Az első magyar Forma–1-es autóversenyző lehetett volna, de 1988 nyarán, mindössze 26 évesen egy németországi versenypályán halálos balesetet szenvedett. Kesjár Csaba ünnepelt és rajongott sztárja volt a késő Kádár-kornak, talán a Hungaroring sem épül meg, ha ő nincs. Idén lenne 60 éves, ebből az alkalomból írta Harle Tamás újságíró a második könyvet róla.
Kesjár Csaba autóversenyző 1988. június 24-én szenvedett halálos balesetet a németországi Norisring Formula-3-as versenyének edzésén. A 26 éves Kesjár – hol a közmegegyezés, hol a korabeli túlfűtött remények szerint – a Forma–1 küszöbén toporgott. Ő lehetett volna az első, akinek ez a Vasfüggönyön innenről összejön.
Harle Tamás Kesjár 34 évvel ezelőtti halála után rögtön egy 110 oldalas kötettel jelentkezett. Az akkori Népsport gyakornokaként még ő húzta le a telexről a németországi halálhírt, napokkal később pedig újságíró édesanyja segítségével már Németország felé vette az irányt, hogy a Kesjár balesetének körülményeit ismerőkkel – köztük a nürnbergi főügyésszel – beszéljen, hazatérve pedig a családtagokat is meg tudta szólaltatni.
Alig pár héttel később már ki is adta Az utolsó 26 óra címmel a versenyzőről szóló könyvét. A késő Kádár-korban Kesjárt övező érdeklődésre jellemző, hogy több mint 40 ezret adtak el belőle egyetlen hónap alatt.
Azóta íróként és szerkesztőként harmincnál is több könyvön dolgozott. A Kesjár Csaba – A teljes történet című könyv február 9-én, a versenyző 60. születésnapján jelenik meg kiadója, a Kék Európa Stúdió gondozásában. Azt mondja, lehet, hogy ez lesz az utolsó könyve, ami így az ő pályáját is keretbe foglalhatja.
Az mindenesetre biztos, hogy amilyen átéléssel Kesjárról beszél, és ahogy beleásta magát a történetébe, sokkal többet nem tudott volna kihozni a sztoriból. „Két órán keresztül tudnék beszélni arról, hogy mennyi újdonság van a könyvben” – jelenti ki csillogó szemmel, amikor arról kérdezem, hogy a hardcore Kesjár-rajongók találnak-e új információt kedvencükről a könyvében.
Harle Tamás és a Kesjár-könyv Fotó: Sebestyén László / Forbes
Teljes történet
„Három embernek tartoztam ezzel a könyvvel: magamnak, mert életem első könyve volt fiatal újságíróként. Tartoztam ezzel Csabának is, mert az első könyvből sok minden kimaradt. És legalább ennyire fontos, hogy édesanyámnak, Vermes Évának is tartoztam, mert mint utóbb kiderült, Csabával az utolsó nagyinterjút éppen ő készítette a Családi Lapnak. És milyen egybeesés: édesanyámnak ugyanúgy február 9-én van a születésnapja, mint Csabának” – mondja Tamás, akit a mostani könyv megírásakor nem is igazán érdekelt, mekkora kereslet lesz a könyvére. Az előrendelések alapján viszont úgy tűnik, újranyomásra lesz szükség, és ezt az alapvetően alacsony példányszám ellenére is örömmel állapítja meg.
Ahogy az a szerkesztőségben összehozott közvélemény-kutatásomból is kiderült, azok közül, akik emlékezhetnek Kesjárra, alapvetően kétféleképpen állnak hozzá. Vannak, akik már alig emlékeznek rá, és épphogy nem keverik össze kép alapján Alain Delonnal (ez mondjuk nem nehéz), de továbbra is sokaknak csillan fel a szemük a neve hallatán.
„Tavaly februárban a Nők Lapja Café osztott meg egy cikket Csabáról az 59. születésnapján. Sorjáztak a kommentek és a megosztások. Akkor döntöttem el, hogy érdemes lenne a 60. születésnapjára egy újabb könyvet kiadni, így teljessé tenni a történetet” – mondja Tamás.
„Egyszerűen nincs róla kép, amin ne mosolyogna. Nem találkoztam senkivel, aki ne kedvelte volna. Még azokra is igaz ez, akik az apjára egyébként nehezteltek” – mondja Tamás. „Azt szokták mondani, hogy inkább ne ismerj meg egy nagy embert, mert akkor már rajongani sem lehet érte. De Csabára ez nem igaz.”
Monarchia, szocializmus, benzingőz
Olvasás közben némi meglepetésként ért, hogy Tamás egészen 1898-ig visszamegy az időben – nem egyszerűen Kesjár életéről, hanem a gyökereiről is ír. Ez persze annak fényében érthető, hogy már a nagyapa is sikeres motorsportversenyző volt. Van például osztálykép a nagyapáról a 20. század elejéről, ahogy tanítói naplóbejegyzés is – néha rendesen a Fortepanon érzi magát az ember.
„Amikor Csaba bement aláírni a Hungária Biztosítóhoz a cég addigi legnagyobb szponzori szerződését, az épületben összeszaladtak a hölgyek, hogy legalább néhány pillanatra lássák. De azt is leírtam, hogy miért kellett leitatni annak idején a cseh elvtársakat, hogy létrejöjjenek szerződések. Nem egyszerűen Csabát akartam bemutatni, hanem korszakokat, a körülményeket, az elmúlt száz év Magyarországát is” – mondja Tamás.
A könyv ezért kifejezetten regényszerű, és bár rengeteg információ van benne, a Kesjár Csaba 60 – a nemrégen bemutatott, spanyol Forbes-újságíró által írt Puskás-könyvhöz hasonlóan – nem száraz dokukönyv. „Semmi sem fikció” – állítja Tamás.
Puskás annyival nagyobb király, mint Ronaldo, hogy vele még összefuthattál az utcán
Keresztapa
Talán ennek az alaposságnak köszönhető, hogy Tamást a család, korábbi szerelmek és barátok is bizalmukba fogadták. Kesjár szülei már nem élnek, az apjával készült interjút a 34 éve megírt könyvéből emelte át. A még fiuk elvesztése miatt sokkban lévő szülőkkel különösen megrendítő volt a találkozás.
„Az apjával a zuglói házukban fél órát beszélgettünk. Nagy szünetek voltak még ebben is. Megmutatta aztán Csaba szobáját, de be nem léphettem. Végül nagyon erősen, hosszan megszorította a kezem, így búcsúzott” – eleveníti fel az évtizedes emléket az Tamás.
Az anya akkoriban a Balatonon üzemeltetett egy büfét, ott kereste fel, de azt mondta, hogy bár sokat tudna beszélni, a volt férje engedélye nélkül semmit nem oszt meg. „Csaba apja egy igazi keresztapa volt. Nem a maffiaértelemben, hanem mert semmi nem történhetett az áldása nélkül. De a fiába gyakorlatilag szerelmes volt” – jellemzi Tamás a magyar autóversenyző Főnök becenevű édesapját, aki salakmotorban, motorcsónakban és túrautóban is komoly sikereket ért el. A családból most Csaba féltestvérével, Jánossal tudta felvenni a kapcsolatot.
Kesjár Csaba mögött édesapja, János Fotó: Csikós Gábor
„Eleinte bizalmatlan volt, és azt mondta, jobban örülne, ha nem könyv, hanem film készülne a testvéréről. Utóbbinak egyébként már vannak előkészületei” – állítja Tamás. Végül János – ő már a harmadik volt ezzel a keresztnévvel versenyző a családban, rengeteg fontos részletet osztott meg a Kesjár család életének mindennapjairól, annak ellenére, hogy Csabával viszonylag későn, a halála előtti évben lett csak szorosabb a viszonyuk. „Olyannyira, hogy előfordult, hogy Csaba inkább hozzá ment haza egy-egy külföldi verseny után az apja helyett.”
Az Alain Delon-arcú playboy
Nála is érdekesebb bepillantást engedett Csaba életébe és kapcsolatukba korábbi párja, Werner Imola, aki a Norisringen is ott volt szerelme halálakor, valamint egy, a könyvben Rózsa néven említett nő, akinek állítása szerint futó kapcsolata volt Kesjárral. Teherbe is esett tőle, de elvetette a magzatot. Ennek ellenére állítja, mai napig Kesjárt tartja élete nagy szerelmének.
„Imola mellett a mára elhunyt Juliska volt Csaba nagy szerelme, de előttük sok Rózsa lehetett” – mondja Tamás, aki szerint Kesjár kifejezetten bohém, az életet élvező alkat volt.
Elmondása alapján amolyan 80-as évekbeli playboy volt, de versenyzőként elképesztő profizmus jellemezte.
Szeretett bulizni, és kihasználta az ismeretségével és a jóképűségével járó népszerűséget a nők között is. Az vesse rá az első követ, aki körülrajongott Alain Delon-hasonmásként nem így tett volna. Ugyanakkor Tamás szerint soha, senkivel nem éreztette, hogy többnek gondolná magát, mint a barátait, ismerőseit.
Werner Imola a végzetes németországi útra is elkísérte Kesjár Csabát Fotó: Werner Imola archívuma
Megkapta a Hungaroringet
„A Hungaroringet kimondva-kimondatlanul neki építették” – mondja Tamás arról, mekkora várakozás volt azzal kapcsolatban, hogy Kesjár valóban eléri a Forma–1-et. Ennek persze már akkor is megvolt az ára, a motorsport soha nem a kispénzűek sportja volt.
A könyvben is idézett autós újságíró, Dávid Sándor nem sokkal Kesjár halála után azt írta, hogy a sikerek ellenére Kesjár aligha keresett mesés vagyont. Mi több, azt valószínűsítette, hogy a halála előtti évet tudta kihozni nullszaldósra – a biztos családi háttér tehát kulcsfontosságú volt.
A Forma–3-as szerződése aláírása sem volt ingyen. A német Horst Schübel csapatánál elvileg egymillió márkát kellett volna letenni egy évre, ám a német csapatfőnök Csabát megismerve végül megelégedett évi 450 ezer márkával; ezt a Hungexpo, egy Franz Staber nevű magánszemély, egy liechtensteini cég és egy akkor titkozatos negyedik fél, egy csehszlovák vállalat dobta össze.
„Mindenki azt remélte, hogy Csaba Forma–1-es karrierje akár négy-öt éven belül dollármilliókat fog hozni, így busásan megtérül a befektetés. Csabának feltehetően annak a pénznek is csak a töredéke jutott volna” – állítja Tamás,
aki szerint az állami cégeknél „a miniszteri szintű elvtársak bólintása nélkül” ekkora összegekről aligha lehetett dönteni, ugyanakkor Kádár Jánosig valószínűleg nem értek fel a szálak.
A remény hercege
Az álom viszont 1988 nyarán véget ért. A könyv a balesettel kapcsolatosan a különböző elméleteket is végigveszi – sőt, új, vagy inkább elfelejtett infókat is leír – és boncolgatja a csapatvezető, Horst Schübel felelősségét is, aki Kesjár halála után idegösszeomlást kapott.
Harle Tamás azt mondja, hiába kereste Schübelt, ő szinte menekült előle, de a németnek nem volt felelőssége a magyar versenyző halálában; alapvetően a Norisring pár évvel korábbi átépítése és az akkoriban lazább biztonsági szabályok miatt nem élte túl Kesjár az ütközést.
A lazán összerakott gumifal azonnal szétrebbent és Kesjár autója lyukat fúrt a szalagkorlát két íve közé, amelynek felső része halálos ütést mért a fejére. A mai előírások mellett, a pilóták fejét védő úgynevezett „glória” miatt nagy valószínűséggel túlélne egy ilyen balesetet.
És hogy valóban nem kellett volna a 2000-es évekig és Baumgartner Zsolt jordanes és minardis szereplésére várni, hogy magyar F1-es versenyző legyen?
„Azt hiszem – és ezt az akkori viszonyokat jól ismerők elmondásaira alapozom –, hogy 80 százalék esélye mindenképp volt Csabának. Még úgyis, hogy 26 évesen már nem számított fiatalnak, és hogy a német vetélytársai kisgyerekkoruk óta több ezer kört megtettek azokon a pályákon, amelyeken ő először próbálkozott. Úgy ráadásul, hogy rendszeresen Magyarországról járt ki tesztelni és versenyezni…”
Fotó: Roóz Péter
Tamás azt mondja, az igazán érdekes az Kesjár történetében, hogy beteljesületlen ígéretként lett sokak kedvence. „Volt Puskásunk, aki szinte mindent megnyert, amit megnyerhetett, így nem csoda, hogy rajonganak érte. De Csaba a remény hercege maradt.”
Végül arról beszélt, hogy a könyvírás kilenc hónapja alatt mi lepte meg leginkább. „A nyolcvanas évek Magyarországát sokkolta a tragédia, az akkor huszonéves fiatalember nem érhetett a karrierje csúcsára. És az igazi nagy csoda az, hogy ennek ellenére is a Kesjár Csaba iránti hallatlan szeretet és rajongás a mai napig elevenen él és töretlen. Kicsit helyettünk is igyekezett elérni a csodát és ott érte a halál, ahol a legjobban szeretett lenni. A versenypályán. Hihetetlen, hogy már hatvan éves lenne – ha velünk maradt volna.”
|
Harle Tamás: Kesjár Csaba 60 – A teljes történet
Kiadó: Kék Európa Stúdió (2022)
|
Borítókép: Kesjár Csaba a Hungaroringen, két héttel a halála előtt Fotó: Csikós Gábor
A cikkhez tartozó felvételek mindegyike a Harle Tamás: Kesjár Csaba 60 – a teljes történet című könyvéből való, azokat szerzői jog védi. Másolásuk és további közzétételük a könyvet megjelentető Kék Európa Kiadó előzetes írásos engedélye nélkül tilos és törvénybe ütköző.
