek későbbi elhelyezkedését is befolyásolta ez a projekt, jelenleg nonprofit szervezetekkel dolgozik, önkéntes koordinációval foglalkozik.
Olyat, mint ők, nem nyújt más. A már felvett egyetemisták igényelhetnek többféle ösztöndíjat, és persze ott van a diákhitel is, de azoknak, akiknek ők segítenek, még a jelentkezés előtt tudniuk kell, belevághatnak-e egyáltalán a fővárosi létbe. A projekt kiinduló gondolata, hogy a gyengébb anyagi hátterű, de kimagasló tanulmányi eredményekkel rendelkező diákok is tanulhassanak a Corvinuson vagy – mert a program már erre is elmozdult – az ELTE alkalmazott közgazdaságtan szakán.
János, Zita és Dóra önkénteskednek, hogy más diákok is tanulhassanak // Fotó: Orbital Strangers
A diákok vállalati és magánadományozóktól gyűjtik össze a pénzt a program finanszírozásához. A kapott adományok 93 százaléka közvetlen az ösztöndíjasokhoz jut, 7 százalék pedig marketingre és rendezvényszervezésre megy, a koordinátorok önkéntesként dolgoznak. Eddig minden évben időben összegyűlt a szükséges pénz, de szeretnék, ha a jövőben a következő három évre előre meglegyen a büdzsé a programra. „Rájöttünk, hogy minél konkrétabb dologra kérjük a támogatást, annál szívesebben adnak a támogatók. Így általában azzal keressük meg őket, hogy egy-két-három diák első éves tandíját állják, vagy bizonyos programokra, rendezvényekre kérünk” – mondta Zita.
A legnagyobb örömük az volt, amikor egy tanévben 10 diákot sikerült támogatniuk, mert mindegyikőjüket felvették. Ez eddig egyszer történt meg, általában 70-80 százalékuk szokott sikeres felvételit tenni az egyetemre. Volt csalódás is, két éve, amikor a szokásosnál kevesebben jelentkeztek, annak ellenére, hogy több csatornán kommunikáltak, mint korábban. Egyébként általában többszörös náluk a jelentkezés, és főleg személyes, vidéki középiskolai látogatásokkal népszerűsítik a programot, amelyben számos önkéntes szakkollégista vesz részt. Ha tudják, úgy szervezik, hogy egykori diákok látogassanak vissza régi középiskolájukba.
Az ösztöndíjprogram nem csak pénzt ad, kiegészül egy mentorprogrammal is, ami a beilleszkedést segíti az egyetemi életbe, illetve tehetséggondozással is, például extra nyelvórákat, vizsgaelőkészítőket szerveznek a támogatottaknak.
Bíró János egy szabolcsi közgazdasági középiskolába járt, biztos volt benne, hogy ebben az irányban tanulna tovább, de Debrecennél tovább nem látott, bele se mert gondolni, hogy a főváros is opció lehet. „Egyszer egy rajkos kollégista látogatott el hozzánk, aki szintén abba a középiskolába járt. Nagyon meggyőző volt, hogy milyen sokat tanult ott, és a példáján azt láttam, lehet menedzselni a tanulást és a munkát egyszerre. Akkor döntöttem el, hogy a Corvinusra megyek.”
János a program nélkül nem tanulhatott volna Budapesten. Később maga is önkéntesnek állt // Fotó: Orbital Strangers
János pontszáma államilag támogatott helyre nem lett volna elég, így csak az ösztöndíjprogram jelentette neki a lehetőséget, hogy felkerüljön Budapestre. Az első évben – felvette a diákhitelt is – nem kellett dolgoznia, nyelvet tanulhatott, konzultációkra járhatott (matematikából és statisztikából is kapott segítséget), a második évtől pedig már – ahogy ezt meg is jósolták – tudott munkát vállalni.
Vele együtt eddig 31 ösztöndíjast segített már a program, amely idén januárban már alapítványi formát öltött. A következő tanévben hat diákot biztosan támogatnak, a hetedik felvételijének eredményére még várnak.
Borítókép: Orbital Strangers // A cikkben közreműködött: Somody Evelin
