Hamarosan megjelenik Keith Jarrett 2016-os budapesti koncertjének felvétele, a Budapest Concert. Jarrett kiadója, a legendás ECM alapítója, Manfred Eicher írásban válaszolt a Jarrett-Kurtág-Godard-Coltrane-Radiohead vonalon haladó kérdéseinkre. Interjú arról, hogy a csendnek leáldozott.
Keith Jarrett és az ön pályája elválaszthatatlanok egymástól. Az október végén megjelenő Budapest Concertről az Answer Me már meghallgatható a neten. Milyen szerepet játszott az új koncertlemez születésében?
Keith és én természetesen állandó
párbeszédben vagyunk a zenéről, és persze más dolgokról is. Együtt találjuk ki,
hogy mit kéne megjelentetni abból a nagyon jelentős archív anyagból, amit az
élő felvételek alkotnak. Így jutottunk arra, hogy a budapesti és a müncheni
koncert, melyek egy szólózongora turné állomásai voltak, különösen kimagasló
teljesítmények. Ahogy a koncerten elhangzott Answer Me is.
Kurtág Györggyel is gyümölcsöző munkakapcsolatot ápol. Miként alakult
ez a kapcsolat az évek során?
Kurtág elkötelezett ragaszkodása a
zeneszerzés leglényegesebb elemeihez, az az elképzelés, hogy a szabadság
eléréséhez a zenei forma és tartalom lehető legteljesebb kézbentartásán át
vezet az út, fontos a számomra. Ösztönzőleg hat rám, hogy Kurtág rendkívül
fegyelmezett hangzásvilágát olyan kimagasló zenészekkel járhattuk be, mint Kim
Kashkasian, Keller András és a kvartettje, Heinz Holliger és mások. Nagy ajándék, hogy tanúja lehettem a Kurtág
György és Kurtág Márta közötti dialógusnak a Játékok projectben.
Jean-Luc Godard-ral is dolgozott együtt. Tart még az együttműködés?
A kezdetektől követtem Jean-Luc Godard munkásságát, csodáltam az olyan mesterműveit, mint például az Éli az életét, ahogy az ezt követő sok-sok filmjét is. Éveken át küldtem neki lemezeket, és ahogy azt később el is mondta, ezek a zenék nagyban hozzájárultak a Nouvelle Vague című filmje és más alkotásai elkészítéséhez.
Nagyon is értő zenehallgató, ami abból is jól látszik és jól hallatszik, ahogy a természet hangjait, a zajokat és a zenét integrálja. Mint egy zeneszerző.
Gyakran felkeresem a svájci Rolle-ban, a SonImage stúdiójában. És igen, az együttműködés a mai napig tart.
Az ECM egyedülálló sikertörténet a független, kortárszenei kiadók
piacán. Sokszor keresték ajánlatokkal a multik, hogy ideje lenne beolvadni
valamelyik nagy label-be?
Számos ilyen ajánlatot kaptunk, de a művészi
függetlenségünket mindig többre értékeltem.
Több mint hat hónapja
tart a világjárvány. Hogy vészelik át ezeket a kihívásokkal teli időket?
Számunkra épp annyira kimerítők ezek az idők,
mint mindenki más számára. De haladunk a megkezdett utunkon, kitartunk az
elveink mellett, amennyire csak tőlünk telik.
A pandémia
megváltoztatta a zenehallgatási szokásokat? Vagy éppenséggel a csendhez való
viszonyunkat?
A csendnek leáldozott.
Sehová sem lehet elszökni, ahová ne érne el a mobiltelefonok zsarnoksága. A helyzeten a digitális streaming sem segített, egész biztosan nem. Ebben a közegben komoly kihívást jelent egy gondosan kitalált dramaturgiát kínáló lemezzel megjelenni. De a magas minőségből nem engedünk.
A pályája elején
rendszeresen megfordult New Yorkban, hogy mintát vegyen a legfrissebb élő
jazzből. Nagy csapás, hogy a vírus miatt most nem utazhat?
Inkább bosszúságnak mondanám, mint nagy
csapásnak. Bosszúság, amin majd túlleszünk. Hiányzik New York, ahogy hiányzik,
hogy nem kereshetem fel a különböző európai stúdiókat. Hiányoznak a
lemezfelvételek, az a kreatív dialógus, ami az ilyen helyzetekben kialakul a
zenészekkel.
Még hallotta élőben
játszani John Coltrane-t – meghatározó élmény lehetett. A Coltrane-életműből mi
volt a legnagyobb hatással önre ezekben az időkben?
A felvételek közül az After the Rain, az
Alabama és az Alice Coltrane és Rashied Ali részvételével készült album erős,
megható élményem volt. A koncerteken, amelyeken jártam, a zenészek – Coltrane, Tyner,
Garrison, Jones – közti összjáték és
energia nyűgözött le.
Úgy képzelem, Thomas Mann Doktor Faustusa fontos olvasmány lehet az ön
számára. De mondhat más német klasszikusokat is…
Thomas Mann-olvasó vagyok, valóban. De ha
olyan német klasszikust keresünk, akiknek a neve gyakran feltűnik különféle
lemezfelvételeken, akkor ott van például Friedrich Hölderlin. Elég csak Bruno
Ganz Hölderlin-lemezére vagy Heinz Holliger Scardanelli-Zyklus-ára gondolni. És
ha már megkérdezte: Botho Strauß már klasszikusnak számít?
Az biztos, hogy a
Radiohead tagjainak a szemében ön egy igazi hős. Hogy találtak egymásra?
Szeretem a zenéjüket, a
találékonyságukat, amivel a hangokhoz közelítenek. 2009-ben egy fesztiválon
léptek fel Lengyelországban, a koncert után meginvitáltak egy találkozóra. Úgy
tűnt, nagyon is képben vannak az ECM tevékenységével. Colin Greenwood például
Schiff Andrásról, a Beethoven szonáták felvételéről beszélt, igen részletesen.
Az e-mail interjú azelőtt született, hogy a New York Times-ban Keith Jarrett arról nyilatkozott, hogy két agyvérzésen esett át, és emiatt valószínűleg már sosem fog koncertezni.
Borítókép: Manfred Eicher, a legendás ECM Records alapítója. Fotó: ECM
