Április 23-án új magánszínház nyílt Budapesten. A Hatszín Teátrum elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat célozza meg, de befogadó színházként felnőtt produkciókat is fogad. Gálvölgyi Dorka volt újságíró, kommunikációs vezető, rendezvényigazgató, egy éve színházat vezet, amely tegnap meg is nyílt egy Janikovszky Éva-bemutatóval. Folytatjuk magánszínházas sorozatunkat.
(Az első részben a Játékszínnel foglalkoztuk.)
Mit szólt a színházi szakma, hogy magánszínházat alapítotok?
Hát nem sok jóval kecsegtettek, még a magánszínházat üzemeltetők sem. Azért az egyértelmű, hogy színházat csak úgy lehet csinálni, ha szerelmes az ember a munkájába, és én egyrészt az vagyok, másrészt szerencsére szabad kezet kaptam a tulajdonostársaimtól.
Egy éve és két hónapja keresett meg Horváth László, a Geoholding tulajdonosa, hogy szeretné ezt a Jókai utcai épületet megvenni, ahová a cégét költöztetné, és van az aljában egy színházterem, amiből színházat szeretne csinálni. Az épület a negyvenes évek végétől szakszervezeti, majd pártszékház volt, szép színházteremmel, jó akusztikával, adta magát az ötlet. Először írtam egy kis dolgozatot, tervet arról, hogy mi kellhet ahhoz, hogy ebből a teremből a 21. században egy működő színház legyen, aztán egy hosszabb tárgyalássorozat és gondolkodás után végül úgy döntöttem, elvállalom ezt a feladatot. A színházat a Hatszín Teátrum Kft. üzemelteti, amelynek 50 százalékban Horváth László, 40 százalékban Janikovszky János, a Móra Kiadó vezetője, 10 százalékban pedig én vagyunk a tulajdonosai.
Mekkora beruházásra volt szükség az induláshoz?
Miután ez egy színházterem volt korábban is, egy átalakításról, felújításról volt szó, az alagsorban öltözőket alakítottunk ki, fejlesztettük a lámpaparkot, kiépítettük a hangtechnikát, mintegy 40-50 millió forintból.
Másra nincs is szükség egy induló színháznál?
Hát de, mondjuk marketingre és az induló produkciók költségére. Az első bemutatónk ára is benne van ebben az induló összegben. Egy éve fő állásban egyedül én dolgozom ezen, két hónapja van egy asszisztensem. Annyi a könnyebbség, hogy a Geoholding adja a hátteret, így a gazdasági működtetést például.
Szervezési osztály nélkül el lehetett indulni?
Csak elektronikus jegyértékesítéssel indultunk, nagy felháborodás is volt, hogy csak online lehetett jegyet venni, mert annak van egy kezelési költsége. Itt lesz lent a Mórának egy könyvesboltja és ott lehet majd személyesen jegyet venni. Áprilisban 4, májusban 7-8 előadásunk lesz, egyelőre állandó stábunk nem lesz, ez lesz a bevezető időszak, utána meglátjuk.
Számítotok a befektetett pénz megtérülésére?
Mindannyian úgy gondoltuk, hogy kivenni ebből jó ideig nem fogunk egy vasat se. Talán presztízsberuházásnak mondható mindannyiunk részéről. Az utazó sebesség nekünk az lesz, amikor fenntartja magát a színház, és például felvehetünk majd állandó embereket. Ez a tavasz a próbaüzem, még egy teljes évadot mindenképp kell adni neki, hogy lássuk, hova tud fejlődni.
Egyelőre csak hétvégén játszunk, mert még az elején nyilván csak a szülők fogják hozni a gyerekeket, de folyamatosan építjük a kapcsolatrendszert az iskolákkal, óvodákkal, és ha látjuk az érdeklődést, majd hétköznap is játszhatunk. Nincs még meg az összes korosztálynak szánt produkció. Tervünk az, hogy 0-18 éves korig adjunk tartalmat. A kamaszoknak csak ősszel lesz az első produkció.
Befogadó színházként is működtök, a kezdetektől ezt kommunikáljátok. Hogyan képzelitek el a bevételt a külső produkciókból?
Két opció van. Van egy bérleti díj egy estére, amikor a külső stáb használhatja termet, de a marketinget ő intézi. Nyilván itt is megnézzük, mi az a művészi tartalom, amit beengedünk. A másik opció, hogy kész produkciókat a nevünkre veszünk, ez esetben a jegyértékesítést, a marketinget mi csináljuk, és a bevételből fizetjük ki a produkciót és reményeink szerint marad is nekünk. Például júniustól itt játsszák majd A lepkegyűjtőt és Orlai Tiborral van még egy együttműködésünk, hogy befogadunk előadásokat a Belvárosi Színháztól.
Április 23-án van Janikovszky Éva születésnapja. Mivel a Móra is benne van a vállalkozásban, adódott, hogy egy Janikovszky-produkcióval indítunk. Tíz Janikovszky könyvet olvastam el újra, hetet választottunk ki egy dramaturggal, ami még nem volt színpadon, ebből készült egy produkció, Az úgy volt címmel. Szilágyi Bálint, egy frissen végzett tehetséges rendező készíti az első előadást. Volt szó róla, hogy gyerekekkel állítjuk színpadra, de azt nem vállaltuk, végül fiatal főiskolások mellett döntöttünk, ők játsszák a gyerekszereplőket. A Janikovszky-jogok nyilván házon belül vannak, de nagy öröm, hogy az illusztrátor, Réber László örökösei is azonnal igent mondtak, hogy használhatjuk a plakátokon a rajzokat, amelyek a Janikovszky-művek szerves tartozékai. De lesz operabeavató előadásunk, amivel a komolyzenét közelebb visszük a gyerekekhez. Az elsőben a Varászfuvola lesz a téma, két valódi operaénekessel és egy úgymond mesélővel.
Az első bemutató címe: Az úgy volt… Janikovszky Éva-szövegekből készült. Fotó: Mohos Angéla
Felnőttprodukciók miért lesznek?
Mint magánszínház azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak gyerek- és ifjúsági előadásokat játsszunk. Így is ér minket az a vád, hogy drágák vagyunk. Valóban drágábbak vagyunk, mint a kőszínházakban az ifjúsági vagy gyerekelőadások, de ott nagyobb is a háttér, van állami támogatás. Emellett mégis sokszor kicsit mostohagyereknek számítanak a gyerekeknek szánt darabok. Szombat, vasárnap délelőttre általában színészt is nehéz egyeztetni, mert este játszanak.
Mi nagyobb lendülettel fogunk hozzá egy előadáshoz, és nem mellesleg mindenfajta támogatás nélkül kell életképes modellt kialakítanunk. Nálunk csak a jegybevétel van, 2800 forint egy jegy, abból kell kifizetnem mindenkit.
Nem engedhettük meg magunknak, hogy esténként üresen álljon a ház, ezért lesznek a befogadott produkciók és lesz egy saját felnőtt produkciónk is, még ebben a tört hónapban is. A dilettánsok, dilettánsok – egy este a magyar irodalom legrosszabb verseivel, ami nem annyira költséges produkció, de megpróbáltunk olyan alkotókat szerződtetni (Nádasdy Ádám, Benedek Miklós, Kovács Patrícia), akiktől érdekes lehet az este.
Egy magánszínháznak rizikós a nyári szünet. A Hatszín Teátrum nyitva lesz?
Mivel kicsit nehézkes színházként április végén indulni, nyáron se zárunk be. Lesz egy Orlai-produkciónk, de tematikus (színjátszó, mesekönyvíró és illusztráló, divattervező, bábkészítő) táboraink is. Van egy olyan feltett szándékunk még, hogy társadalmilag fontos produkciókat is létrehozzunk. Májusban indítunk egy sorozatot, ami a gyerekekről szól, de nem a gyerekeknek. Kerestem egy szegedi produkciót, ami megtörtént esetek alapján a gyerekbántalmazásról szól, és ehhez csinálunk egy minikonferenciát is. Nagyon szeretnénk behívni olyan szakembereket, pedagógusokat, akiket ez érinthet.
A szomszédban a Kolibri Színház, nem messze a Bábszínház, elfér még egy gyerekszínház a piacon?
Nagyon bízom benne, hogy a környék gyerekszínházai nem tekintenek minket konkurenciának, inkább egy új szereplőnek. Mert a tapasztalatom az, hogy a meglévő gyerekszínházak produkcióira alig lehet jegyet kapni. Bőven van még hely a piacon. Szerintem van egy olyan réteg, akit meg tudunk szólítani. Erre a környékre pedig egyre inkább azt mondjuk, hogy ez a pesti Broadway. Inkább erősítik egymást az itt működő színházak.
Nyitókép: Orbital Strangers
