„A tanulás nem abból áll, hogy én elmondom Neked, hanem abból áll, hogy együtt felfedezzük. (…) A tanulás nem a válaszokkal, hanem a kérdésekkel kezdődik.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatébresztő kijelentésekkel kezdte professzor Peter Hawkins, brit vezetőfejlesztő, coach, előadó és író a Coaching Határok Nélkül (CHN) legutóbbi workshopját.
Itt ismertette előzetesen a legújabb globális kutatásainak eredményét, ami a vezetés jövőjéről, a jövő vezetőjéről szól. Először a jelen kort jellemezte, mint egy olyan világ, ahol az egyre nagyobb kereslethez, növekvő elvárások, és apadó erőforrások társulnak. Hogy milyen irányba kell fejleszteni a vezetőket, és mitől lesz sikeres a jövő vezetése, arra vonatkozóan úgy érvelt, hogy az ide vonatkozó paramétereknek nem a HR osztályon kell eldőlnie, hanem elengedhetetlen, hogy döntő szava legyen ezen a téren (is) a vállalat működésében érintett minden félnek, a „stakeholderek”-nek, legyenek azok a szervezeten belül vagy kívül.
A múlt helyett előre fele kellene nézni
Annak érdekében hogy az elvárásokat és az irányt világosan lássuk, a fejlesztési tennivalók listáját kívülről kell elindítani befelé, amit a külső szem lát és diktál, és a jövő remélt eredményeiből visszavezetni napjainkra. A jelenlegi fejlesztési tervek tévesen azt veszik figyelembe, hogy mik voltak az elvárások tegnap és helytelenül legtöbbször a vezetői kompetenciafejlesztések is a múlt vezetőjét mintázzák. A változások ütemének a felpörgése azokat már mind meghaladta, már mind a múlté csak nem vesszük észre. Közös gondolkodással kell a jövőt megtervezni és nem kell attól tartani, ha nincsenek kész válaszok a kiinduláskor. Pont az a jó, mert az ad teret a jövőt felépítő, új gondolatoknak.
Peter Hawkins Budapesten. Fotó: CHN
Amikor a kora ősszel lezárult világszintű kutatás az első számú globális vállalati vezetőket kérdezte arról, hogy mit neveznek a jövő nagy kihívásainak, akkor szinte mindenki első helyre tette a változás sebességének a megsokszorozódását. A VUCA (volatile, unpredictable, complex, ambigous – ingatag, megjósolhatatlan, összetett, többértelmű) világ már lassan 10 éve van a köztudatban, de ami új, hogy ez az „élmény” már napi szinten is megtapasztalható.
Nézzük a többi megjósolt jövőbeni kihívást:
- Véget nem érő változások
- Uberizáció, – ami az Uber-rel és azontúl az Airbnb, Netflix és hasonló okostelefonos vagy webes applikációkhoz kötött, új, a hagyományostól teljesen eltérő szolgáltatások tömeges megjelenését vetíti előre. Ilyenkor nemcsak egy jobb termékről vagy gyártási folyamatról beszélünk, hanem az tapasztalható, hogy más formában kerül új érték előállításra, aminek következtében egész iparágakat fenyeget a megszűnéssel (ahogy az Uber fenyegette a taxispiacot, például).
Hawkins professzor itt az új potenciális trónkövetelők közül az Amazont emelte ki, mint amely cég a meglévő adatbázisa alapján bármely más iparágba is bármikor betörhet, bárkire üzleti veszélyt jelenthet és nem kérdés, hogy ez előbb-utóbb meg is fog történni.
- A globalizáció terjedése nagy tempóban és mértékben szinte követhetetlenül rajzolja át a piaci szereplők térképét.
- Középen kilyukadnak a szervezetek. Ez egy olyan egybehangzó CEO vélemény volt, miszerint 20 év múlva a cégek kevesebb embert fognak alkalmazni, mint ma. Ez a robotizáció, a digitalizációnak és az outsourcingnak, a kiszervezéseknek köszönhető, amik eredményeként a középső vezetői réteg behelyettesítésre kerül és/vagy eltűnik.
- Klímaváltozás és következményei
- Diverzitás további növekedése és itt már nem az a kérdés, hogy az Y-generációt hogyan kell kezelni, hanem hogy az Y-generáció hogyan fogja kezelni az idősebb munkavállalókat, akik viszont egyre tovább fognak dolgozni és jelen lenni a szervezetben.
- Az együttműködési kényszer az egyre nagyobb számú külső partnerekkel tovább nő és további hangsúlyt kap.
A jövőbeni sikeres vezetői tevékenység az nem a követők megnyerésén múlik, hanem azon, hogy milyen karmesternek bizonyul a vezető, hogyan tudja összehangolni azt a komplex üzleti öko-rendszert, amiben működnie kell.
A jövő vezetőjénél a partnerség van a fókuszban, hogy képes legyen olyan embereket is vezetni, akiket nem tud utasítani és nem függnek tőle.
Peter Hawkins hisz abban, hogy a dolgok az együttműködés minőségén dőlnek el, amikor két fél önálló tudással létrehoz egy új tudást, ami több mint, amit külön-külön elértek volna.
Hisz abban, hogy a döntő szó az érdekelt feleknél van, olyanoknál is, akik nincsenek jelen a szobában a megbeszélésen. Tegyük fel a kérdést minden egyes megbeszélésen: kellően képviselve vannak, akik nincsenek jelen, de üzleti sikerességünk mozgatórugói? Mit tudunk tenni annak érdekében, hogy amikor a stratégiánkat alakítjuk ők is hallathassák a hangjukat? Hogyan fogunk rájuk figyelni? Ez utóbbi igencsak stratégiai kérdés.
Gyerekeink ezt kérdezik majd
Elgondolkodtató coaching kérdések tömegével operált a brit előadó az egész workshop alatt és unokái képét is kivetítette a nagyobb nyomaték kedvéért, amikor feltette szembesítő kérdéseit:
„Mi az, amit ma csak mi tudunk megtenni, létrehozni, valami olyat, amire a jövőnek szüksége van?” És itt a hangsúly nem azon van, hogy mire vagyunk képesek, hanem, hogy arra tényleg szükség van-e a jövőben. Unokáink akár azt is kérdezhetik majd tőlünk:
„Mit csináltak a Ti vezetőitek abban a kiváltságos világban, hogy egy olyan örökséget hagytatok ránk, ahol nagy iramban nő a Föld népessége, nagyobb a kereslet, növekvő elvárások tapasztalhatóak csökkenő erőforrások mentén? Milyen vezetők tudunk mi lenni, hogy sikeresen kezeljük ezeket a kihívásokat? Mit tettetek annak érdekében, hogy felkészítsetek minket erre a világra?”
És igen, vajon mit teszünk ma?
Ábri Judit, executive coach, CHN (Coaching Határok Nélkül), alapító
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
