Izgalmas üzleti történetnek indult és lassú kínhalállal ért véget az Orangeways. Meg egy friss, de jócskán megkésett versenyhivatali intézkedéssel.
Egy napja még egy elképesztően sikeres európai buszos cég rövid sztorija kívánkozott lapjainkra, csütörtökön pedig egy meglehetősen érdekes határozat a Gazdasági Versenyhivataltól, amelyben megtiltják az orangeways.com weblapon a “személyszállításra vonatkozó kereskedelmi gyakorlat folytatását. Ami derék dolog, de az adott oldalon hónapok óta nem adtak el egyetlen jegyet se, a szolgáltatás már rég nem működik. Viszont amíg működgetett, amíg utasok ezreit húzták le, valahogy nem akadt állami szerv, amely eljutott volna idáig, hogy komolyabban fellépjen a céggel szemben. Büntetést ugyan kaptak sokszor, be jellemzően nem fizették őket, hosszú éveken keresztül adhatott el jegyeket az Orangeways úgy, hogy aztán mégse szállította el az utasokat.
Az Orangeways 2007-ben indult azzal, hogy olcsó és minőségi távolsági buszjáratokat üzemeltet. Az ötletgazda Kovács Miklósnak sikerült meggyőznie Kedves Ferencet a sztoriról, a bulvármédiában inkább csak modell-barátnőket halmozó playboyként szereplő nagyvállalkozó vagyonát akkoriban 10 milliárd forint körülire becsülték, ebből szállt be 200 millióval a buszos cégbe. Amely hamar népszerű lett az utasok körében, de üzletileg hamar megbukott. A veszteség a válság után veszélyesen hízott, Kedves 2010-ben ki is szállt. A képünkön is szereplő minőségi holland buszok eltűntek, a cég túlélő üzemmódba kapcsolt.
A lejtmenetről, a céges machinációkról a Magyar Narancs írt kimerítő sztorit tavaly, lehetne hosszasan ragozni a politikai szálat is, de nem érdemes. A cég egyre megbízhatatlanabb lett, rengeteg volt a törlés, járatkimaradás, az ügyfélpanaszokat semmibe vették, az utasoknak visszajáró pénzeken hónapokig ültek, aki pedig nem járt a nyakukra agresszíven, azoknak soha vissza nem adták.
A cég vezetése megpróbált politikai kapcsolatokra építve részt venni a hazai helyi közlekedésben, de ahol pályázatot nyertek, mindenhol botrányos körülmények között kellett velük később szerződést bontani.
Röviden tehát: az üzleti modell piaci alapon nem működött, megpróbáltak kapcsolatokon keresztül előre menekülni, illetve a visszatartott utaskövetelésekből felszínen maradni. Tavaly már csak hébe-hóba jártak a járataik, az utasok már rég elfordultak a cégtől, csak a frissen érkező és a cégre rá nem kereső palimadarak vettük náluk jegyet. Épp ezért érthetetlen, hogy szabadon garázdálkodhattak hosszú évekig.
A GVH-határozat napján az Orangeways weblapja már egyáltalán nem működik.
