Kevés olyan terület van, amit kedvezően érinthet a koronavírus terjedése. A klímaváltozás szempontjából nagyon nem mindegy, mennyi káros anyagot bocsát ki a világ második legnagyobb gazdasága, Kína, de a mostani örömteli számoknak meglehet még a böjtje.
Múlt hónapban számottevően csökkent a kínai szén-dioxid-kibocsátás a koronavírus következtében: a legalább 77 ezer embert megfertőző vírus kitörése miatt gyárak és finomítók zártak be az országban, és repülőjáratok ezreit kellett törölni. Ennek eredményeképp Kína szén-dioxid kibocsátása 25 százalékkal csökkent az elmúlt három hétben a tavalyi év hasonló időszakához képest, írja a The New York Times.
Kína a világ egyik legnagyobb szennyezője, ezért még egy időszakos leállás is nagy jelentőségű lehet:
a háromhetes leállással az ország akkora szén-dioxid-kibocsátást spórolt meg, mint amennyit New York állam egy teljes évben termel (150 millió tonna).
Nem a szén-dioxid-kibocsátás az egyetlen olyan faktor, ami jól tükrözi a vírus okozta visszaesést: múlt heti adatok szerint a levegő nitrogén-dioxid szintje 36 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor.
Ezek a számok emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a modern gazdaság mennyire függ még mindig a fosszilis tüzelőanyagoktól: akárhányszor csökken az ipari aktivitás (akár recesszió, akár járvány miatt), a szennyezési ráták is javulnak.
Kínában a Holdújév ünnepe miatt egyébként is minden évben csökken a szénalapú energiatermelés (jellemzően 50 százalékkal az ünnep utáni 10 napban), idén azonban, ahogy az a lenti ábrán is látszik, a koronavírusnak köszönhetően az ünnep után sem tért magához az ország ipara. A vírus hatásai a gazdaság minden területére kiterjednek: lelassultak a felújítási munkálatok, az olajfinomítók kevesebbet termelnek, és naponta 13 ezerrel kevesebb repülőjárat érinti az országot. A legfontosabb ipari szektorok teljesítménye 15-40 százalékkal csökkent az elmúlt 3 hétben előző évhez képest a Carbon Brief nevű brit weboldal adatai szerint.
Adatok: WIND Information // Infografika: Carbon Brief
A szén-dioxid-kibocsátás csökkenése alapvetően örömteli hír lenne, de a The New York Times emlékeztet arra is, hogy az ilyen mértékű gazdasági zavarok általában komoly mértékű humán költségekkel is járnak, ami végső soron egyáltalán nem könnyíti meg a klímaváltozás elleni küzdelmet.
Egyrészt valószínű, hogy a kínai kibocsátások visszaállnak az eredeti szintre, amint feltartóztatják a vírust. Li Shuo, az ázsiai Greenpeace senior tanácsadója szerint volt már példa a múltban arra, hogy Kína a hasonló kiesésekkor igyekezett behozni a lemaradást (ő a „megtorló szennyezés” kifejezést használja a jelenségre). Li szerint a koronavírus csak tovább akadályozhatja Kína törekvéseit gazdasága zöldítésére.
A kínai kormány ambiciózus számokat tűzött ki maga elé 2020-ra, és most kénytelen lesz kompenzálni az elmaradott eredmények miatt.
Borítókép: Holger Link / Unsplash
