A budapesti zöldségesfront két karizmatikus figurája évek óta látja el a főváros népét gyümölccsel és művészettel. Minisorozatunk második részében Uliczki Zsuzsannát mutatjuk be.
Káposzta mellé kultúra
„Csak a falfestmény előtt ne fényképezzenek” – kéri Zsuzsi, amikor a fotózás részleteit beszéljük át. Pár éve a hetedik kerületi önkormányzat és a Neopaint falfestő csoport úgy döntöttek, hogy felújítják a kerület rossz állapotban lévő tűzfalait. A restaurálási hullámba bekerült a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltatóra néző épületdarab is, amire mindenképp egy zöldségest szerettek volna felfesteni.
„Megkérdezték, hogy lefotózhatnak-e, így tudtam, hogy valamilyen formában jelen leszek, de mivel az egész be volt takarva állvánnyal és ponyvával, nem láttam pontosan, milyen lesz. Aztán a bolt fölött lakó úr szólt, hogy az erkélyén áll, és engem néz a falon.” Zsuzsinak jól esett a gesztus, azonban az ezzel járó felhajtást már kevésbé szereti: a környéken gyakoriak a tematikus street art séták és a résztvevők sokszor jönnek be meggyőződni, hogy valóban ő van-e a festményen.
Ő lett a hetedik kerület zöldségesszimbóluma, pedig nem is olyan régen van a szakmában.
Zsuzsi harmadik generációs zöldséges családból származik, így (annak ellenére, hogy korábban sosem állt a pult mögött) tisztában volt vele, hogy ez a munka mennyi nehézséggel jár. Ennek tudatában csak fél év győzködés után fogadta el a felkérést, hogy a 2012-ben újranyitott Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató főmunkatársa legyen.
A hely a hetedik kerület egyik legrégebbi zöldségesének számít, már az 50-es években is ebben a formában működött. A 2000-es években a történet megszakadt és csak 2011-ben döntöttek úgy az egykori tulajdonosok rokonai (akik jóban voltak Zsuzsi gyerekeivel), hogy ismét zöldségekkel töltik fel.
„A környéken megváltozott a lakosság összetétele, a vendégek leginkább a 30-as nemzedék tagjai, illetve a tartósan itt élő külföldiek” – mondja a boltvezető, aki fontosnak tartja, hogy a bolt árukészlete alkalmazkodjon a környezet adottságaihoz. A helyiek leginkább kezdő főzők, akik szeretnek trendi alapanyagokkal kísérletezni, de gyakori fogás a saláta, és keresettek (bár Zsuzsi nem szereti ezt a szót) a kézműves termékek is. A zöldséget, gyümölcsöt hazai termelőktől, az egyedi árukat kis családi vállalkozásoktól szerzik be.
A vendégkör sem akármilyen, a rendszeres vásárlók közé tartoznak Fűszeres Eszter blogger, a Negura Főzőiskola tulajdonosai, Katus, a Babramegy főzőblog írója, de Mautner Zsófi is be szokott ugrani egy-egy puszira.
A Lumen zöldséges azonban nem csak a megfestett zöldségese és a nívós kuncsaftok miatt különleges. A boltot dizájnoló, azóta már megszűnt Lumen Alapítvánnyal a tulajdonosok olyan többfunkciós teret akartak létrehozni, ami alkalmas közösségi programok befogadására is. Az aprócska helyszínen színházi előadásokat, workshopokat, közös főzéseket tartanak, de volt már itt méhésztanfolyam is. A Csányi utcai helyiség befogadóképessége 26–30 fő, de előfordult itt egyszerre 60–70 ember is.
A legkülönlegesebb termék: biotészták, a fiatal generáció pincészetének borai
Egy kiló alma ára: 350–450 forint
A jó zöldséges Zsuzsi szerint: „A zöldséges ne menjen szabadságra, tartsa be a nyitvatartást, esetemben pedig még a nyelvtudás is fontos.”
Vendégkör: Klauzál tér környékének mostani és korábbi lakosai
Sorozatunk első része Simon Istvánról szól.
Jó az almád, honnan van? – budapesti zöldségesek, 1. rész
Borítókép: Orbital Strangers
