Kuvait a vadon élő állatok számára már szinte lakhatatlan, de a társadalom is érzi a bajt. A kormányzatnak viszont nem prioritás a környezetvédelem: keveset ígérnek és azt sem nagyon tartják be.
Buszra várni Kuvaitvárosban, Kuvait fővárosában embert próbáló tud lenni. A város buszvonalainak kétharmada halad át a központon, araszolnak a dugóban, káros anyagokkal pöfékelve tele az amúgy is nehéz, forró levegőt. Ugyan a buszmegállókban vannak fedett részek, de azok hamar megtelnek, tucatnyian ragadnak kint a tűző napon, sokuk ernyővel védekezik a gyilkos meleg ellen.
Így kezdődik a Bloomberg helyszíni riportja arról, milyen Kuvait fővárosában élni, miközben az szép lassan lakhatatlanná válik. A nyári csúcsokon simán 50 Celsius fok felett van a hőmérséklet, az eddigi rekord 2016-ban 54 fok volt. Viszont sokkal gyorsabban melegszik az ország, mint azt gondolták:
egyes részek 2071 és 2100 között 4,5 fokkal melegedhetnek fel a helyi Környezetvédelmi Hatóság becslése szerint, ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak az élővilág, de az ember számára is lakhatatlanná válhatnak a helyek.
Pedig a helyszíni riportok már most is arról szólnak, hogy gyakori látvány a madártetem a városban: gyorsan elpusztulnak azok az vadon élő állatok, amelyek sem árnyékot, sem elegendő vizet nem találnak.
Csak az olaj
Kuvait a világ egyik legnagyobb olajhatalma. A 2020-as adatok szerint a világ 10. legnagyobb termelője napi 2,6 millió hordóval, és a világ 8. legnagyobb exportőre napi 1,8 millió hordós mennyiséggel. Ehhez pedig iszonyatos szennyezés jár: a Világbank legfrissebb, 2018-as becslése szerint Kuvait a hatodik a világon az egy főre eső károsanyag-kibocsátásban: a 4,5 millió kuvaiti mindegyikére 23,9 tonna üvegházhatásúgáz-kibocsátás jutott abban az évben.
Az olajvagyonon hizlalták fel viszont az ország szuverén vagyonalapját, amely 700 milliárd dollárjával a harmadik legnagyobb hasonló alap a világon. Lenne tehát pénzügyi mozgástér, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, de úgy tűnik, hogy ez egyelőre nem kormányzati prioritás. Kuvait is tett kötelezettségvállalást, hogy 2035-ig jelentősen csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, de a vállalás enyhén nevetségesnek tűnik. Mindössze 7,4 százalékot irányoztak elő, pedig a Párizsi Egyezmény elég világosan azt írja: 45 százalékos csökkentés kell 2030-ig, hogy elkerülhető legyen a globális klímakatasztrófa.
A kuvaiti kormány azt ígérte: 2030-ra az ország energiatermelésének 15 százalékát nyerik majd ki megújuló erőforrásból, ez az arány ma egy százalék. Még Szaúd-Arábia is azt ígérte, hogy 2030-ra fele részben megújulókat használnak majd, fele részben pedig földgázt, az olajalapú energiatermelést pedig teljesen kivezetik.
Ehhez képest a kuvaiti tervek nem tűnnek elégségesének, az energetikai beruházások hiányából pedig az látszik: még ehhez a kevéshez sem akarják tartani magukat.
Borítókép: Kuvaiti látkép, Wikimedia
